140388. lajstromszámú szabadalom • Electron-kisütőszerkezet
- 20 -A 35. ábra ugyanolyan elektroncsövet tüntet fel, mint a 6.ábra.Mindegyik 5a, 5b, 5c, stb.'elektróda olyan kapcsolócsoportoa keresztül, melynek "látszólagos ellenállása ebben az esetben Z ,Z^,2 stb.,olyan teleppel kapcsolatos,amelynek feszültsége az elektrónáram Ym potenciálmagasságánál nagyobb, Az inditási viszonyok között az elektronáram a 4 üresjárási elektródában folyik.Ha az 5c elektródával sorbakapcsolt 55 tekercsben negativ feszültséglökést indukálunk, vagy ha valamely más elektronvezérlőszerkezet gerjesztésével ÄZ elektronáram pályáját ugy módosíthatjuk, hogy az a szóbanforgó elektródába ütközik, akkor az elektródával összekötött Z fojtótekercs gerjed. Ennek eredményeképen a feszültség a Ze fojtótekercsben csökken; Ha á ZQ fojtótekercs kellő nagyságú, akkor az 5c elektróda feszültsége az elektronáram V_- potenciálmagasságára csökken, aminek eredményeképpen az ic elektrpnáram vagy ennek nagyobb része még a vezérlő impulzus megszűnte után is tovább folyik az elektródához* A negativ feszüljtséglökésnek legfeljebb csak akkorának kell lennie, hogy az 5c elektróda feszültsége egy pillanatra valamivel a 7 .ábra szerinti diagramm V értéke alá essék. Ez alatt az érték alatt az állapot nem állandó, mert a feszültség a ZQ fojtótekercs időállandójától meghatározott idő alatt a Vm érték közelébe sülyed. A Z látszólagos ellenállás nagyobb értékeinél az 5c elektróda feszültsége ?m -nél kisebb, Ilyen esetben,amint a 7. ábra szerinti diagrammból látható, az ic áram csökken,mert pl. az elektronáram egy része elterelődik, még mielőtt az 5c elektródát elérné. A csőben az áramot az 5d elektróda fogja fel. Ez az elektróda fel tudja venni a Zd fojtótekercsben feszültségesés révén okozott elektronáramot. A Z^ fojtótekercs nagysága és az elektronáram áramerőssége dönti el, hogy az elektronáram az 5d elektródánál marad-e vagy tovább tolódik-e. Ily módon elérhetjük, hogy az elektronáram a csatlakozó fojtótekercsek időállandójával meghatározott sebességgel vándorol az egyik elektródától a másikhoz. A 36. ábra a 13. ábra szerintivel megegyező elektroncsövet mutat, mely alkalmas arra, hogy az elektronáramot önműködően, a kivánt pályán a fent ismertetett módon röpitse. A 6,7,8,9 vezérlő elektródák egyes sorozatai közé nyúló elektródák egymással kapcsolatosak és a + 200 V feszültségű 2 anóddal kapcsolócsoportok utján állnak összeköttetésben, melyeket Z-j^Zg,**, Z^ ellenállások alkotnak. A 3 segédelektródát és az 1 katődot 0 T feszültségen tartjuk. Feltesszük, hogy az elektronáram 100 T-os izoelektroaos vonalat követ. Az elektronáram a kiindulási helyzetben a 3 elektróda és a szomszédos elektródák között folyik,melyek a 9,8*7, 6, rendszerekhez tartoznak. A 9 elektródánál előidézett, rövid tartamú feszültségcsökkentéssel vagy valamely másik elektron-vezérlŐszerkezet hatásával az elektronáramot egy pillanatra érintkezésbe hozhatjuk a 9 elektródával és ekkor a ZQ ellenállás gerjed»