138753. lajstromszámú szabadalom • Betonból vagy vasbetonból való oszloplábak

Megjelent 1948. évi október hó í-én. IffAflYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 138753. SZÁM. VH/g. (VIl/a.) OSZTÁLY. — S-20333. ALAPSZÁM. Betonból vagy vasbetonból való oszloplábak. Stróbl György gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1946. évi október hó 12. Betonból vagy vasbetonból való oszloplábak főleg elektromos távvezetékek faárbócainál találnak alkalmazást, a faárbócok élettartamának növelésére. 5 Ismeretes, hogy a faárbóc élettartama minden telítésnél jobban növekszik, ha elrendezése olyan, hogy a levegő és fény a faárbóc minden részéhez hozzáférhet. L célból földbe helyezett beton- vagy vas-10 .beton lábakat alkalmaznak, melyek a föld színe fölött fogják közre és rögzítik a faárbócokat. Az ismert szerkezetek hátránya, hogy a szorítópoíák ékalakuak. Elméletben ugyan íö^gy-egy vonal mentén fogják közre a főárbócot, de a valóságban az ék behatol a fa anyagába, miáltal a csapadék a fa mélyebb részeibe jut, ahol korhadást okoz. ^ Az ismert szerkezetek további hátránya, 20 hogy elhelyezésükhöz akkora gödröt kellett ásni, hogy & szerelő a 'keresztcsavar meghúzásához a szárak mellé leállhasson, ami nagy földmunkát igényelt, másrészt a meghúzott keresztcsavar csökkentette a szerke-25 zef rugalmasságát és nem engedte a pofáknál elhelyezett kötőcsavarok utánhúzását. Az elsőnek nevezett hátrány kiküszöbölésére a faárbóc végét közrefogó szárak 30 pofáinak korhadását okozó vizet elvezető eszközökkel kell gondoskodnunk. Egy célszerű megoldásnál a faárbóc tengelyével célszerűen, hegyes, illetve tompaszöget bezáró rovátkák vagy csatornák futnak, melyek a vizet (az ú. n. csurgóvizet) elvezetik. A 85 rovátkák előnyösen a szorítópofák érintkező éleit is átmetszetik. A találmány a másik hátrányt azzal küszöböli ki, hogy a betonból vagy vasbetonból való oszloplábak, melyeknek a faárbóc- 40 vég közrefogására alkalmas szárai vannak, oly kiképzésűek, hogy a szárak alsó végei használati helyzetben csuklósan kapcsolódnak egymással. Egy célszerű megoldásnál a csukló az 45 egyik szárvég közelében kialakított domború pofából és a másik száron kialakított, a domború pofa alakjának és nagyságának meg-felelő homorú pofából, valamint e pofákat áttörő, a pofafelületek forgástenge- 50 lyében fekvő csuklócsapból áll. Az oszlopláb, nagyobb igénybevételek esetén, talppal látandó el, mely a csukló szabad mozgását nem akadályozza. E célból, talpas oszlopláb esetén, a szárak alsó 55 végei henger- vagy gömbalakuak és a hozzájuk célszerűen kengyelek útján erősített talp mélyedésében kibillenthetők. A találmány szerinti oszloplábak előnyei, hogy a szárak a földszínen összeszerelhetők QQ és így jóval kisebb gödörben helyezhetők el, mert a szerelőnek nem kell az összekötő csavar meghúzása céljából leereszkednie. A szerkezet emellett rugalmasabb is és a fa száradása és összehúzódása folytán, va- §5 lamint oszlopcsere esetén a lábakat nem kell kiásni, mert a csuklós elrendezés lehetővé teszi a földből kiálló szárvégek elmoz-