138553. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-amino-4-klórpirimidin előállítására
Í3855á. monohidrátot lehessen, különös elővigyázati rendszabályok nélkül használni, továbbá, hogy a kénsavmonohidrát, vagy klórszulfonsav mennyiségét csökkenteni 5 lehessen, miáltal az eljárás gazdaságosságát a szulfonált melléktermékek mennyiségének csökkentése és a cinkport mérgező hatásuknak megszüntetése révén, fokozzuk. A találmány szerint ezt azzal érjük el, 10 hogy az eljárási folyamatban résztvevő anyag egy részét a reakcióban résztvevő anyagok hordozójaként a körfolyamba visszavezetjük. A találmányszerinti eljárást ügy hajtjuk végre, hogy a reakcíóedcnyben 15 az eló'ző folyamatból hordozó- és hígítóanyagként elegendő mennyiségű anyagot tartunk vissza. A további reagáló alkat-, részeket mozgatás, közben - 50—60 C° hőmérsékleten, kavarás mellett adjuk hozzá. 20 A hőmérsékletet ezután azonnal mintegy 90—95 C°-ra emeljük és addig tartjuk ezen a magasságon, amíg a reakció befejeződik. Rendes körülmények között ez az adag nagysága szerint, mintegy 1 —1.5 órát vesz 25 Igénybe. Ez az eljárás nem csupán, hogy nem rontja a régebbinek hatásfokát, hanem még meg is javítja. Ha a megelőző adagnak mintegy 30—50% -át hígításra használjuk, 80 a reakció nem lesz túlhevesen exotermikus, ha kénsavmonohidrát szolgál katalizátor gyanánt. Az izocitozint célszerűbben egyszerre adjuk a. reakciókeverékhez, nem pedig részletekben, amint ezt ezelőtt kíván-85 ták. Ez a munka szempontjából igen előnyös. A foszforoxidklorid mennyiségét mintegy 15—18%-kai csökkenthetjük. A reakció körülményeinek megjavítása folytán, az eddigieknél 3—5%-kai nagyobb h<> 40 zadékot lehet elérni. A találmány szerinti eljárás további fontos előnye, nem csupán, hogy kénsavat használhatunk katalizátorként, hanem hogy a bárminő katalizátor mennyisége is 45 csökkenthető. Ha kénsavat használunk, ez a reakciónak szabályozandó exotermikus melegét tovább csökkenti. Bármelyik katalizátorral is, a hozadék emelkedik, mert a melléktermékként kelet 50 kező szufonált izocitozin mennyisége csökken. Habár elméleti megfontolások arra mutatnak, hogy a katalizátor viszonya az izocitozinhoz mintegy 1:4 legyen, a talá'--55 many szerint azt találtuk, hogy azt lényegesen csökkenthetjük a hasadék rontása nélkül. Kitűnő eredményeket értünk el egészen 1 : 8-ig csökkentett aránnyal is. Ha egy adagot újból átvezetünk a körfolyamon, csak annyi katalizátort kell hozzá- 60 adnurjjc, hogy a reakcióedényben a teljes mennyiség az 1:8 arányra egészíttessék ki. Minthogy tehát csak igen kis mennyiségű savat adunk hozzá,'a sav és a foszforoxidklorid közötti exotermikus reakció 65 által egy menetben gerjesztett összes meleg mennyisége is nagymértékben csökken. Az 1:8 arány nem kényszerítő és szükség szerint változtatható. Az arány lényeges csökkentésével a hozadék is csökken, az 70 arány növelése pedig a fentemlített hátrányokat fokozza. A reakció nem túl érzékeny a megelőző adagból származó fáradt reakciókeverek mennyiségére, amelyet higítószerként újbói 75 visszavezetünk a körfolyamba. A legtöbb esetben 30—50% megfelel a reakció Káros hevességének elkerülésére. Mennél nagyobb a körfolyamba visszavezetett anyag menynyisége, annál nagyobbmérvű a berendezés 80 teljesítőképességének, csökkentése. Ezért célszerű a mennyiséget annyira csökkenteni, amennyi még a sima reakció biztosítására elegendő. Ez rendesen 30%, ha egyenlő mennyiségű izocitozint reagálta- 85 tunk minden adagban. Kissé * többet v;igy kevesebbet is használhatunk, ha ezt a körülmények megengedik vagy kívánják. Ha a mindenkori reakció számba vehetően eltérő mennyiségű izocitozint érint, mint a 90 megelőző folyamatban, a beállítást a reakcióban résztvevő izocitozin mennyiségének megfelelően kell megváltoztatni. Az alábbi példákban, amelyékre azonban a találmány nem korlátozódik, az anyag- 95 mennyiségek más említés hiányában súlyegységekben vannak megadva. 1. példa. 2.63 rész már feldolgozás alatt állott anyaghoz, amely 1 rész izocitozinnal egyen- 100 értékű klórvegyületet tartalmaz, 1.73 foszforoxidkloridot és 0.11 rész kénmonohidrátot adunk és az egészet keverjük. A keveréket 90 C°-ra hevítjük és 5 A órán át 9()__94 c°-on tartjuk. A keverék felét. 105 vagyis 2.63 részt —2 C°-tól —.4 C°-ig hőmérsékletű jeges vízbe merítjük és ammóniákkal briliáns sárga kénpapíron ^adott narancsszínezésig semlegesítjük. A hőmérséklete ezután mintegy 15 C°-ra emeljük, no miközben fokozatosan annyi ammoniákot adunk hozzá, hogy briliáns sárga kénpapíron narancsszínű foltot adjon. A 2-aminö-4-klórpirimidint leszűrjük és kimossuk. Az elméleti hozadék 93%-át kapjuk/ 115
