139495. lajstromszámú szabadalom • Öntöltő irón
9 139495. A találmány további előnyeit és lényeges részeit még a kiviteli példák leírása kapcsán ismertetjük. A csatolt rajz 1. és 2. ábrái két kiviteli ’alakot szemléltetnek, hosszmetszet- 5 ben. Az írón csőszerű (1) tokjában elmozgathatóan van vezetve a (2) irónbelek befogadásánál való (3) béltartó, mely alsó részén a (4) tölcsértestben végződik. A (3) béltar- 10 tót fe'.ül a kivehető (5) dugó zárja el, amelyet kotyogás vagy kiesés megakadályozása végett a rajta kialakított horonyban alkalmazott és dugattyúgyűrűszerűen működő egy vagy több rugalmas (5a) gyűrű rögzít, 15 amelyet egy másik magyar szabadalom véd. A dugón van felerősítve a zsebszorító, úgyn. (6) iklipsz is, bár az elhelyezhető az (1) tokon is. A (4) tölcsértesthez van erőstve vagy azzal egy darabból kialakítva az irón- 20 bél vezetésére való (7) cső, az úgyn. bélcsatorna, amely a (8) gyűrűtesten halad át elmozoghiatóan és elülső részén az irónbél megfogását és előtolását végző szervben a felhasított és rugalmasan működő szorító- 25 pofás (9) tokmánybán végződik. Bár a (7) cső a szorítópofás (9) tokmánnyal együtt egy darabból is készülhet, mégis célszerűségi okokból megoszthatjuk és ilyen két darabból készült kivitelt szemléltetnek az 1. és 30 2. ábrák is. Eszerint a (9) tokmányt menetes (9a) csőszárával becsavarjuk a (7) csőbe, úgyhogy a (2a) irónbe'et vezető bélcsatorna folytonos, viszont ha a (9) tokmányt cserélni kellene, akkor az ilymódon könnyen végre- 35 hajtható- Csavarmenet helyett az egymásba tolt (7) és (9a) csővégeket szegeccsel vagy oldhatóan kúpos pecekkel is összeerősíthetjük. A tokmányt az önzáródó kúpossággal bíró (10) hiaúang veszi körül. A (8) gyű- 40 rüstest folytatásaként a (11) csésze van az (1) tokba illesztve, amelynek (12) fenekébe a (13) bélszorítóhüvely van beerősítve A (13) bélszorítóhüvely (13a) csúcsa kinyúlik az (1) tokból és az egy vagy , több befűré- 45 szelés révén rugalmas szorításra kiképezett csúcsával vezeti az irónhegyet. A (18) bélszorítóhüvely kibővített nyílású részébén a (14) tekercsrúgó van elhelyezve, mely sűrűsbödő menetes (14a) részével a (9) 50 tokmány torkolatáig nyúlik és a (7.) bélcsatorna folytatásaként mintegy csőszerűén veszi körül és vezeti a (2a) irónbeiet, úgyhogy iaz még rövidebb, sőt igen rövid darabokban is biztos és emellett rigalmas veze- 55 téssel haladhat a (13a) belszortócsúcsig A (9) tokmány szájnyílásához csatlakozó 114a) tekercsrúgó menetei között annyi hézagot hagyunk, hogy az irónbél elmorzsolódott részei azon keresztül áthullhatnak, miajd ritkuló (14) menetei megengedik és követni eo tudják a (9) tokmány tökeiének megfelelő játékot, úgyhogy ilymódon állandóan összefüggő bél vezető csatornát létesítettünk egész az trón íróhegyéig. A (4) tölcsértest és a (8) gyűrűstest közöt -a (15) rúgó van elhelyezve, amely ia (14) rúgónál erősebb Az irón a következőképpen működik: A (3) béltartó (5) dugóját kihúzva a (2) ironbeleket behelyezhet )ú:-- a béltartóba. Megközelítőleg függőlegesen tartott irón- 70 nál a középen elhelyezett (2) irónbél a (4) tölcsértest nyílásán át Dele esik a (7) bélcsatornába és mindaddig előre halad, míg a (15) rúgó ereje által állandóan a (9) tokmányra tolni szándékolt és ilymódon a ru- 75 gaímias szorítópofákat összenyomó (10) harang révén élszűkített nyílásba nem ütközik. Ha az (5) dugó révén mármost a (3) béitartót is vele együtt a (7) hüvelyt és (9) tokmányt a (15) rúgó erejének legyőzésével 80 benyomjuk az (1) iróntokba, velük megy a (10) harang is, míg elülső (10a) végével nem ütközik a (11) csésze (12) fenekéhez, majd itt a harang megáll. A nyomást folytatva, az említett részek tovább mozognak, a (9) 85 tokmány az álló (10) harang bővülő nyílása felé haladván, annak rugalmas pofái szétnyílnak és a (2a) irónbél a (9) tokmány szájnyílásán átesve tovább halad a (14a), illetve (14) rugócsatornán át. a (13) béjszoritóhüvely 90 (13a) csúcsának torkolatáig. Az (5) dugóra gyakorolt nyomást megszüntetve, a (15) rugó az elmozgatott szerkezeti részeket visszatolja, ekkor a (9) tokmány nyitott állapotában emeli, illetve magával viszi a 95 (10) harangot addig, amíg az hátsó (10b) végével a (8) gyűrűtest felületéhez nem ütközik és ekkor megáll. A (15) rugó azonban a mozgatást még tovább folytatja mindaddig, amíg a (9) tokmány pofái a kúpos (10) ha- too rangba behúzódva össze nem szorulnak, miközben a tokmány belső célszerűen recézett vagy érdesített (9b) felülete a (2a) irónbeiet megszorítja. Üjabb nyomást gyakorolva az (5) dugóra, a leírt művelet megismétlődik 105 olymódon, hogy a (9) tokmány a (2a) irónbeiet tovább löki előre és a (13a) bélszorítócsúcs nyílásába tolja, amelynek rugós pofái az irónbeiet kellő sztoroisan 'vezetik, úgyhogy ha a (10) harang ütközése, a (9) pofák 110 ezután következő nyitása is megtörtént, majd nyitott állapotban a (9) tokmány viszszafelé mozog, a (13a) csúcs pofái között a (2a) irónbél helytállóan megmarad és nem csúszik vissza a (7) bélcsatornába, illetve a 115 (3) béltartó felé. A leírt műveletek ismétlé
