140582. lajstromszámú szabadalom • Katódsurárcső
2 141 első anódára, ami nemcsak teljesítményfogyasztással jár, hanem az anóda is magas hőfokra fűlik fel; végül a sugarat az anóda szekunderemissziója is zavarja» Más ismert csöveknél már megkísérelték a tértöltés és az eltérési szög csökkentését átfúrt, tárcsaalakú első anódárak a rács közelében való elrendezésével. Az ilyfajta elrendezésnek szintén az a hátránya, hogy az anóda és a rács méretei rendkivül kritikusak. Mindkét ismert megoldásnál fel? lépő további hátrány az, hogy a méretek kritikus voltánál fogva az anódát és a ráT csőt közös tartón, rendesen a cső üvegtámaszain kellett megerősiteni. Az anódtár mászok körüli szórómezők és a kifelé vezető összeköttetések nagy anódfeszultségek esetén szikrázó kisülésekhez vagy a szigetelés átütéséhez vezethetnek. Javasolták továbbá a világitófolt nagyságának csökkentését oly hengeres, első anóda alkalmazásával, melynek a rácsnál alig nagyobb átmérője van, mim ellett a rácsnak és az anódának egymással szomszédos végei lényegében ugyanabban a sikban fekszenek» Ily fajtájú csöveknek hátránya, hogy rendkivül nagy második anódfeszültséget igényelnek és aránylag bonyolult és drága szerkezetet tesznek szükségessé, melynek segélyével az első anódát a katódsugárcső nyakrésze hordja* A. találmány oly elektródaszerkezetből indul ki, melynél az első elektronlencsét a katód közelében fekvő, lényegében hengeralakú, nyilassal áttört elektróda és ezzel koaxiális, lényegében ugyancsak hengeralakú, nagyobb átmérőjű elektróda (első anód) alkotja,, A találmány szerint az ismert szerkezetek hátrányait az első anóda átmérőjéhez képest rendkivül kicsiny átmérőjű rács elektródával küszöböljük ki, ahol is a rácselektróda külső átmérője az első anóda belső átmérőjének 0.15-szörösénél kisebb* A találmány sajátos, kiviteli alakjánál a katódsugárcső egyenletes keresztmetszetű nyakrésszel ellátott vákuumedényből áll. E nyakrészben foglal helyet az első elektronlencse, mely hengeres rácsból és első anódából áll, mely a nyakrész belső falán .felfekszik. A rács és a katóda célszerűen oly kicsiny amennyire azt az előállítás lehetőségei megengedik. A katóda emittáló felületének emittálóképessége legalább 50 mA: cm2. Már említettük, hogy a világitófolt nagysága a tértöltésnek és ezzel a kereszteződési helyen a sugárkeresztmetszetnek, valamint az eltérési szögnek csökkentésével csökkenthető. Ez a rácsnyilás közelében az első elektronlencse mezöerösségének növelésével érhető el. A találmány "azt a' tényt hasznosítja, hogy a mezőerősség két hengeres és koaxiális elrendezésű, különböző átmérőjű vezető kü/ül a kisebbnek határfelületén Igen erősen megnő, ha a kisebb vezető átmérőjét igen kis értékre csökkentjük. A találmánynál a nagyobb hengeres vezető a cső első anóűja, mig a kisebb vezetőt a rács alkotja. Ez utóbbi s zükségképp en kö rülv es zi a katódát, melynek emittáló felülete az anóda és a rács tengelyére merőlegesen kell, hogy feküdjön. Mivel a felület a találmány szerinti szerkezetnél igen kicsiny kell, hogy legyen, elegendő nagy fajlagos emissziót kell megkövetelni. Egy oxidkatóda kb. 700 mA cnr-nél van telítve. Emellett azonban a katóda gyorsan romlik. Elegendő hosszú az élettartam, ha a katódát 50 mA cnf2 és néhány száz mA em' között fekvő fajlagos emisszióval működtetjük. Világos, hogy a rács átmérője annál kisebb lehet, minél kisebb az emittáló katódfelület. E felület nagyságának alsó hár tára, cm~-ben, a kívánt sugáráram mA-ben kifejezett értékénekés a megengedett emiszr szios áramsűrűség hányadosával egyenlő» Az 1. ábra a találmány szerinti katódsu-r gáresövet szemlélteti. A cső -10- vakuun> edényből áll, melynek egyenletes keresztmetszetű hengeres -11- nyakrésze és bővülő -12- része van. A -11- nyakrész befelé türemlett -9- tartóban végződik, mely több -13- elektródatámaszt hord. E támaszok tartják a hengeres -14- rácsot, mely a -11- nyakT résszel koaxiálisán fekszik. A cső külső csatlakozásai a -16- csőaljazatban megerősített -15- dugópeckekhez vannak vezetve. A -11- nyakrésznek és a bővülő -12: résznek belső fala az első anódát alkotó -17- vezető bevonatot hordja. Ez a bevor nat a -18- fluoreszkáló ernyőtől a nyakrész tengelyére merőleges, a rácsnyiláT son átmenő síkig terjed. Az anódhenger határoló sikja és a rácsnyilás sikja köT zütti távolság nem kritikus. A rács nyitott vége messze az anódhengerben lehet elrendezve, vagy pedig annyira visszahúzható, hogy a rácsnyuásnak az anóda határoló síkjától mért távolsága az anódsuT gár fele. Az anódhengernek a rácsnyiláshoz viszonyított helyzete bárminő pontatlansága-; nak hatása nő, ha a rács az anódától vissza van húzva és csökken, ha á rács mélyéb: ben merül az anódába. A -17- bevonattai -19- csatlakozás van összekötve. A -14-rács és a -17- anóda alkotja az első. elektronlencsét. A második elektronlencsét a -20- tekercs létesítette mágneses mező alkotja. Mágneses gyűjtőlencse helyett második, elektrosztatikus elektronlencse is létesíthető, oly módon, hogy a -17- bevonatból, kb. a -20- tekercs középsikjában, egy gyűrűt kihagyunk, ugy, hogy az első anóT da a -14- rács közelében megmarad és egy második külön villamos csatlakozással biró anóda keletkezik, mely a cső nyakrészében foglal helyet és a bővülő
