140170. lajstromszámú szabadalom • Emulzió és eljárás szövetek színezésére
2 140170 A találmány szerinti emulzió külső, lakkfázisa tetszőleges festéket tartalmazhat, amely eléggé fényálló, nem szivárog ki számbavehető mértékben száraz tisztításra használt szerekbe, mint benzinbe vagy széntetrakloridba és a szappannak is eléggé ellenáll. Ilyenek a ftálcianinok, különböző fémoixdok, a korom és vízben oldhatatlan kádfestékek és azöfestékek. Az egyes esetekben használandó festékek megválasztása nem csupán a diszpergálhatóságuktól és a kívánt színtől függ, hanem a kész áru természetétől is. A külső lakkfázis csupán a festéknek illó oldószerrel alkotott oldatát tartalmazhatja diszpergálva, ha a mosásalióság nem fontos, de ha úgy a mosás-, mint a dörzsölésállóságot is biztosítani akarjuk, úgy célszerűen szerves oldószerben oldható kötőanyagot is adunk a külső fázisba. Ez a kötőanyag tetszőleges képlékeny, vagy szilárd, hártyaképző, vízálló anyag, pl. cellulózaszármazék, mint etilcellulóza, vagy a lakkfázis szerves oldóanyagában oldhaitó, de vízben (a vizes fázisban) oldhatatlan gyanta is lehet. Célszerűen hártyaképző, melegítéssel keményedő gyantát használunk kötőanyagul, nevezetesen vízben oldhatatlan, de szerves oldószerben oldható karbamid-aldehid pl. karbamid-formalde"hid, vagy melamin-aldehid pl. melamin-formaldehid gyantákat, fenol-formaldehid gyantákat, száradó olajokkal módosított alkidgyantákat és hasonlókat. Á melegben megkötő gyantának, vagy egyéb kötőanyagnak az emulzió felvitele és a szövet rnegszárítása, esetleg a kötőanyagnak vagy gyantának oldhatatlanná tétele után mosásállónak és a szokásos száraz tisztítószerekkel szemben is ellentállónak kell lennie, anélkül, hogy a szövetet merevítené. A találmány szerinti emulzió vizes fázisában diszpergált gyanta tetszőleges, hártyaképző, vízben és a külső lakkfázis szerves oldószerében oldhatatlan gyanta lehet. Ilyenek az akrilsav és származékai, pl. akrilátok és metakrilátok, a vinilhalogenidek, különösen a vinilkloridpolimerfzátumok, vagy a vinilklorid és más polimerizálódó anyagok vegyes polimerizátumai által alkotott gyanták, továbbá más, hártyaképző, szintetikus elasztomerek, pl. butadién és akrilnitril, butadién és stirol, szerves dikloridok és alkálipoliszulfidok vegyes polimerizátumai vagy hasonlók. Rendkívül kitűnő pergésállóságot értünk el oly keverékekkel, amelyekben hártyaképzö szintetikus elasztomer van a vizes fázisban diszpergálva és így előnyösen ilyet is alkalmazhatunk a vizes diszperzióban. Célszerű a vizes diszperzióban butadién és akrilnitril vegyes polimerizátumát is használni. A vízben diszpergált gyanták szilárdak vagy cseppfolyósak lehetnek. Célszerűen már eleve vizes diszperzió alakjában állítjuk azokat elő, a találmány szerinti emulzió külső lakkfázisát alkotó, festékkötőszeroldaltban való emulgáláshoz. Különféle, a vízfázishoz alkalmas szintetikus elasztomert állíthatunk elő emulzióban végbemenő polimerizációval, vagyis polimer emulzió előállításával, vagy pedig szintetikus elasztomerek előállításánál oly latex alakjában, amely vizes polimerizációs fürdőben tartalmazza a keletkező polimer terméket. A találmány szerinti emulzióval készített festett vagy nyomtatott szövetek rendkívüli per gésállósága csak azzal érhető el, hogy a vizes fázisban oly gyantákat használunk, amelyek úgy vízben (a találmány szerinti emulzió vizes fázisában), mint az emulzió lakkfázisának szerves oldószerében oldhatatlanok. Ha a találmány szerinti emulzió vizes fázisában vízben oldhatatlan gyanta helyett vízben oldhatót használnánk, úgy némely esetben a nyomtatott vagy festett szövet pergésállósága ugyan némileg növekednék, de a festék flokkulálódhatik, ami a színhatást rontja és amit csak nehezen és költségesen lehet meggátolni. Ha pedig a vízfázisban diszpergált gyanta az emulzió lakkfázisában oldható, úgy a pergésre hajlandóság növekszik. Akkor is kielégítő pergésállóságot érhetünk el, ha a vizes ' fázisban lévő gyanta igen kevéssé oldódik vagy duzzad a lakkfázis oldószereiben, ha a vizes fázis a benne lévő gyantát annyira védi, hogy a tényleges oldódás vagy duzzadás elhanyagolhatóan csekély. Ily gyanták használata is a találmány védelmi körébe esik, tehát a lakkfázisban való oldhatatlanság követelményét ezzel a megszorítással kell értenünk. Azonban, nem minden gyanta, amely ezen követelményeknek megfelel, egyszersmind alkalmas is a találmány szerinti emulzió vizes fázisához. A vizes fázisban használható gyantáknak hártyát kell alkotniok, vagyis a víz és az emulziót alkotó oldószerek elpárolgása után, összefüggő rétegnek kell visszamaradni, A hártyának célszerűen, nem szabad túlkeménynek és szarúszerűnek lennie, hanem inkább rugalmas, kaucsukszerű legyen. Különösen alkalmasak erre a célra a fent elasztomernek nevezett anyagok, mert rugalmas s szívós hártyát alkotnak. A vízben diszpergált gyantát nemcsak abból a szempontból kell megválasztanunk, hogy az emulzió lakkfázisában oldhatatlan legyen, hanem a belőle keletkező hártya a szokásos száraz tisztító oldószerekkel, lúgokkal és a várható kopási igénybevételekkel szemben kellő ellenállóképességet is fejtsen ki. A találmány szerinti emulzióval készült szövetek rendkívüli pergésállóságát éppen a vizes fázisban diszpergált, ily vízben oldhatatlan hártyaképző gyanták biztosítják. A vizes fázisnak eme gyantájából eredő hártya megszilárdítja a lakkfázis festékkötőszeréből keletkező hártyát, amely a festéket a szövethez köti. Az ismert festett, „víz a lakkban" emulziók a lakkfázisban lévő kötőanyag mennyisége három tényező kompromiszszumából adódik, nevezetesen: az a kellő pergésállóságot biztosító és az a mennyiség, amely éppen elégtelen, hogy a kész szövetet túl merevvé tegye, végül pedig a költség által korlátozott mennyiség. Az így adódó kötőanyag menynyiség rendesen legfeljebb a világos árnyalatoknál elegendő a kellő pergésállóság elérésére. A kötőanyagnak ezt a kompromisszumos mennyiségét a találmány szerint fenntarthatjuk, de
