140125. lajstromszámú szabadalom • Forgóalvázas vasúti kocsikhoz való fékberendezés, amelynek önműködő fokozatnélküli teherlefékező szerkezete van
Megjelent 195Ö. évi június hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 140125 20Í 7—16 OSZTÁLY S-20735 ALAPSZÁM — (V/b.) Forgóalvázas vasúti kocsikhoz való fékberende zés, amelynek önműködő fokozatnélküli teherlefékező szerkezete van. SVENSKA AKTIEBOLAGET BROMSREGULATOR, Malmö (Svédország) A bejelentés napja: 1948 március 22. Svédországi elsőbbsége: 1947 március 22. Vasúti kocsikhoz való, önműködő, fokozatnélküli, vagyis folytonos működésű teherlefékező szerkezettel ellátott fékberendezéseken oly fékberendezéseket értünk, amelyeknél az egyes kocsik fékje a kocsiterhelés függvényében ható és fékezéskor a fékkel kifejtett fékerőnek a kocsiterheléshez való fokozatnélküli illeszkedését önműködően kiváltó beállítószerkezet útján beállíthatóan van elrendezve. Ily önműködő fokozatnélküli teherlefékező szerkezettel ellátott, vasúti kocsikhoz való fékberendezések legáltalánosabb típusa az, amelynél a féksarukat a fékerő forrásával, nevezetesen a fékhengerrel összekötő fékrudazat áttételi viszonya fokozat nélkül, vagyis folytonosan változtatható azzal, hogy a fékrudazat egy vagy több fékemeltyűjének eltolható támpontja a kocsiterhe'.és függvényében ható önműködő beállítószerkezet útján eltolódik. Más típus példájaként hivatkozunk arra a szerkezetre, amelynél a fékezéskor a fékkel kifejtett fékerőnek a kocsiterheléshez való fokozatnélküli illeszkedését az váltja ki, hogy a fékezéskor a fékhengerben létesülő nyomást a kocsiterhelés függvényében ható önműködő beállítószerkezet szabályozza. E szerkezetnek elvileg két különböző típusa van, amelyek közül az egyik a kocsirúgóknak a kocsiterheléssel változó áthajlásáról beállító mozgást, a másik viszont a kocsiterheléssel állandó arányban álló beállító erőt származtat. E két típus közül a másodiknak az előbbivsl szemben határozott előnyei vannak. Az előbb említett megoldás hátránya ugyanis többek között, hogy a kocsirúgók áthajlása nemcsak a kocsiterheléstől függ, hanerti a kocsirúgók leülésével, vagyis idővel beálló nem rugalmas alakváltozásával is változik. A kocsirúgók terheléséből ezzel állandó arányban álló beállító erőt származtató típus beállítószerkezetének van ugyan ezzel az erővel terhelt rugója, amelynek rugózása beállító mozgásként lesz hasznosítva, minthogy azonban e rugónak a kocsirúgó terhelésével állandó arányban álló terhelése viszonylag kis értékűre választható, a rúgó a szükségképen durva kocsirúgókkal ellentétben nehézség nélkül kalibrálható, vagyis előre meghatározott rugókarakterisztikával látható el. Ebből következik, hogy az utóbbi típus beállítószerkezete az előbb említett típus beállítószerkezetét messze fölülmúlja. A kocsirúgó terheléséből ezzel állandó arányban álló beállító erőt származtató és ezzel az erővel terhelt kalibrált rugóval bíró típus beállítószerkezetének mindezideig ismert kiviteli alakjainál ezt a beállító erőt általában emeltyű útján vezetik le. Megjegyezzük^ hogy a „kalibrált" szó az általános értelemben értelmezendő és nemcsak egyszerű kalibrált rugóra, hanem előre meghatározott rugókarakterisztikával bíró összetett rúgózószerkezetekre is vonatkozik. Ha a kocsirúgók, amint ennek kéttengelyű kocsik esetében lennie kell, féleliptikusak és végeik rúgófüggeszték útján a rugókkal támasztott kocsiszekrényen vannak megerősítve, a beállító erőt levezető emeltyű a kocsiszekrényen van ágyazva és a rúgófüggeszték megerősítéseként van kialakítva, úgyhogy az emeltyűt a kocsirúgó terhelésének része működteti. A beállítószerkezet ily kiviteli alakjánál a fékhengernek, valamint az önműködő fokozatnélküli teherlefékező szerkezet teljes egészének a kocsiszekrény alvázának alsó oldalán való elhelyezésével szemben kéttengelyű kocsik esetén nem okoz nehézségeket, minthogy a beállítószerkezet ez esetben az alvázon van megerősítve és ennek a kocsi rugózatlan részeihez viszonyított minden mozgásában résztvesz. Forgóalvázas kocsik esetén ezzel szemben lényegesen mások a viszonyok. Ily kocsiknál ugyanis a forgóalvázak mindegyike a forgóalvázzal támasztott kocsiszekrényhez viszonyítva központi ágyazás körül elfordulhat és a kocsirúgók nem a forgóalváz és a kocsiszekrény között, hanem a forgóalvázban magában vannak elrendezve, úgyhogy a forgóalváznak a
