140147. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolinok előállítására

2 IMU1 rész abszolút alkoholból átkristályosítva a 2-(N-fenil-N-benzil-aminometil)-imidazolin hidrokloridja marad vissza, melynek olvadáspontja 227— 229 C°. Kiindulási anyagként az etiimerkaptánnal nyert tioimido-éter helyett használhatjuk az abszolút alkohollal előállítható imidoétert is. 3. példa. 12 rész benzilfenilglicint 50 rész metanolban feloldunk és 1,5 rész étiléndiaminnal semlegesítjük. Az így keletkezett oldatot 1 órán belül 230 C°-ra hevítjük és ezen a hőmérsékleten hagyjuk egy további órán át, miközben 20 rész etiléndiamint csepegtetünk hozzá. Előbb metilalkohol szabadul fel, azután etiléndiamin-hidrát és végül füstölgő etiléndiamin. A visszamaradó sárga mézszerű anyagot abszolút alkoholban feloldjuk és alkoholos sósavoldattal éppen kongósavanyúra állítjuk be. A keletkezett kevés csapadékról, ami etiléndiamin-dihidroklorid, leszivatunk és a szyrletet bepárologtatjuk. A kristályos maradékot 500 rész vízzel főzzük, a megszűrt oldatot ammóniákkal meglúgosítjuk és a kivált olajat etilénkloridban felvesszük. Az etilénkloridos kivonatból, megszárítás és bepárologtatás után, a 2-(N-fenit-N-benzil-aminometil)-imidazolin marad viszsza, amelyből, alkoholban feloldva és a számított mennyiségű alkoholos sósavat hozzáadva, a 227—229 C°-on olvadó hidroklorid keletkezik. Benzilfenilglicin helyett a megfelelő észtert, pl. a diazometánnal előállítható, 57—58 C° olvadáspontú metilésztert is alkalmazhatjuk. Másrészt viszont ugyanazt a végterméket megkaphatjuk akkor is, ha a benzilfenilglicin egy savhalogenidjából indulunk ki és ezt étiléndiaminnal hozzuk reakcióba. Ahelyett, hogy benzilfenilglicint vagy ennek említett származékait hoznánk étiléndiaminnal re' akcióba, kiindulhatunk a megfelelő, közbenső fokozatban keletkező acilvegyületekből is és ezeket vizet lehasító szerekkel, pl. kalciumoxiddal hevíthetjük. 4. példa. 22,2 rész fenil-benzil-aminoacetonitrilt, 7,7 rész etiléndiamint és 70 rész alkoholt jéghűtés közben kénhidrogénnel telítünk. Az elegyet ezután bombacsőben lassan 90—100 C°-ra hevítjük fel és ezen a hőmérsékleten 2—3 óra hosszat rázzuk. Lehűtés után az oldószert ledesztilláljuk, a végén csökkentett nyomás alatt. A maradékot metilénkloridban feloldjuk és az oldatot keverés közben 220 térfogatrész 0,5 n sósavba visszük be; ezután a metilénkloridot elkülönítjük. A vizes oldatból rövid idő múlva, színtelen kristályok alakjában kiválik a 2-(N-feni!-N-benzil-arninornetil)-iniidazolin-hidroklorid, amely 227—<229 C°on olvad. Ha az olvadási próbát 200 C°-os fürdőbe mártjuk és gyorsan felhevítjük, úgy a vegyület 233—235 C°-on olvad meg. A fenti reakciónál nem szükséges az elegynek kénhidrogénnel való telítése. Hogy az összes nitrilt tioamiddá alakítsuk át, olyan mennyiséget is használhatunk, amely elméletileg nem volna elegendő. Bombacsőben végzett munka helyett úgy is eljárhatunk, hogy a nitril; alkohol és etiléndiamin fentmegadott elegyét, kénhidrogén keresztül -vezetése közben lombikban, visszafolyásra állított hűtő alkalmazása mellett vízfürdőn hevítjük fel. Etilalkohol helyett egyéb alkoholok és más oldószerek is alkalmazhatók, pl. toluol vagy xilol. Az etiléndiamint helyettesíthetjük monoszubsztituált 1,2-diaminokkal, mikor is az imidazolinnitrogénen helyettesített vegyületek keletkeznek. 5. példa. 22,2 rész fenil-benzil-amino-acetonitril és 6,8 rész, 98%-os etiléndiamin 70 rész alkoholban való oldatába 0,5 rész kénhidrogént vezetünk be. Ezután 4 óra hosszat vízfürdőn enyhen forraljuk. A reakció befejeztével úgy dolgozunk tovább, amint azt a 4. példában megadtuk, mimellett ugyanahhoz a vegyülethez jutunk. Kénhidrogén helyett használhatunk egyenértékű mennyiségű nátriumszulfidot és etiléndíamin-dihidrokloridot is. 6. példa. 22,2 rész feml-benzil-arninoacetonitril, 6,8 rész etiléndiamin, 0,5 rész szénkéneg és 70 rész alkohol elegyét néhány óra hosszat bombacsőben 90—100 C°-ra hevítjük. A feldolgozás a 4. példa szerint történik, mimellett 2-(N-fenil-N-benzilaminometil)-imidazolin-hidrokloridot kapunk. Szénkéneg helyett egyéb, kénhidrogént leadó szerek is alkalmazhatók, pl. foszforpentaszulfid magnéziumoxiddal és kristályvíztartalmú nátriumszulfáttal vagy aluminiumszulfid. kristályos nátriumszulfáttal; alkohol helyett pedig használhatunk xilolt vagy toluolt. 7. példa. 27,6 rész fenil-benzil-aminoacetamidin-hidrokloridot 7 rész étiléndiaminnal alkoholban, vízfürdőn, visszafolyásra állított hűtő alkalmazása mellett az ammoniákfejlődés alábbhagyásáig hevítünk. Alkoholos sósavval való semlegesítés után a keletkezett csekély mennyiségű etiléndiarnin-dihidrokloridról leszűrünk és a szürletből hűtéssel kinyerjük a 2-(N-fenil-N-benzil-aminometiO-imidazolin-hidrokloridot, 227—229 C°-on olvadó színtelen kristályok alakjában. A kiindulási anyagként használt feníl-benzilamino-acetamidin-hidrokloridot (olv. p. 165 C°) pl. fenil-amino-acetamidin-hidrokloridból állíthatjuk elő, ennek benzilkloriddal alkoholban való kezelése útján. 8. példa. 22,2 rész fenil-benzil-amino-acetonitrilt, 6,8 rész 98% -os etiléndiamint és 0,25 rész kénhidrogént forrásban lévő vízfürdőn lombikban visszafolyatásra állított hűtő alkalmazása mellett 3—4 óra hosszat hevítünk. Ezután a reakcióterméket vákuumban alkohollal kétszer lepároljuk, a maradékot forró ecetészterben oldjuk, az oldatot szénnel derítjük és a szürletet lehűtjük. A 2-(N-fenil-N-benzil-aminometil)-imidazolin ebből majdnem színtelen kristályok alakjában csapódik ki, melyek 120—121 C°-on olvadnak.