140275. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cellulózarostok fehérítésére

*•-140275 e^yszef már használt, bizonyos mennyiségű disaiponibilis Mórt 3Jiég tartalmazó folyadékot használunk második fürdőként mindaddig, amíg a klór nincs teljesen elhasználva, majd új hiipo­kloritmennyiséget adunk hozzá. Mind a két említett mozzanat, nevezetesén a folyamat meggyorsítása és a diszponibilis klór teljes felhasználása, lehetővé teszik, hogy az el­járást kisebb klórtöménységgel kezdjük, mint az eddig szokásos volt, aminek az az előnye, hogy a rostok szakítószilárdságát a fürdő kevésbé veszélyezteti. A rendszerint kívánt, nagymértékű 'kifehérítés egyetlen műveletben érhető el. Ily módon, figye­lemmel az említett gyorsulásra, a vegyi folya­mathoz szükséges idő az eddig e célból szüksé­ges időnek kb. a felére csökken. Az eljárás a fürdő lúgosságával szemiben ke­vésbé érzékeny és hátrány nélkül pH = 10—11 kezdeti értékből indulhatunk ki. Ez megkönnyíti az eljárást, mert egyrészt nincs szükség arra, hogy a rostokra tapadó alkáliát gondosan eltá­volítsuk, mielőtt a rostok az előkészítő kezelés­ből a fehérítő kádba jutnak, másrészt pedig a fürdőnek oly nagy kezdeti lúgossága lehet, hogy a pH érték fokozatos csökkenése ellenére, a fürdő reakciója kielégítően lúgos marad. Az eljárásnak a iúgossággal szemben e nagyobb mértékű ér­zéketlensége lehetővé teszi, hogy a reakció gon­dos megfigyelésétől és szabályozásától eltekint­sünk. A fürdő bromidtartalma előnyösen 0.5% brómion, a fehérítendő anyag súlyára számítva, vagy 0.25 g brómion, a fehérítő fürdő literére számítva. A bróm adagolása fürdőhöz, illetőleg bromi.d­nak a fürdőben való előállítása a fehérítő eljá­r,és kezdetekor foganatosítható. Ebben az eset­ben a diszponibilis klór nagy része azonnal el­használódik, kb. az első negyedóra alatt és ek­kor célszerűen további hipokloritmennyiséget adagolunk a fürdőbe, hogy a diszponibilis klór kezdeti töménységét helyreállítsuk. A diszponi­bilis klór kezdeti töménysége kisebb, mint az ismert eljárásnál, pl. üterenkint 0.7 g lehet. Másrészről a fehérítő folyamat egymagában hiipoklorittal is megindítható és a bromid ké­sőbben- adagolható, vagy állítható elő, pl. ami­kor a kezdetben disziponiibilis klór mennyiségé­nek fele, vagy kétharmada már elhasználódott. 1. példa. 100 kg pamutszövetet oly fehérítőgépben lévő 2000 1 íürdőben fehérítünk, amelynek szokásos módon kialakított hengerei vannak. A szövet, végnélküli szalag módjára, a hengereken fut és egy szakasza a fürdőn halad keresztül. A für­dőbe vizes natrium-hipoklorit annyi tömény ol­datát adagoljuk, hogy a fürdőben a rendelke­zésre álló klór töménysége literenként 0.7—0.8 g. ezenkívül a fürdőben, a fehérítő művelet meg­kezdése előtt, 750 g káliumibromidot oldunk fel. A fehérítő művelet első 15 percében fokozatosan több nátriumhipokloridot, összesen 800 g disz­ponibilis klórnak megfelelő mennyiségben ada­golunk. Ez a mennyiség megfelel az első 15 perc alatt elfogyasztott klór mennyiségének, úgy hogy a kezdeti klórtöménységet lényegileg hely­reállítottuk. A következő első óra alatt a klór töménysége kb. 0.4—0.5 g/l-re süllyed, ami a folyamat végét jelenti. Ezután a szövetet a fehérítő fürdőből kivesz­szük, a szokásos módon biszulfitban és szappan­oldatban való mosással utókezeljük és vízben kifacsarjuk. A szövet teljesen fehér és utólagos > fehérítésre nem szorul. Ha ugyanezt a szövetet a szokásos módon csupán hipoklorittal 'fehérítenők, a kezdeti klór­töménységnek 1.0—1.5 g/l nagyságrendűnek kellene lennie, a folyamat legalább két órát igé­nyelne és annak végén a klórtösnénység kb. 0.5—0.9 g/l volna. A szokásos utókezelés után utófehérítő folyamatra volna szükség, mert "az anyag fehérsége az első fehérítő folyamat után nem kielégítő. 2. példa. • Ugyanazt a szövetet, mint az 1. példában, 2000 1 oly fehérítő fürdő-be visszük, amely lite­renként 1—1.2 g diszponibilis klórt tartalmaz., 30—45 perc múlva a klórtartalom literenként 0.7—0.8 grammra csökkent. Ekkor a fürdőben 750 g káliumbromidot oldunk. A fehérítő eljárás ily módon való foganatosításához 90—100 perc szükséges. 3. példa. 100 kg pamutszövetet oly fehérítő kádban fe­hérítünk, amelyben a szövetet a fürdőben elren­dezett hengerek vezetik. A 200 1 térfogatú fehérítő fürdő oly mennyiségű nátriumhipokíori­tot tartalmaz, amely literenkint 5—6 g klór­töménységnek felel meg. Kb. félóra múlva a klór töménysége a kezdeti érték egyharmadára csök­kent. Ekkor a fürdőhöz 600 g káliumbromidot adunk. Teljes kifehérítést a folyamat kezdetétől számítva kb. másfél óra után érünk el, amikor a diszponibilis klór gyakorlatilag teljesen elfo­gyott. 4. példa. Ä fehérítést az 1. példában iekt módon foga­natosítjuk, azzal a különbséggel, hogy káliurn­bromid helyett 250 g NaOH tömény vizes olda­tát és 600 g ibrómot tartalmazó brómvizet kü­lön adunk a fürdőhöz. 5. példa. Brómvíz és nátriumhidroxid-oldat ily külön adagolása helyett először nátriumhipobromit­bromid-oldatot készítünk 500 g brómot tartal­mazó brómvíznek 250 g NaOH-ot tartalmazó tömény vizes oldathoz való hozzáadásával és ezt a keveréket adjuk a fürdőhöz.

Next

/
Thumbnails
Contents