138366. lajstromszámú szabadalom • Berendezés előre meghatározott térnek jelhullámok alkotta sugárnyalábbal való letapogatására

6 13S366. ciaértéket amplitudóértékké alakítja és en­nek függvényében ad jelzést a (36) távol­ságjelző. Ezért a (35) és (36) elemek együtt lényegében frekvenciaindikátort alkotnak. 5 Célszerű, ha az átvitt jel frekvenciája az idővel arányosan változik és így minden előre meghatározott lüktető frekvencia­összetevő, amelyet a (32) modulátorból ve­zetünk le, ugyanazt az időbeli késést vagy 10 távolságot jelenti, függetlenül attól, hogy a (10) antenna a jelet milyen irányban sugá­rozta. A leírt módon minden olyan repülőgép, amely a (10) antennával sugárzott nyaláb-15 bal letapogatott térben van, a (25) fluo­reszkáló ernyőn irányjelzést és a (36) tá­voíság'jelzőn távolság jelzést eredmlényez. Említettük már, hogy a (38) berendezés le­hetővé teszi annak meghatározását, hogy 20 melyik távolságjelzéshez melyik irányjel­zés tartozik. Ha evégből a (41) ernyőzőtok (42) nyílását a (25) fluoreszkáló ernyő kü­lönböző pontjaira irányítjuk, a (40) foto­cella a (25) ernyőn lévő bármelyik irány-25 jelző folt fényével gerjeszthető. A (40) cella kimenő köre (43) erősítővel van ösz­szekötve, a felerősített feszültséget a (44) differenciáló mű differenciálja. Az így ka­pott feszültség a (36) távolságjelző nor-S0 malis előfeszültségét legyőzi és e műszer távolságjelzést ad, mely ahhoz az irány­jelzéshez tartozik, amely abban a pillanat­ban fényével! a (40) fotocellát gerjeszti. A (44) differenciáló hálózati kapcsolómű-35 vet úgy szerkesztjük illetőleg rendezzük el, hogy a távolságjelző csak a (40) fotocella bemenő körében fellépő gyors változások hatása alatt működik. A (40) fotocella be­menőkörében ilyen hirtelen változás min-40 den esetben keletkezik, ha a (24) katódsu­gárcső a fluoreszkáló (25) ernyőnek arra a pontjára esik, amelynek fényét ugyanak­kor a (40) fotocella gerjesztésére használ­juk. A (24) cső végében elrendezett fluo-45 reszkáló anyagot úgy választjuk meg, hogy tetszőleges mértékű tehetetlensége legyen, tehát utóviilágítson, amit a (24) dif­ferenciáló kör kiegyenlít. Ezekután ismertetjük a 2. ábrabeli be-50 rendezésnek azt a részét, amely a fluo­reszkáló (25) ernyőn keletkező irányjelzése­ket annak az időnek a függvényében módo­sítja, -amelyre a kisugárzott nyalábnak szüksége van, hogy a (10) antennától a (20) 56 repülőgépig és onnan vissza >a (22), (23) an­tennarendszerig haladjon. Minden olyan idő­ben, amikor a (24) cső bemenő körében fel­lépő feszültség a csövet lezáró előfeszültsé­geit legyőzi és a csövet működésbe helyezi a (35) frekvenciadeteiktor kimenőköre és így 60 a (26), (27) kitérő lemezek feszültség alatt vannak. A kört úgy szerkesztjük meg, hogy e kimenő kör feszültségének amplitúdója és polaritása a (24) cső sorkitérítő pontenciál­ját pillanatnyilag késleltesse, úgyhogy az 65 megfeleljen a (13) generátor megfelelő sor­kitérítő potenciáljának abban az időpontban, amikor a venni szándékolt jel elhagyta a (10) antennát. A (30) ellenállást tartalmazó kiegyenlítő berendezés hibás jelzést adhat 70 oly repülőgépek esetében, amelyek a (25) fluoreszkáló ernyőn a sorletapögatás határá­hoz közel esnek. A gyakorlatban azonban a (10) antennarendszer mozgatható hordozón rendezhető el, úgyhogy az ernyőn minden 75 kívánt gép jelzése a (25) felületén jól beál­lítható. Másrészt a fentemlített téves jelzés megakadályozása végett a (25) fluoresz­káló ernyő körül oly ernyőző eszköz ren­dezhető el, mellyel minden oly gép képe le- 80 fedhető, amely ilyen téves jelzést eredmé­nyezhetne. A 3. ábrában a 2. ábra szerinti berende­zés módosított alakját tüntettük fel, aniely oly irányösszetevő jelzésre alkalmas, amely 85 minden vett jel esetén a (10) antenna sugár­nyalábja egyik letapogatási irányának felel meg. A 2. ábrában feltüntetett berendezés egészében része lehet a 3. ábrabeli beren­dezésnek. Egyszerűség kedvéért ,a 2. ábra- 90 bóí látható több elemet a 3. ábrában nem tüntettünk fel. Egyébként a két ábrában az azonos alkatrészeket azonos hivatkozási számokkal jelöltük. A 3. ábrabeli berendezés része az (50) katódsugircso, amely a szo- 95 kásos kivitelű lehet és amelynek (51) fluo­reszkáló ernyője van. A cső bemenő körét a hulíámalakú jeleket vevő (21) vevőkészü­lékkel ugyanúgy csatoltuk, mint a 2. ábra­beli katódsugárcsövet. Azonban az (50) ka- 100 tódsugárcső egyik, (54), (55) sugárkitérítő lemezpárját a (35) detektor kimenőkörével közvetlenül kötöttük össze, míg az (52), (53) kitérítő lemezpárt egysarkú (56) átkapcsoló mozgó érintkezője és a föld közé iktattuk. 105 A sorfrekvenciás (13) generátor az (56) kapcsoló egyik helytálló érintkezőjével (30') ellenálláson át van összekötve. A (30') ellen­lás szerepe ugyanaz, mint a 2. ábrabeli (30) eÜ'enál'lásé. A mezőfrekvenciás a (15) gene- no fatort az átkapcsoló másik helytálló érint­kezőjéhez kötöttük, A 3. ábrabeli berendezés működésének ismertetésekor először feltesszük, hogy az (56) kapcsoló mozgó karja a felső kapcso- 115 l'ási helyzetben áll, úgyhogy az (54), (55) ki-

Next

/
Thumbnails
Contents