138934. lajstromszámú szabadalom • Átvivőelem nagyfrekvenciás elektromágneses hullámok átvitelére
138934. •A 3 A nemvezető és a mágneses anyagok mennyisége íközötti aránnyal az la. ábra nyomán foglalkozunk részletesebben. Az itt ábrázolt (10') elemet ai vastagságú, ^ s mágneses átbocsátóképességű és J<i die'ektromos állandójú, nemvezető (13') réieq, valamint a2 vastagságú, y.i mágneses átbocsátóképességű és k2 dielektromos állandójú, mágneses (14') réteg alkotja. Az A fenti egyenletekben 25 mimellett \J. az egész (10') elem mágneses átbocsátóképességét és (k') az egész (10') elem dielektromos állandóját jelzi. A mágneses réteg a'2 vastags'ága az Ö2 = 1 — ai egyenletből adódik. Az (1) és (1A) egyenle-30 tek kétféle ai értéket adnak. Ha ai értéke negatív és nagyobb, mint (1), akkor a mágneses átbocsátóképesség és! a dielektromos állandó közötti kívánt arány nem érhető el. Ha az (R) nagyság meghalad bizonyos 35 értéket, akkor a négyzetgyök értéke képzetessé válik. A találmány csak akkor valósítható meg, ha az (R) nagyság nem haladja meg azt az értéket, amelynél a négyzetgyök értéke zérussá válik. Az (R) nagyság 40 eme legnagyobb megengedhető értéke a következő egyenletből adódik: T?'2 _ flM | b t N ! '(i.8 Kmax-_ 4b^N + 4ML + 2k 2 {W) Bár a mágneses anyag mágneses részecskéi magukban véve nagy mágneses átbo-45 csátóképességgel rendelkeznek, az összetett mágneses anyag dielektromos állandója mégis nagyobb mágneses átbocsátóképességénél és ezért e'őnyös, ha a nemvezető rétegeket aránylag kis dielektromos 50 állandójú anyao-ból, pl. polisztirénből vagy lucitból készítjük. Aiz utóbbi anyag dielektromos állandója megközelítőleg (1). Az elem mágneses átbocsátóképessége és dielektromos állandója közötti arányt úgy is kis ér-55 tékűvé tehetjük, hogy a mágneses rétegeelem természetesen nagyobbszámú ilyen ré- 10 teget is tartalmazhat, azonban a jelen esetben az ai és a2 mértékek a kétféle rétegek összegezett vastagságait jelzik. A nemvezető réteg ax vastagságának a (10') elem mágneses átbocsátóképessége és die'ektro- 15 mos állandója közötti tetszőleges, kívánt arányhoz tartozó értékét a következő egyenlet adja meg: ket csak nagyon kis terjedelmű, nemvezető köztartókkal választjuk el egymástól, mikor is a nem vezető rétegeket legnagyobbrészt levegő alkotja. A találmány szerinti átvivőelemnek eo ugyanolyan hullámellenállása van, mint a szabad térnek, az elektromágneses hullámok tovaterjedése ellenben kisebb sebességgel megy végbe az elemben, mint a szabad térben. Ezt a sebességcsökkenést ki le- 65 bet használni például átvivővezetékek villamos hosszának mesterséges növelésére. Az ai nagyságnak az (1) és (1A) egyenletekből adódó két értéke közül az, ame'yné! a mágneses rétegek a lep-vastagabbakká vál- 70 nak a hullámok terjedési sebességének a legnagyobb csökkentését eredményezi, mert ez esetben az átvivőelemnek mind a dielektromos állandója, mind a mágneses átbocsátóképessége nagy. - 75 A talá'mány szerinti átvivőe'emet önal'o nemvezető hullámvezetőként is felhasználhatjuk. A 2. ábra a találmány szerinti átvivőe'emnek egytengelyes átvivővezeték köz- 80 tartójaként kialakított kiviteli példáit szemlélteti. A (10") átvivőelemet egymással váltakozó, hengeralakú, nemvezető (13') rétegek és mágneses (14') rétegek alkotják, amelyek körülveszik a belső (12') vezetőt 85 és kitöltik a belső vezető és a kü'ső (11') vezető közötti teret. Az átvivőelem hailítható vezeték esetében ennek egész hoszszára kiterjedhet. va<?v Pedig a (10'") köztartó módjára kialakított, aránylag rövid, 90 közökben e'rendezett köztartókat a'kothai A (10"") átvivóe'em egvetlen nemvezető (13") rétegből és egvetlen mágneses (14") rétegből összetett. Ez esetben a két = JK <R8k » —N) 1' : ~ H M — k! N + 1/ ^MT=lí^í)2 _ 4k^JWk~^) 20 Az at vastagságot továbbá a következő egyenlet is meghatározza: — h»M — btN + /(^M - I^N)» — ébtMNlRikr 1 ^)
