140147. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolinok előállítására
Megjelent 1950. évi június hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140147 SZÁM 12p 6—10 OSZTÁLY C-6002 ALAPSZÁM — (lV/hj, lV/h2 .) Eljárás imidazolinok előállítására. Ciba Société Anonyme cég, Basel A bejelentés napja: 1946 május 13. Pótszabadalom a 138225 sz. szabadalomhoz. A találmány -eljárás 2-(N-aril-N-&ralkil-aminoalkil)-imidazolinok előállítására. Ezek a vegyületek, mint például a 2-(N-fenil-N-benzilaminometil)-imidazolin, antiallergiás hatásúak. A törzsszabadalomban ismertetett eljárás szerint ! ezeket az imidazolinokat úgy állítjuk elő, hogy a 2-oixiálkil-imidazolinok valamely reakcióképes észterére N-aril-aralkilamint hagyunk behatni. Azt találtuk, hogy ugyanezekhez az imidazolinokhoz jutunk, ha N-aril-N-aralkil-amino-alkánkarbonsavakat vagy ezek származékait, alifás 1,2-diaminokkal hozunk reakcióba. A savak származékai közül alkalmazhatók pl. az imidoéterek, imidhalogenidek, tioamidok, tioimidoéterek, amidok, észterek, halogenidek és amidinek. Amennyiben ezek a vegyületek az irodalomban nem volnának ismertetve, úgy magukbanvéve ismeretes módszerekkel előállíthatók. Ahelyett, hogy magukat a savszármazékokat használnók kiindulási anyagokként, az eljárás olyan feltételek mellett is foganatosítható, melyeknél ezek a reakció közben keletkeznek. Így pl. különösen előnyös, ha a tioamidok helyett a megfelelő nitrileket kénhidrogén jelenlétében hozzuk reakcióba. Eközben a kénhidrogén kénhidrogént leadó szerekből, mint pl. szénkénegből, foszforpentaszulfidból, alkáliszulfidokból,, ammoniumszulfidokból, vasszulfidból vagy aluminiumszulfidból, adott esetben csekély mennyiségű víz jelenlétében a reakció folyamán is keletkezhet. Különösen meglepő, hogy nincs szükség arra a kénhidrogénmennyiségre, amely a tioamid képződéséhez szükséges. A reakciókörülmények a kiindulási anyagok szerint különbözők lehetnek. így pl. foganatosítható a reakció hígítószerek és/vagy kondenzálószerek jelenlétében vagy távollétében, alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékleten és különböző nyomások alatt. Eljárhatunk továbbá úgy is, hogy az egyik reakciókomponenst feleslegben alkalmazzuk; az eljárás előnyös foganatosítási módja pl. abban van, hogy az N-aril-N-aralkil-amino-alkánkarbonsavak cserebomlásakor az 1,2-diaminokat feleslegben alkalmazzuk. Az eljárás termékei gyógyszerekként alkalmazhatók. 1. példa. 25,6 rész fenil-benzil-amino-acetotiamidot (olv. p. 168—170 C°, előállítjuk fenil-benzil-aminoacetonitrilből, amelyet amóniákkal és kénhidrogénnel telített abszolút alkoholos oldatban 4 óra hosszat 120 C°-ra hevítünk) 12 rész 55%-os etiléndiaminnal lassan 130 C°-ra melegítünk fel. Amint a reakció megindulása megállapítható, az elegyet 100 C°-ra lehűtjük és a keletkező ammóniák és kénhidrogén leszivatása céljából enyhe vákuumot alkalmazunk. A gázfejlődés csökkenése után a maradékot egészen szárazra pároljuk, lehűtjük, 200 rész n-sósavval elkeverjük és leszűrjük. A szűrletet ammóniákkal megtugosítjuk, miközben olaj válik ki, amelyet kloroformban felveszünk. A hamuzsír fölött megszárított kloroformos oldatból bepárologtatás után a 2-(N-fenil-N-benzil-aminometil)-imidazolin marad viszsza. Az anyag ecetészterből való átkristályosítás után 120—121 C°-on olvad. 2. példa. 2,6 rész 98%-os etiléndiaminnak 50 rész abszolút alkoholban való és 0°-ra lehűtött oldatába keverés közben 15,3 rész benzilfenilglicintioimidoetiléter-dihidrokloridot keverünk be. (Ezt az utóbbi vegyületet fenilbenzil-amino-acétonitrilből és etilmerkaptánból állítjuk elő, kloroformban, oly módon, hogy —10 C°-on 2 molegyenértéksúlynyi gázalakú sósavat vezetünk a kloroformos oldatba, azután két napig állni hagyjuk és csatlakozólag éterrel kicsapjuk.) A reakciókeveréket néhány óra hosszat előbb 0°-on, majd szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután 60 C°-ra felmelegítjük, a keletkező ammoniumkíoridról leszűrjük és a sósavval enyhén kongósavanyúra beállított szürletet bepárologtatjuk, 80
