138685. lajstromszámú szabadalom • Indító kisütőlámpákhoz
138685. 3 áramot vezethetik. A (3) tápvezetékbe iktatott (5) terhelés adja a lámpa indításához a nagyfeszültséget. Az ábrázolt terhelés induktancia ill. fojtótekercs, világos azonban, 5 hogy az a lámpához szíjkséges feszültségtől és az erőforrásból kapott feszültségtől függő transzformátor vagy ohmikus ellenállás is lehetne. A (6) áramkapcsolóval a lámpa működtető áramkörének árameliátá-10 sát vezéreljük ill. a lámpát be- és kikapcsoljuk. Az (i) kisütőlámpát szálelektródákkal tüntettük fel, melyeket „előmelegítő" áramkörben is lehet használni, ezek az elekíró-15 dák azonban tulajdonképen olyanok, hogy gyakorlatilag nincs szükségük előmelegítésre, mielőtt az (5) terhelés a lámpa kisülésének megindításához a nagyfeszültséget szolgáltatja. Más szavakkal, a lámpa úgy 20 van szerkesztve, hogy azt az elektródák előmelegítése nélkül, egyszerűen a nagyfeszültségnek az elektródákhoz juttatásával lehet indítani. Másrészt az elektródák a találmány sze£j rinti vezérlő egységgel ill. indítóval vannak sorba kapcsolva. Az indító parázsfénykapcsolóból és vele sorban fekvő mágnesesen működtetett (8) kapcsolóból áll. A (9) kondenzátor ezekkel az elemekkel párhuzamo-30 san fekszik. A kondenzátor kapacitása befolyással van az indító révén az alább ismertetett módon kapott csúcsteljesítményfeszültségre. A (7) .parázsfénykapcsolónak alkalmas S5 burkolatba, pl. (12) üvegedénvbe zárt (10, 11) elektródái vannak, me'yek közül a (11) elektróda kétféle fémből van. Ha a parázsfényikapcsolóba áramot vezetünk, az elektródák között parázsfény kisülés jön létre, 40 melynek következtében a (11) kétfémes , elektróda annyira elhajlik, hogy a (10) elektródához ér és a parázsfénykapcsolón át áramkört zár. Maga a parázsfénykapcsoió nem része a találmánynak és az hasonló 45 lehet ahhoz; amelyet Leo R. Peters 1943 szeptember 17-én nyomtatásban megjelent 2,329.134. sz. ugyancsak ránk ruházott amerikai szabadalma ismertet. Az 1. ábra szerint a parázsfénykapcsoló egyik sarkát 50 a (13) huzal útján a lámpa baloldal. (2) katódájához, másik sarkát pedig a (14) huzal révén a (8) mágneses kapcsolóhoz kötjük. A (8) mágneses kapcsolónak két (Í5) érintkezőtagja van, melyeket, evakuált (16) 55 burkolatba, pl. üvegedénybe zárunk. A 4. ábra szerint mindegyik érintkezotaghoz wolframból vagy egyéb alkalmas fémből készült, hajlékony (17) huzal tartozik, melynek egyik végét a (16) burkolathoz mint támaszhoz forrasztjuk. A huzal másik vége 60 lágy vasból vagy egyéb, nagy mágneses permeabilitású anyagból álló (18) lemezt hord, melynek belső oldalán alkalmas vezetőanyagból, pl. (19) wolframdrótból készült érintkezőfelület van. Az érintkezőtagokat 65 pontosan azonosra készítjük, úgyhogy amikor azok egymással szembe kerülnek, a (19) érintkezőhuzalok derékszöget zárnak be egymással és pont-érintkezést létesítenek. A hajlékony (1.7) tartóhuzalok az érint- '0 kezőfelüieteket rendszerint egymáshoz szorítják. Oly célból, hogy e kapcsolót az érintkezőíagok nyitásával működésbe hozhassuk, a (20) dróttekercs tartóorsóját a (16) üvegburkolatra helyezzük, A tekercs 75 egyik vége villamos összeköttetésben áll az egyik (15) érintkezőtaggal, úgyhogy a tekercs és az érintkezők egymással sorba vannak kapcsolva. Amikor áram halad át a tekercsen, a 80 mágneses: fluxus oly értelemben hat a (15) érintkezőtagok vaslemezeire, hogy azok szétválnak és a kapcsolón áthaladó áramkört megszakítják. Al tekercsen átszövődő mágneses fluxus a vaslemezeket azonos 85 sarkúra, pl. N—N-re polarizálja, miért is az érintkezőtagok egymást taszítják. Ha a tekercsen váltakozóáram halad át, a vaslemezek félperiődusonkint S—S-re vagy N—N-re polarizálódnak és így minden fél- í3 0 periódusban egyszer taszítják egymást. Azzal, hogy a vaslemezeket a hajlékony (17) tartóhuzalok végére erősítettük, mely huzalok mágneses permeabilitása kicsiny,vagy zérus, a huzalok végén, a vaslemezeknél 95 aránylag nagy taszítóerőt érünk el. Ez a hatás kiegészítve az érintkezők dróttámaszának rendkívüli hajlékonyságával, a mágneses kapcsolót rendkívül gyorsan működővé teszi. A kapcsoló érintkezői akkor íoo nyílnak szét, ha a tekercsben az áram a legnagyobb értékéhez közeledik. A mágneses kapcsolót kellő részletességóéi ismertettük azért, mert a szerkezeti jellegzetességei és működési módja különösen 105 alkalmassá teszik a találmány szerinti indító kapcsoló számára. A mágneses kapcsolót úgy kötjük 'be az indító áramköréhei hogy a másik, (11) érintkezőtagot a (14) vezetőhuzalhoz, a (20) tekercs szabad vé- iff J gét pedig a (21) vezeték révén a lámpa jobboldali (2) elektródájához kötjük. A találmány szerinti indító a következőképen működik. Ha a (6) kapcsolót a lámpa működtető 115 áramkörének táplálása végett zárjuk, a (7)
