140081. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiofánszármazékok előállítására
imm • 5 A kiindulási anyagként használt 6-etoxi-hexilbromid új vegyület, mely a következőképpen állítható elő. 606 g hexándiol- (l,6)-nak 1,5:1 toluolban való, forrásban lévő és mechanikailag kavart oldatába 104 g nátriumot részletekben viszünk be. Amint az egész nátriummennyiséget bevittük és annak legnagyobb része nehéz, fehér csapadék képzése közben reagált (3—4 óra), 1 pi;a leforgása alatt 600 cm3 (960 g) etilbromidot csepegtetünk hozzá. Az oldatot két órán át kavarjuk, és főzzük, majd közönséges hőmérsékleten mindaddig továbbkavarjuk, amíg a reakctóelegy semlegessé nem vált (15—40 óra), A reakció teljessé tétele végett még több etilbromidot is adhatunk hozzá. A nátriumbromid-csapadékot leszűrjük és toluollal kimossuk. A .szüredéket vákuumban (11 mm) desztilláljuk. Az oldószer eltávolítása után az előpárlatban 76 g, 12 mm nyomáson 86 C° forráspontú 1,6-dietoxi-hexánt gyűjtünk össze. A következő főpárlat 6-etoxihexanol- (l)-ből áll, amely 12 mm nyomáson 104—105 C° hőmérsékleten megy át. A maradék hexándiol és kihűlés után megdermed (233 g). összesen 340 g 6-etoxi-hexanol'(l)-et kapunk, amely színtelen folyadék; n^2 = 1,4318 és d2 » = 0, 890. 329 cm3 6-etoxi-hexaii->l-(l)-hez 66,4 cm s foszforiribromidot adunk 1 óra leforgása alatt, A hűtött elegy hőmérséklet; eközben 0 C-ról + 13 C°-ra emelkedik. Az e eszet 40 órán át, közönséges hőmérsékleten állani hagyjuk, majd jéggel elbontjuk. A nehéz, szerves réteget elkülönítjük, lúggal és vízzel addig mossuk, amíg nem semleges, majd vízmentes nátriumszulfáton megszárítjuk. A mosófolyadékokat éterrel és benzollal kivonatoljuk és a megszárított kivonatokat a fŐfrakcióval egyesítjük. Áz étert lepároljuk és a maradékot desztilláljuk, Ennek forráspontja 13 mm nyomáson 98—100 C° és 6-etoxihexil-bromidból áll, n£ = 1,4545, d2 »= 1,160. A fent kapott 3,4- (l',3'-dibenzil-2'-keto-imidazolido)-2-oxi-2- ( oi-etoxi-hexiÍ)-tiofán 70 g-ját 1 VÍ órán át, 350 cm? jégecetben főzzük. Az oldatot vákuumban bepároljuk, a maradékot éterben feloldjuk és nátriumhidroxid-oldattal, valamint vízzel semleges reakcióig mossuk. A szerves réteget elkülönítjük, vízmentes nátriumszulfáton megszárítjuk, leszűrjük és vákuumban töményítjük. Az olajos 3,4- (r,3'-dibenzil-2'-ketoimidazolido) —2— ( w-etoxi-hexilidén)-tiqfánt további tisztítás nélkül kezeljük tovább. A dehidratizálási terméket 100 cm3 metanolban feloldjuk, majd közönséges nyomáson és hőmérsékleten 140 g — metanollal megnedvesített —' Raney-nikkel jelenlétében hidrogénezzük. 