138917. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tér pásztázására
13801?. 3 zett pásztázás és ezért a következőkben ezt a pásztázási módot vesszük alapul. Egyelőre az antennarendszernek csak két , antennáját nézzük és feltételezzük, hogy 5 ezeknek gerjesztését a következő, egyenletek fejezik ki: e0 = E 0 cos wc t -(1) et = Ei cos K t -j- *) (2) Ezekben e0 az antennák egyikéhez vezetett M jelfeszültség pillanatnyi értéke, E0 az ugyanahhoz az antennához vezetett jelfeszültség csúcsértéke, <ÜC a 2-n-f körfrekvencia, amelyben (f) az antennákhoz vezetett jelfeszültség frekven-15 ciája, t az idő, ej a másik antennához vezetet* jelfeszültség pillanatnyi értéke, Ei az ehhez a másik antennához vezetett 20 jelfeszültség csúcsértéke, mimellett egyelőre feltételezzük, hogy ennek a feszültségnek a frekvenciája azonos az előbb említett antennához vezetett jelfeszültség frekvenciájával, 25, 4> pedig a két antennához vezetett jelfeszültségek pillanatnyi fáziskülönbsége. Ez antennapár irányjellemzékét élesen összpontosított sugár alkotja, amely irányát a <P fázisszög változásától függően változ-30 tatja. A fázisszögnek az idővel egyenes arányban álló változtatásával a sugarat szinuszgörbe szerint változó sebességgel végzett pásztázó mozgásra késztethetjük. A fázisszög emellett a 35 ct> == 2 fh t (3) egyenlet szerint változik, amely a következő 1 formában is írható: ti» = wh t (4 Ezekben az egyenletekben 40 fh a & fázisszög változásának frekvenciája és «ín a 2 re fh körfrekvencia. A (2) és (4) egyenletekből kitűnik, hogy a második antennával kisugárzott jelet a kö• 45 vetkező egyenlettel is ki lehet fejezni: e-t = Ei cos ((d0 -)- wh ) t (5) Ebből az egyenletből nyilvánvaló, hogy a <£ fázisszögnek az idővel egyenes arányban álló változását egyszerűen elérhetjük úgy, 50 hogy az antennapár második antennájához olyan jelfeszültséget vezetünk, amelynek frekvenciája nagyobb az első antennához vezetett jelfeszültseg frekvenciájánál. Ez az antennapár természetesen a 10 antennarendszer bármelyik két szomszédos ,anten- 55 nája lehet. Ennélfogva egyenes vonal mentén egyforma közökben elrendezett antennák esetében úgy érjük el a sugárnak szinuszgörbe szerint változó sebességgel végbemenő pásztázó mozgását, hogy az 1 egyes 6() antennákhoz egymástól eltérő frekvenciájú jeleket vezetünk, mjmellett a szomszédos antennákhoz vezetett jelek közötti frekvenciakülönbség állandó marad. A pásztázás frekvenciája ez esetben egyenlő az fh frek- 65 •v< nciakülönbséggel. Minél nagyobb ez a frekvenciakülönbség, annál gyorsabban megy végbe a pásztázás, A berendezésnek a pásztázósugarat alkotó irányjeüemzékének alakja mind az an- 70 tennák közeitől, mind a jelek frekvenciakülönbségétől függ. Az irányjellemzék alakjának megvizsgálása végett az 1A .ábrában külön ábrázoltuk az antennarendszert. Ha két szomszédos antennát, pi. a 13 és 14 an- /a tennákat nézve feltételezzük, hogy ezeket az antennákat azonos frekvenciájú, de fázisban egymástól 0 fázisszöggel eltérő jelek gerjesztik, akkor a 13 antennától egy távoli P ponton vett jelet a következő egyenlet fejezi ki: . e'i3 = E' 13 cos w c t (>) amelyben E'13 a 13 antennától a P ponton vett jelfeszültség csúcsértéke. A 13 antennától a P ponton vett jel az 85 ugyanezen a ponton a 14 antennától vett jeltől két fj'ázisösszíetevQvel ;• különbözik, amelyek közül az egyik a 13 és 14 antennákhoz vezetett jelek <£ fáziskülönbségéből, a másik pedig az antennák közötti térbeli 9 P közből ered. Ha egyelőre feltételezzük, hogy a 14 antennához vezetett jelnek ugyanaz a funkciója, mint a 13 antennához vezetett jelé, akkor a 14 antennától a távoli P ponton 95 vett jelet a következő egyenlet fejezi ki. e'14 =± E'14 cos K t -j- 4> -j- 2 - cos a) (7) amelyben ' E'14 a 14 antennától a P ponton vett jel-, feszültség csúcsértéke, , 100 a az antennákat egymással összekötő egyenes és a P pont iránya közötti szög, d a 13 és 14 antennák közötti, tetszőleges egységekben kifejezett köz, és , X a 13 és 14 antennákhoz vezetett jelrez-- 105 géseknfek ugyanazokban az egységekben kifejezett hullámhossza. *
