138911. lajstromszámú szabadalom • Berendezés távolbalátójelek rögz1tésére

4 138911. át vezetőén kapcsolódik az (50), (51) terhelőkör nem földelt sarkához, katódája pedig (56) ellenálláson és (57) vezetőn át az erő. sítő (48) terhelőellenállás'ának kisfeszült-5 ségű végével van összekötve.' A (16) egység (58) kimenőkapcsa a (17) katódsugárcső (59) vezérlőelektródájához csatlakozik. A (17) cs'ő ikatódája a fényességszabályozásra való (60) feszültségosztón át földelt. 10 A (15) demodulator és a (16) árnyalatszabályozó működési módjának magyarázata végett tegyük fel, hogy a közbensőfrekvenciás (14) erősítő (27) kimenőtekercsében valamely adott erősségű, érkező jel (E) jelfe-15 szültséget létesít, A (26) és (31) tekercseket úgy méreteztük, hogy a (25) dióda e jelfeszülts'égnek egy negyedrészét, a (30) dióda pedig három negyedrészét kapja. A (25) dióda egyenirányítja a hozzá veze-20 tett közbensőfrekvenciás jelet és ennek folytán a (28) ellenálláson a 2. ábra (A) görbéjével ábrázolt alapjel adódik. Ez a jel negativ modulációs vivőhullám demodulációja útján létesült. A diagram az (e) jelfeszült-25 s'éget a (t) idő függvényében szemlélteti. A vízszintes (a) vonal a (25) dióda terhel'őáramkörében a (47) feszültségforrással előidézett nyugalmi feszültséget ábrázolja. Ennek a feszülts'égnek az érkező jel okozta 30 változásai az (a) vonalból kiindulva pozitív irányba mennek végbe. A demodulált jelnek a rajzban ábrázolt része képmodulációs (V) jeJösszetevőket és ismétlődő, s'orváltófrekvenciás, együttjárató (L) jelösszetevőket 35 foglal magiban. A jel ezen felül a hozzáadott egyenáramú összetevőt isi tartalmazza, minek folytán a kép feketeszintjét. a képöszetevök amplitudókörzetének felső határán levő, egyszersmindenkorra megha-40. tározott (b) amplitúdó alkotja. Az együttjárató (L) jelösszetevőknek ugyancs'ak egyszersmindenkorra meghatározott (c) amplitúdójuk van, amely a vett jelnek az (a) alapértéktől mért legnagyobb amplitudójá-45 val egyenlő és így meghaladja a képjelöszszetevöki amplitudókörzetét. A (b) feketeszint és .az együttjárató jelfes'zültségek csúcsának (c) szintje adott erősségű jelek esetében változatlan ugyan, azonban ezek az 50 amplitudóértékek a közbensőfrekvenciás jel erősségének .»változásaival legyenes arányban változnak. A „legnagyobb amplitúdó" kifejezésen a 'jelerőssjégnek szilárd alapértéktől való 55 legnagyobb eltérését értjük, Az (A) jel esetében az együtt járató (L) jelösszetevők alkotják az (a) alapértéktől mért legnagyobb amplitúdót és ezek az (a) alapvonaltól pozitív irányban vannak. Ellenkező sarkítású jel esetében ugyan- 60 csak az együtt járató jelösszetevők alkotják a legnagyobb amplitúdót, de ezek az (a) alapvonal másik oldalán vannak. A vett vivőhullám szempontjából a legnagyobb amplitúdót természetesen a hullámcsúcsok 65 nak a rezgéstengelytől való legnagyobb távolsága jelenti. A 2. ábra szerinti (a)—(b) amplitudókörzet a negativ modulációs jel fenti jellemzésének értelmében az érkező jelnek ama am- 70 plitudókörzete, amely a képjelös'szetevők átviteléire hivatott. Ez az amplitudókörzet a vivőhullám legnagyobb lamplitudójának 75%-áig terjed. Az e körzet feletti (b)—(c) körzet az együttjáratójelek átvitelére való. 75 E szerint a (b) feketeszint a legnagyobb jelamplitudó bizonyos tört részének, aza* 75%-ának felel meg. A közbensőfrekvenciás jelet a (30) dióda is demodulálja és ennek folytán a (32) ter- 80 helőellenálláson második távolbalátójel is adódik. A közbens'őfrekvenciás (14) erősítőből kimenő jel tehát két egyforma összetételű, de különböző erősségű jelet eredményez, mimellett e jelek erősségének aránya 85 1:3. Az erősebbik jel a (34) diódába jut és ott együttjárató (L) összetevője alapján szokás'os módon rögzítődik. A (25) diódából eredő alapjelnek és a (34) diódából eredő rögzített segédjelnek a (37), (38) ki- Q0 ménőkapcsokon bekövetkező egyesítése olyan távolbalátójelet eredményez, amely feketeszintje alapján rögzített. Ezt a 3. ábra szerinti görbék mutatják. A 3., 5. és 7. ábra szerinti diagramokban 95 *a függőleges' tengely a demodulált (e) jelfeszültséget, a vízszintes tengely pedig a közbensőfrekvenciás erősítő (E) kimenőfeszültségét jelzi. A jelzős'zámok azokra az áramkörelemekre utalnak, amelyeken az egyes 100 görbékkel ábrázolt feszültségek létesülnek, a (w), (b) és (s) betűk pedig az egyes jelek fehérszintjét, feketes'zintjét és együttjáratójelamplitudóját jelzik. Eszerint az (e28) görbék csoportja a (28) ellenálláson adódó 105 alapjel feketeszintjének és az együttjáratójeleket alkotó csúcsamplitudójának a közbensőfrekvenciás' jel erősségétől függő változását mutatja. Az ábrázolás abból az esz menyi feltételezésből indul ki, hogy az átvitt no kép fehérszintjének a vivőhullám zérus amplitúdóra való modulálása felel meg. Az (e35) görbék csoportja a (35) ellenálláson adódó rögzített segédjel megfelelő értékeinek változásait szemlélteti. Mint látjuk, a 115 rögzített segéd jel (e35b) feketeszifat-össze-