138917. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tér pásztázására
4 138Ö1 í. Ha ebben az egyenletben - = a, akkor az "A ' egyenlet a következő alakot kapja: e'i4 = E' 14 cos (w 0 t -f * + 2TC a cos oc ((8) A találmány szerint a 13 és 14 antennákhoz vezetett jelek közötti 4> fáziskülönbség-J nek az idővel egyenes arányban kell változnia, hogy a sugár a kívánt pásztázómozgást elvégezze. Ezt úgy érjük el, hogy a 14 antennához olyan vivőrezgést vezetünk, amelynek frekvenciája különbözik 10 a 13 antennához vezetett vivőrezgés frekvenciájától. Ez esetben <P = <oh t, minek folytán a (8) egyenlet a következő alakot kapja: e'14 = E'14 cos [(w„ -4-w,,) t -J- 2TV a cos a] (9) Abban az előnyben részesített esetben, ha a 11—15 antennák közei egyformák és ezeket az antennákat olyan jelek gerjesztik, amelyeknek frekvenciái azonos mértékben „„ különböznek egymástól és a 11 antennától a 15 antenna felé növekszenek, a 15, 12 és 11 antennáktól a távoli P ponton vett jelfeszültségeket a következő egyenletek fejezik ki: 25 e'i5 = E' 15 cos [((oc -|- 2w h )t -j- 4TC a cos a] (10) e'iá' = E'jä cos [(w. — co,,)t — 2x a cos a] (11) e'u = E'n cos [(w0 — 2wji)t — 4rc a cos a] (12) . A P ponton az összes antennáktól együtt1 véve vett jelfeszültség természetesen az 30 egyes antennáktól vett jelfeszültségek algebrai összege, amely a (6), (9),. (10), (11) és (12) egyenletek algebrai összegezéséből adódik. Ha az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy az antennákhoz vezetett jelek-35 nek mind egyforma amplitúdójuk van, akkor ezt az algebrai összeget -egyszerűsítve a következő egyenlet fejezi ki: e's = E' [1 -j- 2 cos (wh t 2TC a cos a] -f--)- 2 cos 2 (coii t -j-2"?a cos a)] cos wc t (13) iO Ezzel az egyenlettel kapcsolatosan fontos, hogy megjegyezzük, hogy az antennák közeit kifejező (a) tényező csak a 13 antennához vezetett jel hullám-, hosszától függ, vagyis csakis annak a 45 jelnek a hullámhosszától, amelynek frekvenciája egyenlő az összes antennákhoz vezetett jelek alapfrekvenciájával. Az antennák közeinek és az alapfrekvenciának ez, a viszonya a további fejtegetéseknek is alapját al-50 kotja és ezt tévedések elkerülése végett min' dig szem előtt kell tartani. Most a (13) egyenlet megoldására való rajzos eljárást ismertetünk. Ez az eljárás különösen alkalmas arra, hogy adott nagyságú közökben elrendezett, adott számú an- 55 tennával kapcsolatosan gyorsan és pontosan meghatározzuk az antennarendszer fősugarának és esetleges melléksugarainak alakját és nagyságát, vaiammt azt, hogy az alapfrekvenciás i rezgés hullámhosszának eo egységeivel kifejezett és ennélfogva mind az antennák kölcsönös térbeli közétől, mind ' az alapfrekvenciától függő antennaközök változása milyen módon befolyásolja a fő1 sugárat és a melléksugarakat. Ez az eljárás 65 bizonyítja azt is, hogy a pásztázási sebesség csak az antennákhoz vezetett jelek frekvenciakülönbségétől függ és hogy másrészt ez a frekvenciakülönbség magában véve semmiképen nem befolyásolja az antennarend- 70 szer iránykarakterisztikájának alakját. Az -említett eljárás végül arra is alkalmas, hogy felfedje esetleges melléksugárzások jelemétét és megmutassa, milyen módon lehet ezeket a berendezés üzemi adatainak változ- 75 tatásával befolyásolni. Az eljárás alkalmazhatósága nem korlátozódik eszményi pontantennákra, mert az eljárás lehetőséget ad az egyes antennák egyéni irányjellemzékének tekintetbevételére is, valamint arra, 80 hogy számbavegyük a kívánt irányban való sugárzás növelésére esetleg alkalmazott sugárvető antennák hatását. A (13) egyenletnek a 2. ábra szerinti rajzos megoldása az 1A ábra szerinti 10 an- §5 tennarendszer irányjellemzékét egy pásztázási időszak három időpontjában szemlélteti. Az ábrán látható rajzos megoldás azon a tényen alapszik, hogy a, 27r a cos ° irányegyüttható a (13) egyenlet mindegyik ama go tagjában előfordul, amely az o>ht nagyságot tartalmazza. Ennélfogva felrajzoljuk a (13) egyenletnek a«h t nagyság értékeinek bizonyos körzetéhez tartozó értékét, annak 2 alapulvételével, hogy « = — és 2 TC a cos a = 0. 95 Ezután külön felrajzoljuk a 2ita. cos a irányegyütthatót. Ezt követó'leg az <uh t nagyság tetszőleges értékéhez egyszerűen hozzáadjuk az a szög különböző értékeinek megfelelő irányegyütthatókból rajzolva meghatá- 100 rozott fázisnövekedéseket. A (13) egyenletnek az ojh t nagyság és az a szög megválasztott értékéhez tartozó értékeit közvetlenül leolvashatjuk az első rajzos megoldásból és ezeket felrajzoljuk az a szög megfelelő érté- 105 kei fölé, hogy ilymódon megkapjuk az irányjéllemzéknek az; w^t nagyság kiválasztott értékéhez tartozó alakját.
