140081. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiofánszármazékok előállítására
.6 14ÖÖ81 7,5. g monobenzilrbis-hornobiotínnak 50 cm* xilollal és kb. 200 cm* folyékony ammóniával adott, hűtött (szárazjég-aceton-elegy) és mechanikailag kavart szuszpenziójába egyszerre 0,95 g nátriumot viszünk be. Miután állandó kék színeződés lépett fel (15 perc), a nátrium feleslegét ammóniával elbontjuk. Az ammóniát lepároljuk és a maradékhoz vizet, jeget, étert, végül pedig hígított sósavat adunk.- A savanyú szuszpenziót leszűrjük és a csapadékot kétszer, kb. 3 1 forrásban lévő vízzel kivonjuk. Az oldatlanul maradt monobenzil-bis-homobiotint leszűrjük. Kihűlés után a szüredékekből csapadék válik ki, amely monobenzil-bis-homobiotinból és bis-homobiotinból áll. Ezt a keveréket ismét több liter, forrásban lévő vízzel kezeljük és az oldhatatlan anyagot, valamint a lehűléskor kiváló monobenzil-bishomobiotin-csapadékot elkülönítjük. Ha a csapadék még mindig tartalmazná a debenzilezett vegyület nyomait, a műveletet megismételjük. Az egyesített vizes oldatokat 3—4-szer kloroformmal kivonatoljuk, hogy az oldott részeket az át nem alakult kiindulási anyagból eltávolítsuk. A kloroformos oldatokat elkülönítjük, a kivont kiindulási anyagot visszanyerjük és ezt mégegyszer alávethetjük a debenzilezési reakciónak. A vizes oldatokat bepároljuk és kristályos maradékként a bishomobiotinhoz jutunk. Ezt a vegyületet vizes ammóniában való feloldás és forrásban lévő sósavval való kicsapás útján megtisztíthatjuk. A vegyület 200,5—202,5 C° olvadáspontú finom lemezeket ad 3. példa 0,71 g nátriumot 9,66 g malonsav-dietileszter és 10 cm3 száraz diöxán forrásban lévő elegyében feloldunk. Ehhez a forrásban lévő oldathoz 100 cm3 száraz dioxánnak és 12,0 g 3,4- (N-monobenzil--2'-keto-imidazolido) —2— («-brómhexil)-tiofánnak, (melyet a 2. példa szerint állítottunk elő) az elegyét adjuk hozzá. Az elegyet 6 órán át kavarás mellett forrásban tartjuk, majd 30 cm3 50%-os káliumhidroxid-oldatot, kb. 30 cm3 vizet és 30 cm 3 metanolt adunk hozzá, a kavarást és melegítést pedig további 6 órán át folytatjuk. Ezután az elegyet még 15 órán át közönséges hőmérsékleten kavarjuk. Vizet adunk hozzá és a lúgban oldhatatlan melléktermék«ket éterrel kivonatoljuk. A vizes, lúgos oldatot sósavval megsavanyítjuk, a kristályos csapadékot leszűrjük és a szűrőn vízzel kimossuk. A terméket megszárítjuk és minden további tisztítás nélkül a dekarboxilezési folyamathoz használjuk fel. A kapott 3,4- (N-monobenzil-2'-keto-imidazolido) —2— ( w , w-dikarboxi-heptil)-tiofánt acetonból — éter hozzáadása mellett — átkristályosíthatjuk, amikor is 154 C°-on bomlás közben öívadó, majd 155 C°-on ismét megdermedő, finom tűket kapunk. A nyers vegyület 10 g-ját 150 cm3 o-diklórbenzolban 5 percen át forrásig hevítjük, amidőn a dekarboxilezés bekövetkezik. A kihűlő oldatból kikristályosodó reakcióterméket néhány óra múlva leszűrjük és acetonnal kimossuk. Az anyalugokat bepároljuk; ezek további kristálymennyiséget szolgáltatnak. A kapott, teljesen tiszta d,l-mőnö' bénzil-tris-tiomobiotin 192—-194 C°-on olvadó tűket ad. E vegyületnek káliurnpermangariátos oxidálása és az oxidálási termék debenzilezése útján a 244—246 C° olvadáspontú tris-homobiotin-szulfonhoz jutunk. 9,2 g monobenzil-tris-homobiotinnak kb. 50 cm3 xilollal és kb. 200 cm" folyékony ammóniával adódó, hűtött (szárazjég-aceton-elegy) és mechanikailag kavart szuszpenziójához egyszerre 1,12 g nátriumot adunk. Az állandó kék színeződés fellépése után (15 perc) a nátrium feleslegét ammóniumkloriddal elbontjuk. Az ammóniát elpároljuk és a maradékhoz vizet, jeget, étert és hígított sósavat adunk. A savanyu'szuszpenziót leszűrjük és a monobenzil-tris-homobiotinból, valamint tris-homobiotinból álló csapadékot 6 1 forrásban lévő vízzel kezeljük. A forrásban lévő elegyet ezután leszűrjük és a fel nem oldott monobenzil-tris-homobiotint elkülönítjük. A vizes oldatot közönséges hőmérsékletre hűtjük le és a keletkezett kristályokat leszűrjük. A csapadék, amely kb. 205—210 C°-on olvad, tris-homobiotinból és igen csekély mennyiségű monobenzil-származékból áll. Tiszta termék nyerése végett a tisztítási műveletekét kétszer-háromszor meg kell ismételnünk. A hideg, vizes oldatokat kloroformmal kivonatoljuk, a kloroformos oldatokat bepároljuk. Ezek tiszta tris-homobiotint szolgáltatnak. E vegyületeknek ammóniában való feloldása és a forrásban lévő oldatból híg sósavval végzett újólagos kicsapása útján a tris-homobiotint még tovább tisztíthatjuk. A teljesen tiszta vegyület lapos, 216 C°on olvadó tűket ad. 4. példa Grignard-oldatot — melyet 13,6 cm3 3-etoxipropilbromidból és 4,8 g magnéziumból, 30 cm3 éter és 10 cm3 benzol elegyében állítottunk elő — benzollal felhígítunk, az át nem alakul magnéziumról leöntjük és az oldathoz 27 g 3,4— (l',3'—dibenzil-2'-keto-imidazolido -2-keto-tiofán (tiolakton) 350 cm3 -ben való, forrásban lévő és mechanikailag kavart oldatát csepegtetjük 30 perc leforgása alatt hozzá. Az oldatot további 3'/2 órán át melegítjük, majd jéggel és higított kénsavval elbontjuk, A szerves réteget elkülönítjük és vákuumban toményítjük. A koncentrátumot metanolban feloldjuk és vizes nátrium-hidroxid-oldat feleslegével 50 C°-on melegítjük. Étert és vizet adunk hozzá és a két réteget egymástól elkülönítjük. A lúgos, vizes oldat át nem alakult tiolaktont tartalmaz, melyet megsavanyítás után kivonatolunk és visszanyerünk. A reakcióterméket tartalmazó, éteres réteget megszárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot petroléter és éter elegyéből átkristályosítjuk. A termék erős alkáliban oldható.és nitroprusszid-nátriurnmal pozitív merkaptánreakciót ad. A termék aceton, éter és petroléter keverékéből átkristályosítható és ekkor 114,5—115,5 C°-on olvadó prizmákhoz jutunk, E 3,4- (1', 3'-dibenzil-2'-keto-imidazolido) -2-oxi-2-) w-etozi-propil) -tiofán 20 g-jának 100 cm3 ecetsavban való aldatát 1 '/a órán át forrásig hevítjük. Az oldatot ezután vákuumban bepároljuk,
