139192. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási berendezés ultranagyfrekvenciás rezgések erősítésére vagy létesítésére

2 139192. vezetékcsillapítás csökkentésére olyan erősítőcsövek alkalmazásában áll, melyek két, éllenüteműen kapcsolt erősítőrendszert tartalmaznak, melyeknek katódáit lehetőleg 5 rövid vezeték köti össze. A bemenőcsillapítás további javítása még' különféle rendszabályokkal lehetséges, melyek lényegileg visszacsatolást -jelentenek, pl. járulékos önindukció felvétele az árnyé.io kolórácsvezetékbe. Igen célszerű eljárás a bemenőcsillapítás csökkentésére abban van, hogy két katódahozzávezetéssel ellátott csőnél a kónenőkörbe felvett katódahozzávezetés önindukcióját 15 és/vagy az árayékolórács-vezérlőrács-kapacitást mesterségesen növelik. A bemenőcsillapítás csökkentésére való ismertetett rendszabályok helyes hatása számára azonban mindenkor szükséges, hogy a i'O csőnek meglehetősen nagy meredeksége legyen. Ultranagyfrekvenciás rezgések létesítésére szintén nagy meredekség szükséges. Ultranagyfrekvenciás rezgések erősítésénél vagy létesítésénél azonban a fellépő 25 effektív vagy dinamikai meredekség tetemesen kisebb, minta sztatikái meredekség, még pedig annak következtében, hogy az elektronok futóideje ugyanolyan nagyságrendű, mint a felerősítendő vagy létesítendő rezgető sek periódusa. Javasolták már a dinamikai meredeksée' növelését azzal, hogy a kimenőimpedancia végeit összekötik két-két az elektronok pályájában fekvő elektródával, melyeknek egy-35 másközti távolságát az elektronok a felerősítendő, vagy létesítendő rezgések félperiódusánál rövidebb idő alatt bejárják. Mivel nem lehetséges, hogy az említett elektródák közötti távolságot tetszőlegesen kicsinnyé tető gyük, ilyen módon azonban csak korlátolt frekvendakörzetben érhetünk el javítást. A találmány célja olyan kapcsolási berendezés, mellyel még rövidebb- hullámoknál is nagy dinamikai meredekséget érhetünk el, 'K> A találmány szerint ezt .a célt azzal érjük el, hogv az említett fajtájú kapcsolásnál "az eló'feszültségeket, az építési elrendezést és a kölcsönös elektróda távolságok at akként választjuk, hogy legalább közelítőleg vala-50 mennyi elektron keresztülmep-v az átfúrt pozitív elektródán, visszaverődik epy, a katódától távolabbra levő elektróda által és ismét keresztülmegy a pozitív elektródán, mire az elektronokat.egy, a pozitív elektróda katóda-55 oldalán levő elektróda vagy elfogja vagy pediV ismét visszaveri. Ha a visszavert elektronok a vezérlőelektróda közelébe tudnak jutni, bizonyos körülmények között növelt, bemenőesillapítást vagy a dinamikai meredekség csökkenté- 60 ^ sét okozhatják. Ezért az átfúri .pozitív elek. tróda katódaoldalán levő elektróda célszerűen akként van felállítva ós olyan potenciálon van, hogy a visszavert elektronok nem gyakorolhatnak befolyást a vezérlő- 65 elektródára. Maximális dinamikai meredekséget érünk el, ha, az elektródák, előfészültségét, akként választjuk, hogy az a T idő, amely eltelik ama időpont között, melyben , valamely elektron az átfúrt elektródán elő- W szőr átmegy és ama időpont között, melyben ugyanaz az elektron az átfúrt elektródán a visszaverődése után újból átmegy, a kapcsolási elrendezésről leveendő rezgések periódusának mintegy egészszámú többszöröse. "5 Emellett az átfúrt pozitív elektróda előtt még egy kevésbbé pozitív segédelektróda lehet és a kimenőenergiát az átfúrt pozitív elektródáról és/vagy a visszaverő elektródáról és/ vagy az említett segédelektródáról vehet- 80 jük le. A találmányt még részletesebben v

a rajz kapcsán magyarázzuk meg. Az 1. ábra vázlatosan mutatja a találmány alapelvét. Egy nem ábrázolt . vezérlőelek- 85 tróda által vezérelt (10) elektronáram keresztülmegy egy átfúrt, pozitív (11) elektróda nyílásain, amire azt a katódapotenciálon levő (12) elektróda visszaveri és az elektronáram másodszor keresztülmegy a (11) elek- ^' tródán. A (12) elektróda katódaoldalán ka; tóMapotenciálon levő (13) árnyékolórács van, amely a visszatérő elektronokat másodszor visszaveri;. A (13) árnyékolórácsnak azonban olyan potenciálja is lehet, hogy a visszatérő 95 elektronokat elfogja. A (11) elektróda a (12) és (13) elektródák között mintegy a középen van. A 2. ábrán két görbe látható, melyek a találmány hatását szemléltetik. Az (I) görbe az 100 (fT) szorzat függvényében feltünteti az (S) dinamikai meredekség és az (S0) sztatikái meredekség közötti. viszonylatot és olyan pentódára érvényes, melynél az anóda pozitív elófeszültségíí és gyakorlatilag vala- 105 mennyi elektron az anódára jut. Emellett (f)~ az átviendő rezgések frekvenciája és (T) a kétszerese ama (időköznek, melyre az elektronoknak szükségük van, hogy az árnyékolórácsról, az anódára jussanak. 110 A (II) görbe az (S/S0) arányt az (fT) szór-, zat függvényében ábrázolja a találmány alkalmazása esetében. Emellett (T) az az idő, amely eltelik ama időpontok között, melyekben valamely elektron a (11) elektródán elő- 115 szőr és másodszor keresztülmegy. A (II) gör-