138884. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-fenil-N-(p-metoxi-benzil)-N',N'-dimetil-etilén-diamin-hidroklorid előállítására
2 138884. jelenlétében, vagy ilyenek távollétében, N-(p-metoxi-benzil)-anilint 100 C°-nál magasabb hőmérsékleten reakcióba hozunk béta-dimetilamino-etilkloriddal, vagy fennek 5 hidrokloridjával. Szabad béta- dimetilamino-etilkloriddal történő reakció esetén 1 : 1 miolarányt 'veszünk, azonban dolgozhatunk N-(p-metoxi-benzil)-anilin-fölösleggel is, mimellett ez a fölösleg az olvadék homogeni-10 zálásánál oldó- és elosztószerként szerepel iés Visszanyerhető. Bela-dimetilaírninoj-etllklorid-hidrokloridos re-akció eseté,n előnyösen legalább 2:,l-re vesszük a molarányt. Az N-fen1í.-N-(p'-métoxi-Berizi!l)-N*,N!'-dime-15 til-etiléndiamin tiszta Mdrokloridjának feldolgozása és elkülönítése olymódon történik, hogy az esetleg felhasznált oldószert desztilláljuk, a reakciós keveréket forró vízzel kezeljük, és — amennyiben béta-dime-20 talarríino-etífklorid-'hidroklor'iddali dolgoztunk — a vizes oldat pH-ját 5,5—6,5-re lecsökkentjük, és a fölösleges, vagy a reakcióba nem lépett N-(p-metoxi-benzil)-anilint 30—40 C°-on leválasztjuk. Ennél a mű-2ó Vdletmél az Nj-fenil-N-fp-metoxií-benz^O-N', N'-dimetil-etiléndiamin hidrokloridía oldatban marad. Ha a vizes szüredéket, miután ezt esetleg kevés állati szénen újból átszűrtük, 0 C°-ra lehűtjük, akkor a kívánt tno-ÖO nohidroklorid vegytiszta ailakban, kikristályosodik és szűrés útján jó termelési hányaddal nyerhető. Ä tiszta hidroklorid könnyű elkülönítése, amint tapasztaltuk, csak ebben az esetben 35 lehetséges. Ezt részben arra vezethetjük vissza, hogy a p-metoxi-benzilanilin annyira gyengén lúgos, hogy hidrokloridja kb. 6 pH-nál teljesen hidrolizálódik, úgyhogy a szabad p-rnétoxi-bénziT-anilin szilárd "alakj-40 ban kicsapódik és egyszerű szűréssel eltávolítható, míg az N-(p-metoxi-benzil)-N-fentl-N'.N'-dimetil-etiléndiamín Hidroklor'idja ennél a pH értéknél állandó marad. Fontos továbbá e hidroklorid oldhatóságának nagy í5 hőmérsékíletkoefficiense; ez a hidroklorid ugyanis 30 C°-nál még bőségesen oldatban marad, 0 C°-nál azonban nagyrészben kikristályosodik. :Az N-(p-metoxi'-benziil)-N-fenitlN\N' ; -d l i-50 mietil-etiléndiamin' MdroMoridjántak sima elkülönítése nem sikerül, ha az előbb említett 909,604 sz. francia leírás szerint N-(béfa-dimetilarninoetilj-anilffnból és jp-metoxibenzil-kloridból kiindulva dolgozunk, mert 55 az N-(béta-dimétilaminoetil)-anilin! kb. ugyanolyan erősen lúgos, mint a végtermék, úgyhogy az N-(p-metoxi-benzil)-N-fenil-N'.N'-dimetil-etléndiamin kicsapódó hidrokloridja az N-(béta-dimetilarninoetil)-ani.lin hidrokloridjától tisztátlanná válik, még 60 akkor is, ha az utóbbi vegyület csak igen csekély mennyiségben van jelen. Az említett szabadalom alapján éppen úgy nem lehetséges analog ' vegyületnek, pl N-benzil-N'-fenit-N'.N.'-dimeLilaminofiti- 65 léndiamin tiszta hidroklorodjának előállítása sem. Ennek az eljárásnak feltételei szerint a kenősen kicsapódó benzilanilin tiszta leválasztása nehéz, ill. ez csak úgy lehetséges, ha a benzilanalint oldószerekkel 70 kirázzuk. De ekkor sem sikerül az N-benzil-N-fenil- N', N'- dimetilamino - etilé/ndiamin tiszta hidrokldridját a vizes oldattól 'elkülöníteni. Igen meglepő az, hogy a hidroklorid elkülönítése a találmány szerint sikerül, 75 me'rt az Nrbenzil-N-fleml-N\N^dim(*ti}ami , río-etiléndiamin és az N'-(p-metoxi-benzil)-N-fenil-N\N'-dimetilamino-etiléndiamin klórhidrátja nagyon hasonlóan oldódik (mindkettő melegben könnyen, szobahőmérsékle- 80 ten 1—2%-ban oldható), úgyhogy nem világos ennek a különböző viselkedésnek az oka. Ezért az ismert tényekből nem volt eldrctótható. hogy az N-(p-metoxi-benzil)- N - fenil *- N\ N'-dimetilam'irio-etiléndiamln 85 tiszta hidrokloridját ilyen egyszerű módon sikerül elkülöníteni. A kiindulási anyagként használt (p-metoxi-benzil)-ani(lin egyszerű és ismert módon majdnem quantitative állítható elő ani- fo lin és anisaldehid alapanyagokból hidrálási feltételek mellett; ezzel elkerüljük a p-metoxi-benzilklorid előállítását is, melynek kellemetlen tulajdonságait fentebb említettük. Ezenkívül az egyszerű leszűréssel 95 Visszanyert (p-metox'i-benzil)'-ahilint ofyan tisztán kapjuk, hogy az egy új folyamatban veszteség nélkül ismét felhasználható. Ezzel szemben pl. az N-(béta-dimetilamino-etil)-anilint ill. ennek klórhidrátját — amely 100 más, ismert módszerekhez kiindulási anyagúi felhasználható — csak kb. 70% termelési hányaddal sikerül előállítani. Az N-(béta-dimetilamino-etil)-anilin további cserebomlása mellett az esetleg felhasznált fö- 105 lösleget, vagy a reakcióba nem lépett részt csak a cserebomlási termék frakcionált desztillálása révén és nem csekély veszteséggel regenerálhatjuk. A találmány szerinti eljárás fő előnye az 110 N-fenil-N-(p-me,toÄi -bonzil)-N'B N,'- dimetl:!-étiléndiamin' hidrokloridjának egyszerű gyakorlati elkülönítése, úgyhogy fölöslegessé válik a hidroklorid minden vákuumdesztililálása ill, szabad lúgos elkülönítése, 115
