140447. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oly villamos huvalellenállások előállítására, melyeken védőréteget cseppfolyós állapotban létesítünk, valamint ezzel az eljárással készült ellenállás
140447 -egyenlőtlenaégéi miatt egynél több lakkréteget kénytelenek fel.rakni, noha lakkozással gyorsabban kaphatnak sima felületet, mint zománcozással/ * Ellenállások zománcozásánál fellépő további nehézség az hoçy az ellenálláshuzal, melynek általában véve nagyobb a nyúlási szama, mint a kerámiai anyagú hordozónak, az utóbbira a hevítés alkalmával szabadon fekszik fel és azután abban a pillanatban, melyben a zománc megömlesztett állapotban van, szabálytalanul eltolódik és nyalábokká húzódik Össze * Ezt a hátrányt eddigelé úgy kerülték el, hogy a huzalnak, a hordozónak és a zománcnak ki terjedési együtthatóit a legmesszebbmen® mértékben egymáshoz szabták ez azonban sok nehézséggel jár, ha az előállításnál különböző faj táju huzalokat dolgoznak fel» Mind a zománcozott, mind pedig a lakkozott ellenállások előállításánál különös nehézségek lépnek fel az esetben, ha a védőrétegben ablakot, vagyis oly nyílást kell létesíteni, melyben az ellenálláshuzal bevonatiadul marad« Az ilyen ablakok sok esetben változó ellenállásoknál szükségesek, avégből, hogy az áramszedőt a huzal menetei fölött el lehessen tolni, azonban állandó ellenállásoknál is előfordulhat ilyen ablak létesítésének szüksége, melyben azután kontaktusokat /végkontaktusokat/ lehet a huzal ra szorítani» A találmány szerint oly eljárást létesítünk, melynél ezek a nehézségek nem következnek be« A találmány szerint a védőrétegnek legalábbis egy része alatt oly anyagból' álló közbenső ré teget alkalmazunk, mely kifolyás nélkül keménnyé merevedett állapotba megy át és egyrészt a védőréteg anyagával nem keveredik, másrészt az utóbbival nem egyidejűleg megy át a cseppfolyós állapotba« Ez az intézkedés mind a zománcozott, mind.pedig lakkozott ellenállásoknál való alkalmazásában sok előnyös lehetőséget nyújt melyeket az alábbiakban külön-külön fejtünk ki. Ha az eljárást ellenállások zománcozásánál foganatosítjuk, akkor a közbenső réteghez oly anyagot választunk, mely a zománcréteg olvadáspontja alatti hőmérsékleten szilárd anyaggá sül össze vagy zsugorodik, ennél a hőmérsékletnél azonban nem olvad meg* Ilyen anyag például valamely magas olvadáspontú töltőanyagnak, pl» alundumnak és alarsc^ olvadáspontu kötőanyagnak, pl. üvegpornak valamely folyadékban lévő diszperziójából allhat» Az ilyen.diszperzió a zománcpéphez hasonló/ azonban a töltőanyag jelenléte folytán a hevítés alkalmával egészen másképpen viselkedik» A zománcpépet folyékony állapotban rakjuk fel» A diszperziós anyag elgőzölo^retése után a zománcpép bizonyos, bár csekély szilárdságot kap és azután, az üvegpor olvadásakor, szétfolyik» Ez a pillanat volt az, melyben az eddigi eljárásoknál a szabadon fekvő huzalok eltolódni kezdtek* A közbenső réteghez használt anyag a szárítás után szintén bizonyos szilárdságot kap, mely elegendő a huzal eltolódásának meggátlására; ez a szilárdság a további hevítés során csak nagyobbá válik» Ennek az anyagnak cseppfolyós állapota a zománcréteg olvadáspontja alatt nem következik be. így tehát a közbenső réteg olvadáspontját az ellenállások előállításánál sohasem érjük el« Miután ezta közbenső réteget felraktuk és már most a zománcozásnál elértük azt a pillanatot, melyben a zománc megolvad, a huzalt ez a közbenső réteg tartja, mely akár a magas olvadáspontja következtében, akár pedig magas olvadáspontu töltőanyag-tartalma folytán a maga szilárdságát megtartotta Ezenkívül ez a közbenső réteg, mely nem folyik ki, arra is ké:-*s hogy ez ellenállás egyenlőtlenségeit egyszeribe maradan-
