138707. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biguanid-származékok előállítására

138707. 5 -jelenlétére. Ha a kiindulási anyag a meg­felelő S-alkil-guanil-izotiokarbamid, a kénte­lenítő szer használata tetszésszerinti, de elő­nyös amennyiben jelenléte a reakciónak ala-5 csonyabb hőmérsékleten való lefolyását teszi lehetővé. A találmány szerinti eljárást a reakció­kcmponensek egymással való hevítése útján hajtjuk végre. Ezt célszerűen valamely oldó-10 szer vagy higítószer, pl. metanol, etanol vagy |i -etoxKetanol jelenlétében visszük ki. Az aminovegyület feleslegét, amennyiben folyé­kony, oldószerként vagy higítószerként használhatjuk A guanil-tiokarbamidot- vagy 15 a megfelelő S-a!ki!-guanil-izotiokarbamidot eredeti alakjában vagy mint sót, pl. hidro­kloridot használhatjuk. Az utóbbi esetben a szabad tiokarbamidot in situ kell felszaba­dítanunk, lúgos hatású szer, mint pl. ekvi-20 valens mennyiségű nátriummetilát vagy nátriummetilát hozzáadása útján. A lúgo­sító szer az aminovegyület puszta feleslege is 'ehet. Miként említettük, az eljárással kapott 25 biguanidek kemoterapeutikus hatost mutat­nak és ilyen hatású anvagok előállításának közbülső termékei. Közülük számosan érté­kes maláriaellenes szerek. Különösen azok a biguanid-származékck alkalmas malária-30 ellenes szerek, melyeket a fenti eljárással, az alábbi szerkezeti képlettel állítottunk elő: RXN-C( = NY)-NH-C( = NR')-NR"R"\ ahol R és X közül az egyik hidrogént és a másik fenilgyököt jelent, mely utóbbi a 35 szomszédos nitrogénatömhoz méta- vagy parahelyzetben legalább egy halogénatom­mal van helyettesítve, Y hidrogént vagv alkilgyököt jelent, míg R\ R" és R'" alkil­gyököket, vagy hidrogént jelentenek, ame-40 Ivek együttesen egynél több de nyolcnál ke­vesebb szénatomot tartalmaznak, azon­ban közülük lega'ább az egyik- hid­. rögén, vagy alternative R" és R"' közül az egyik hidrogén és a másik fenil-45 gyök, amely a szomszédos nitrogénatom­hoz méta- vagy parahelyzetben legalább egy halogénatomot tartalmaz, R' hidrogén* vagy alkilcsoportot jelent és R, X és Y al­kilgyököket vagy hidrogént jelentenek, me-50 lyek együttesen egynél több, de nyolcnál kevesebb szénatomot tartalmaznak, azon­ban közülük legalább az egyik hidrogén. Különösen értékes maláriaellenes hatást mutanak azok a biguanidek, amelyekben a/. 55 1 nítrogénatomon lévő fenilgyök ahhoz rneta­vagy parahelyzetben halogénatomot, neve­zetesen klórt, brómot vagy jódot tartalmaz. Hasznosak azok a vegyületek is, amelyek­ben amellett, hogy méta- vagy parahelyzet­ben klórt, brómot, vagy jódot tartalmaznak, 6° pára- vagy metahelyzetben még egy másik helyettesítőt, pl. alkil- vagy alkoxihelyette­sítőt tartalmaznak. Ismét más vegyületek ugyancsak jó maláriaellenes hatást mutat­nak melyekben a halogén, különösen klór, 65 bróm és jód az egyik metahelyzetben és a parahelyzetben, vagy mindkét metahelyzet­ben, vagy végül mindkét metahelyzetben és parahelyzetben helyezkedik el. Ennélfogva a fenilgyök az alábbiak valamelyike lehet: 3,4- 70 diklórfeníJ-, 3-klór-4-brómfenil-, 3-klór-4-jód­fenil-, 3-bróm-4-k!órfenil-, 3,4-dibrómfenil-, 3--bróm-4-jódfenil-, 3-jód-4-klórfenil-, 3-jód­-4-brómfenil-, 3,4-dijódfenil-, 3,5-diklórfenil-, 3,5-dibrómfenil-, 3,4,5-triklórfenil, 3,5-diklór- 75 -4-brómfenü-, 3,5-diklór-4-jódfenil-gyök. Va­lamennyi e csoportokba tartozó vegyületek­kel igen nagyfokú maláriaellenes hatás ér­hető el, feltéve, hogy a 4 és 5 nitrogénato­mokon alkilgyök vagy hidrogén van, ame- ^0 Ivek együtesen egynél több, de nyolcnál ke­vesebb szénatomot tartalmaznak, azonbfm közülük legalább az egyik hidrogén. A találmány szerinti di-, trí- vagy tetra­helvettesítést tartalmazó biguanidek erős 85 bázisok: szerves és szervetlen savakkal ál­landó sókat adnak, amelvek sok e-etben víz­ben jól o'dódnak. A sókat úgv állíthatjuk elő­horrv a bipuanideket valamely sav vizes ol­datában feloldjuk és q vizet elpárologtatjuk, !HJ azonban száraz alakban, kényelmes módon úgy is megkaphatjuk őket, ha a komponen­seket egymással valamely szerves oldószer­ben, mint acetonban vagy alkoholban, ke­verjük össze, melyekben a sók csak rosszul WJ oldódnak. Ilymódon könnyen állíthatjuk elő, pl. az ecetsavas, tejsavas, metánszulfon­^avas. metiléndiszalicilsavas, meti1 én-bis-2,3-oxi-naftoesavas és sósavas sókat. A leírásban a biguanidmolekula nitrogén- 100 atomjait az alábbiak szerint megszámoztuk: 1 2 3-4 5 NH„—Cl=NHl-NH—C(=NB)—NHa Hason'óképnen a guanil-tiokarbafnidokat helyettesített tiokarbamidoknak tekintjük. 105 melvekben a nitrogénatomokat ez alábbi módon számozzuk: 1 o STff,—C(=^-Nff. úgyhogy az alábbi képletben lío 1 2 [RXN—C(=N Y)]—N H—C(=S)—NHR' a szegletes zárójelben lévő RXN-C(=-N'Y)­guanilgyök az N2 -R'-tiokarbamid 1 nitrogén­atomjának helyettesítője. 115

Next

/
Thumbnails
Contents