140275. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulózarostok fehérítésére
Megjelent 1950. évi október hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140275 SZÁM 8i OSZTÁLY B-16775 ALAPSZÁM — XlV/e, XIII/a. Eljárás cellulózarostok fehérítésére. Dr. Bloch Rudolf vegyész, Jerusalem, Dr. Gqldschmidt Kurt vegyész, Tel-Aviv, Dr. Goldschmidt Paul vegyész, Jerusalem, Dr. Schnerb Isaac vegyész, Jerusalem és Palestine Potash Ltd. cég, Jerusalem A bejelentés napja: 1947. december 30. Palesztiniai elsőbbsége: 1944. október 31. (A 41.700/948. Ip. M. sz. rendelet 1. §-a alapján.) A találmány eljárás ceüulózarostok és cellulózarostokat tartalmazó anyagok, pl. textilrostok, fonalak, vagy -szövetek, papiros, nyerspamut, fapép, szalma, vagy más hasonló anyagok fehérítésére. A találmány különösen vegyi eljárás, amelyet alkáli- vagy földalkáli-hipokloritok vizes, oldataival foganatosítunk. E leírásban hipokloritokkal való fehérítésen a rostoknak oly kloritoldatokkal való kezelését értjük, amelyekben C102 az aktív hatóanyag. A találmány kiterjed ezenkívül cellulóztartalmú nyersanyagoknak elemi klórral, vagy oxidáló hatású klófvegyületekkel való oly kezelésére is, amelynek célja rostpép előállítása. A hipokloritokkal való fehérítés eddigi módjainak több hátránya van. A folyamat lassú, hacsak a fürdőben lévő diszponibilis klór kezdeti töménysége nem igen nagy, vagy a fürdő hőmérsékletét nem növeljük, ami azonban a rostokra káros. ' A folyamat sebessége, annak vége felé továbbmenjen lényegesen csökken, minek következtében a diszponibilis klór a gyakorlatban nem használható ki teljes mértékben, hanem a folyamatot meg kell szakítani, amikor a diszponibilis klór kezdeti mennyiségének kb. egyharmada van még jelen. Viszont a kívánt mértékű fehérítés egyetlen fehérítő folyamatban nem érhető el. Ezért, mi-' után az anyagot fehérítették és a szokásos utókezelés folyamán savanyították, szappanozták és kifacsarták, azt újabb, hasontó kezelésnek kellett alávetni. Ezenkívül a fürdő hidrogénion-koncentráciőját gondosan kell szabályozni, mert egyrészt a fürdőnek lúgosnak kell lennie, másrészt a túlságos mértékű, pl. pH = 8—9 értéknél nagyobb fokú lúgosság a klór hatását gyakorlatilag ellensúlyozza. Az a körülmény, hogy a fürdő pH értéke a folyamat hatásosságát ily nagy mértékben befolyásolja, hátrányos, mert a fürdő pH értéke a folyamat közben csökken úgy, hogy kívánatos volna a folyamatot nagy pH értékkel kezdeni. így a folyamat közben a reakciót gondosan kell ellenőrizni és szabályozni. Számos kísérletet tettek már a hipokloritoa fehérítő eljárás tökéletesítésére, a folyamat meggyorsítására, második fehérítés foganatosítása nélküli teljes kifehérítés és a diszponibilis kiér teljes kihasználása érdekében, azonban a feladat kielégítő megoldása eddig nem sikerült, A találmány abból a felismerésből indul ki, hogy a fent felsorolt hátrányok kiküszöbölhetők, ha a hipokloritos vegyi kezelést bromid jelenlétében végezzük, amely vagy mint ilyen adagolható, vagy a fürdőben azzal állítható elő, hogy ahhoz hinobromitot vagy elemi brómot adunk. Bromid jelenlétében a diszponibilis klór aktívabbá válik, aminek két lényeges következménye van. Először is a fehérítés fel /amata észrevehetően meggyorsul, vagyis a cHszponibilis klór gyorsabban fogy. Másodszor meglehetősen tömény oldatokkal dolgozhatunk a célból, hogy $' fehérítés rövid idő alatt menjen végbe. E második lehetőség előnycsen használható ki vagjí azzal, hogy a fürdő diszponibiüs klórját egyetlen folyamatban teljesen elhasználjuk, vagy
