139192. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási berendezés ultranagyfrekvenciás rezgések erősítésére vagy létesítésére

139192. '. Síbén látható, hogy a -dinamikai meredekség mindenkor maximális, ha (fT) egész számnak felel meg. A dinamikai meredekség maximális értékei messze felülmúlják a pentódá-5 val rendes kapcsolásokban elérhető értékeket és az első két maximum esetében nagyobbak is, mint a sztatika; meredekség,-az első maximumnál (fT=l) pl. a 2,5-szerese.- Ha (fT)=l, akkor az az idő, amely valamely 10 elektronnak a pozitív, átfúrt elektródán való •első és második keresztülmenete között eltelik, éppen megfelel a kapcsolásról leveendő rezgések egy periódusának. Hogy ilyen körülmények között tényleg maximális dina-15 mikai meredekségnek kell fellépnie, nyilvánvaló, ha meggondoljuk, hogy a visszatérő elektronok általa. (11) elektródában indukált influenciafeszültséget ebben az esetben éppen teljesen támogatja az az influenciafeszült-20 ség, melyet az elektródában az odamenő elektronok indukálnak. Ezt a 3. ábra kap• csán a következőképen magyarázhatjuk meg. , . A 3. ábrán a (11, 12) és (13) elektródák vázlatosan vannak feltüntetve. Feltesszük, 25 hogy egy nem ábrázolt vezérlőelektróda által vezérelt elektronáram a (13) elektródát eléri. Ha a vezérlőfeszültség periódusos rezgés, akkor az elektronáram egymást követő elektronsűrűsödések és -ritkulások soroza-30 tából áll, melyeknek váltóáramú összetevője egymást követő pozitív és negatív' töltések sorozatából áll. Ezeket a töltéseket az ábrán körök jelzik, melyeknél "a (—)-jel negatív, a ( + )-jel pozitív töltést jelent. Most azt kell 35 elképzelnünk, hogy a töltések balról jobbra való sorrendben, egymásután repülnek át a (13) elektródán, úgy hogy a (21) és (22) töltések átmenete közötti idő a felerősítendő rezgések félperiódusával, a ,(21) és (23) tölí0 lések átmenete közötti idő pedig azok egész periódusával egyenlő. Ha a (21) töltés a (13) elektródáról a (12) elektródára vándorol', akkor a (11) elektródán való átmenetnél ebben előbb növekedő, i5 azután pedig csökkenő pozitív képtöltés indukálódik, amely abban a pillanatban, melyben a töltés a (21')-vel jelölt helyen van, maximális értékű. A (21") helyzetben a képtöltés 'ismét közelítőleg nulla és a (21'") 50 helyzetben ismét a maximális értéket éri el. Ha (21') és (21'") helyzetek között eltelő idő éppen a felerősítendő rezgések egy periódusát kiteszi:., ami a rajzon előfeltétel, akkor ugyanabban a pillanatban, melyben a • (21) 55 töltés a (11) elektródát lefelé átjárja, a (23) töltés a (11) elektródán felfelé megy át, szintén pozitív képtöltést indukál ebben az elektródában és így megduplázza a már jelenlevő töltést. Az egymást követő, negatív (21, 23, 25, stb.) töltések következtében a (11) elek- 60 irodában a 3. ábra (III) görbéjén feltüntetett feszültség lép fel. Hasonló módon levezethetjük, hogy a pozitív (22, 24, stb.) töltések-a' (11) elektródában olyan feszültséget indukálnak, melyet a 65 (IV) görbe ábrázol. A (11). elektródán az iinfluenciatöltések következtében adódó, eredő • feszültségimpulzusokat az (V) görbe ,tünteti fel, amely a (III) és (IV) görbék1 eredője. Ebből világosan kitűnik, hogy a feltételezett 70 körülmények között a különböző töltések tökéletesen együttműködnek, úgy hogy az első pillantásra négyszeres rneredekségnöv«kedést kellene elvárnunk. Mivel azonban a minden egyes pillanatban fellépő dinamikai :r>. meredekség, mint az (I) y-örbén látható, a sztatikái , meredekségnél kisebb, a tényleg fellépő dinamikai meredekség, ezek között a körülmények között kisebb is, még pedig ä ' sztatikái meredekségnek mintegy 2,5-sze-80 rése. A kapcsolás tehát tetemes javítást eredményez az ismert kapcsolásokkal szemben, melyeknél a dinamikai meredekség maximális értékeként legfeljebb a sztatikái meredek- 85 ség értéke elérhető. Ha ugyanis az ultranagyfrekvenciás rezgések erősítésére határozott minimális meredekség szükséges, ak. "kor a találmány szerinti kapcsolással ezt a minimális meredekséget tetemesen nagyobb 90 frekvenciánál érhetjük még el. 'Ezenkívül a 2. ábra (U) görbéjéből kitűnik, hogy akkor is, ha ,a felerősítendő rezgések _ periódusa a (T) időköz, te h':>s^röse,'a meredekségnek tetemes maximumai lépnek fel. f)5 Pl. (fj)=3 esetében a dinamikai'meredekség még éppen egyenlő a sztatikái meredekséggel. Ennek, következtében az a, minimális hullámhossz, melynél még elégséges meredekség adódik, tetemesen csekélyebb, mint 100 az "dddíg lerne: t kapcsolá oknál.. Az előzőkben kifejtettük, hogy miként keletkezik a (11) elektródán felerősített feszültség; Yryilvánvaló, azonban, hogy az erősítettfeszültségeket a (12) és (13) elektródák egyi- 105 kéről1

is levehet ifik és n f,utóidők helyes meq- ' választásánál a felerősített rezgéseket a (12) és (13) elektródákról ellenütemben vehet-/ jük le. A 4. ábrán a találmány olyan foganatost- no • tásS példája látható, melynél (16) katódával, -(17) vezérlőráccsal, (13) ráccsal, átfúrt pozitív (11) elektródával és (12),visszaveróelektródával ellátott (15) erősítőcsövet alkalmazunk. A (12) és (13) elektródák egymáshoz 115 vannak kötve és (27) vezetőn át a katódához