24 óra alatt a hidrogénfelvétel 2450 cm3 . A hidrogénezést megszakítjuk, a keveréket megszűrjük, a katalizátort metanollal kimossuk és a szüredéket vákuumban bepároljuk. A maradékként kapptt 69 g) 3,4- (r,3;-dibenzil:2'-ketoimidazolido) —2— ( w-etoxi-hexil)-tiofánt 250 cm3 xilolban feloldjuk. Ez oldatnak kb. 1 liter folyékony amrnóniávat való keverékét kavarás közben, kis, meojByjségekbe», az- állaodó kék színeződés eléréséig hozzáadagotóf nátriummal elbontjuk (kb, 7,8 g nátrium, szükséges). A nátrium feleslegét ammóniumkloriddal megbontjuk, az ammóniát lepároljuk,, majd vizet, hígított sósavat és étert adunk hozzá. Az elegyet egyldeig kavarjuk, majd leszűrjük, A reakciótermék főrésze a szűrőn marad vissza, melyet vízzel és éterrel kimosunk, csekény része pedig a szüredék éteres rétegében van. Ezt az éteres réteget elkülönítjük —• amennyiben csapadék keletkeznék, eceteszterrel elbontjuk -r, megszárítjuk' és, vákuumban bepároljuk. Az olajos maradékhoz étert és acetont adunk, majd a keletkezett reakeióterméket leszűrjük. Mindkét frakciót egyesítjük és metanolból átkristályosítjuk. A kapott 3,4- N-monobenziK2'-keto-imidazolido) —2— ( w-etoxi- hexil)-tiofán 152—153 C° olvadáspontú tűket ad; E vegyület 29 g-ját 290 cm3 olyan ecetsav-oldatban, amely 35% brómhidrogént tartalmaz. 3 órán át, gőzfürdőn melegítjük. A bíborszínű oldatot vákuumban bepároljuk, a maradékot eceteszterben feloldjuk, majd éterrel és vízzel elbontjuk. A reakciótermék finom tük alakjában válik ki, melyeket leszűrünk, vízzel és éterrel kimosunk, megszárítunk és minden további tisztítás nélkül használunk fel a következő lépésben. Dioxánbói való átkristályosítás után a 3,4-(N-mönobenzÜ-2'-keto-imidazoÍido) —2— (w-brómhexil)tiofán 172—174 C° olvadáspontú, finom tűket ad. E vegyület 12 g-jának, továbbá 5,9 g káliumcianidnak és 450 cm3 metanolnak a keverékét 18 órán át, visszafolyatás mellett főzzük. A reakcióelegyet ezután hígított sósavval megsavanyítjuk és a metanol majdnem teljes eltávolításáig bepároljuk. Vizet adunk hozzá, a keletkezett nitrilt leszűrjük és vízzel kimossuk. A szüredéket kloroformmal kivonatoljuk, a kloroformos kivonatot megszárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot a fenti csapadékkal egyesítjük és a következő lépésben közvetlenül használjuk fel. Dioxánból végzett átkristályosítás után a kapott 3,4-(N-monobenzil-2'-keto-imidazolido) —2— (wciánhexil)-tiofán 173—174,5 G° olvadáspontú, finom tűket ad. A kapott nitrilt 43 g. káliumhidroxidnak. 350 cm3 metanolban és 175 cm 3 vízben való oldatában feloldjuk. Az elegyet kb. 18 órán át főzzük, majd bepároljuk mindaddig, amíg a metanol legnagyobb, része el nem távozik. Vízzel elbontjuk és a. semleges termékek eltávolítása végett: a lúgos oldatot kloroformmal kivonatoljuk, A lúgos oldatot forrásig hevítjük és tömény sósavval megsavanyítjuk. 24 óra múlva a keletkezett dj-'mdnobenzil-bis-hornoriiotint leszűrjük és odiklórbenzolból vagy dioxánból átkristályosítjuk. A termék olvadáspontja 174—176 C. Miként az 1. példában az N-monobenzil-homobiotinnal kapcsolatban Jeírtuk, a, rnonobenzil-bishomobiotint is átalakíthatjuk bis-homobiotinszulfonná : káliumpermanganátos oxidálás, majd • ezt követő debenzilezés,.útján. Ez a vegyület 243 —245 C° olvadásflontú tű|et alkot. .-.-..;
