140246. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szabályozófeszültség előállítására két váltakozó feszültség frekvencia- és vagy fáziskülönbségéből, mely feszültségek egyike periódikus impulzusokból áll

2 140246 —4— oszcillátorokban előállított váltakozófeszültségeket az —5—, illetve —6—- vezetékeken keresztül a —8— többrácsos csövét tartalmazó —7— keverőkapcsolási elrendezéshez vezetjük,--E keverőkapcsolási elrendezés sajátossága, hogy különbségi frekvenciákon kívül a hozzávezetett váltakozófeszültségek szinkronizmusa esetén a fáziskülönbségtől függő egyenáramú feszültséget is szolgáltat. Az —1— osz" cillátorral előállított rezgéseket az egyik —9— rácshoz, míg a —4— oszcillátorral előállított impulzusokat egy —10— rácshoz vezetjük. A — 10— rács a —11— feszültségforrás révén — melyet a katódvezetékbe iktatott párhuzamosan kapcsolt ellenállás és kondenzátor helyettesíthet — olyan előfeszültséget kap, hogy a —8— cső rendesen el van reteszelve és a keverőkapcsolási elrendezés csupán az impulzusok fellépte alatt hatásos, A —8 —cső kimenőkörében a —13— kondenzátorból és —14— ellenállásból álló integráló műhálózat fekszik, melynek időállandója nagyobb, mint két periodikus impulzus közötti időköz. A —13, 14— műhálózaton, amíg a —7— kapcsolási elrendezésbe vezetett váltakozófeszültség frekvenciája különböző, a különbségi frekvenciának megfelelő frekvenciájú váltakozófeszültség lép fel, melynek amplitúdóját a —9— rácshoz vezetett váltakozófeszültség pillanatnyi amplitúdójának az impulzus időtartama alatt fellépő közepes értéke határozza meg. Ha a —7— keverőkapcsolási elrendezéshez viszont két azonos frekvenciájú váltakozófeszültséget vezetünk, a —13, 14— integráló műhálózaton olyan egyenáramú feszültség lép fel, melynek potenciája és értéke a fáziskülönbség irányától és értékétől függ. Az egyenáramú feszültség értékét ugyancsak a —9— rácshoz vezetett váltakozófeszültség pillanatnyi amplitúdójának az impulzus időtartama alatt fellépő közepes értéke határozza meSA —-8— keverőcső olyan beállítása mellett, hogy az mindig és nem csak az impulzusok hatására működőképes, a keverőkapcsolási elrendezés kimenőfeszültségének amplitúdója egyenesen arányos az impulzusok frekvenciaspektruma ama összetevőjének amplitúdójával, mellyel az adóoszcillátor frekvenciáját összehasonlítjuk. Ez az amplitúdó az impulzusok amplitúdójával és időtartamával arányos úgy, hogy különösen rövid ideig tartó impulzusok esetén, az említett frekvenciaösszetevő amplitúdója kicsiny. A rövid időtartamú impulzusok alkalmazása azonban szükséges, hogy egy magasabb rendű harmonikussal való frekvenciaegyezés előállhasson. Ennek következtében pl. az impulzusok alapfrekvenciája tizedik harmonikusával való szinkronizálás nagy gyakorlati nehézségekbe ütközik. A keverőcső találmány szerinti beállításánál annak kimenőkörében a—10— rácshoz vezetett váltakozófeszültség impulzusidőtartama alatt mindannyiszor egy-egy áramimpulz.us: lép fel, melynek amplitúdóját a —9— rácshoz vezetett váltakozófeszültség pillanatnyi , amplitúdójának értéke határozza meg. " A rácselőfeszültség ebben az esetben úgy állítható be, hogy a szóbajövő áramimpulzus amplitúdója a hozzávezetett impulzusalakú feszültség értékétől független legyen. A —13, 14— integráló műhálózat jelenléte folytán az említett ár amimpulzusok a —13— kondenzátor sarkain jelentkező olyan feszültséggé alakulnak át, mely a —9 —rácshoz vezetett váltakozófeszültség egy periódusához viszonyítva rövid idejű impulzusok esetén a kimenőkörben fellépő említett áramimpulzus pillanatnyi értékének felel meg. Ha a —10— rácshoz vezetett impulzusok időtartama hosszabb, így pl. az említett periódus egynegyede, úgy a —13— kondenzátoron jelentkező feszültség amplitúdója a —9— rácson fellépő feszültségi impulzusidőtartam alatti középértékének felel meg. Ha tehát az Impulzusok időtartama növekszik, a —13— kondenzátoron jelentkező feszültség amplitúdója csökken úgy, hogy olyan impulzusok alkalmazása előnyös, melyek időtartama a másik váltakozófeszültség egy periódusához viszonyítva kicsiny. Ha az impulzusok időtartama a másik váltakozófeszültség periódusával egyenlő, úgy egyáltalán nem lép fel szabályozófeszültsée-, minthogy a váltakozófeszültségnek középértéke egyegy periódus alatt tudvalevőleg mindig nullával egyenlő. Olyan impu'zusok esetén, melyeknek időtartama eqy és két, illetve két és három peridóus között fekszik, újból fellép egv-egy szabályozófeszültség, amely 1.5 illetve 2.5 és így tovább periódust kitevő imnutzusidőtartam esetén a legnagyobb. Az így előállítható szabályozófeszültség azonban mindamellett kisQ

bb, mint az eo-y periódushoz viszonyítva rövid imnulzusok alkalmazása esetén kapható szabályozófeszültség. Az ábrázolt kiviteli példánál a keverőkapcsolási elrendezésből kapott szabályozófeszültségot adott esetben olyan csupán kisfrekvenciákat átengedő — 15— szűrőn való átvezetése után vezetőik a —16— frekvenciamodulátorhoz, mely szűrő az impulzusok alapfrekvenciáját nem engedi át. Az említett —16— frekvenciamodulátor wattnélkül visszacsatolt —17— csőből áll, amely cső tehát olyan reaktanciát alkot, mely az adóoszcillátor frekvenciameghatározó körével párhuzamosan van kapcsolva és melynek értéke a szabályozófeszültség útján beállítható. Az ismertetett kapcsolási elrendezés akkor stabil, ha a —7— keverőkapcsolási elrendezéshez olyan váltakozófeszültséget vezetünk, melynek frekvenciája az impulzusokból álló váltakozófeszültség alapfrekvenciájának vagy az alapfrekvencia egy harmonikusának felel meg. Ebben az esetben a —9— rácshoz vezetett váltakozóáramú feszültség és a —10— rácshoz vezetett impulzusspektrum ezzel frekvencia szempontjából egyező összetevője között olyan fáziseltolódás lép fel, hogy olyan szabályozófeszültség keletkezik, mely a —17— reaktanciacső útján az —1— adóoszcillátor hangolási frekvenciája és az impulzusalakú feszültség szóbanforgó összetevője közötti frekvenciakülönbséget kiegyenlíti. Ebben az esetben az adóoszcillátor hangolási frekvenciája