138182. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tartós, fényes mintázat előállítására szöveteken
1381821. iatófolyadék például a következőképpen állítható elő: 90 s. r. karbamidformaldehid gyantát, célszerűen szobahőmérsékleten, 120 s. r. vízben oldunk és mintegy 25 s. r. 5 50°/o-os szulfonált ricinusolajat, majd pedig 100 s. r- 6°/o-os tragant gumi oldatot adunk hozzá keverés közben. A keveréket leszűrjük és röviddel a nyomtatás előtt 5 s. r., külön 10 s r. vízben oldott katalizátort, 10 például ammoniumtiocianátot, ammoniumfoszfátot vagy hasonlót adunk hozzá. Ezután nyomtatunk. A t-ragantgumit sűrűsítő anyagként adjuk a nyomtatóoldathoz, hogy ez megkapja azt a sűrűséget, amely mellett a 15 nyomtatóhenger mélyedéseiben marad meg. Egyéb ismert sűrűsítőanyag'okat is használhatunk, amelyek az eljárásban nem károsak. például keményítőt, meÜléncellulózt. Ezeket az anyagokat rendesen nyomtató-0 gumiknak nevezik. A sűrűsítőszer a viszkozitás növelése folytán meggátolj a, hogy a gyanta túlmélyen hatoljon a rostokba, de elég mélyen ahhoz, hogy erősen tapadjon. Ennélfogva a gyantaoldat koncentrációja 25 nem alapvető fontosságú, úgy hogy a szokásosnál nagyobb koncentrációt is használhatunk. A példában az oldat 22-5°/o gyantát tartalmaz. A sűrűsítőanyag a nyomtatás közben és közvetlenül utána meggátolja a 30 nycmtatófolyadék szétválását, miáltal az éles körvonalak biztosítva vannak Az olaj vagy zsiradék kenőanyagként, szerepel, mialatt- a szövet a fénvejsí tőgépen halad át. Gyakorlatilag bármely zsíros, viaszos 35 vagy olajos kenőanyagot használhatunk, amely a szövetre vagy az eljárásra nem hátrányos. A szövetet a nyomtatóhengerek elhagyása után úgy vezetjük a szárítóhengerek fölött, +0 hogy az a nyomtatógép elhagyása után még gyengén nedves. Más szóval a szövet nyomtatott részében a szövet által normálisan visszatartott, nedvességen felül is hagyunk meg némi nedvességet, például mintegy 45 10°/o-ot. A szövetet nem szabad a meleg szárítóhengereken túlságosan felmelegiteni. hogy a gyanta számbavehető polimerizációját elkerüljük. Ha a szövet gyengén nedves fapintatú és nem meleg, úgy az nem szenr,0 vedett túlságos hevítést. A meleg hengerek után egy vagy több hideg hengert- alkalmazunk, úgy hogy a szövet a meleg hengerek elhagyása után teljesen lehűl, mielőtt fel' cs^vart-at-nék, vagy összehajtogattatnék. így 55 lesz az eredmény a legjobb. Más ismeretes szárítási módot oéldául szárítókamrát is használhatunk, amelyen a szövetet hurkok alakjában vezetjük át. A szövetet ezután egyszer vágy többször dörzsölő fényesítőgépen, például háromhen- 60 geres fényesítőgépen vezetjük át, amelynek legfelsőbb, a nsgyobb sebességgel forgó acélhengere mintegy 149—205 Cu hőmérsékletű, a középső hengere szövettel borított, az alsó henger pedig szintén rendesen fémhenger. 65 A középső és alsó hengereknek nincs közvetlen hevítésük, hanem a felső hengertől kapják a meleget. A szövet nyomtatott ql- > dala érintkezik a felső henger acélfelületével és a felső és a többi henger fordulatszá- 70 mainak viszonya, vagyis a dörzsviszony 4:1. A dörzsviszony azonban 1-5—1-ig csökkenthető, esetleg még kissé ez alá is, különösen ha a hengernyomás igen nagy. Azonban a nagyobb dörzsviszony célszerűbb. A fénye- 7;, sítőhenger nyomása a gép • rendszere szerint 4.5—68 tonna között változik. A nagyobb nyomással dolgozó hengerek- hatása jobb. A szövetet célszerűen nem vezetjük a szokásos módon a fényesítőhenger körül, hanem so közvetlenül a felső dörzshenger és a középső henger között vezetjük át a középső henger kerületi sebességének megfelelő sebességgel. A fényesítéssel egyidejűleg a gyanta poli- sr> merizációja. vagyis keményítése is végbemegy. Minthogy a szövet lényegileg a fénye" sítőgép szövettel bevont hengerével egyenlő sebességgel mozog, a fényesítést egyedül a felső acélhenger nyomása, melegítése és <io dörzsölése hozza létre. Azt várhatnék, hogy ily körülmények között a minta elmázolódik, de ez nem áll be. Azáltal, hogy a szövetet 10% nedvességig szárítjuk, a nyomtatóoldal kisajtolását elkerüljük. A gyantát, sűrűsítő- »15 anyagot és kenőszert tartalmazó nyomtatófclyadék oly természetű, hogy nem tapad károsan a felső, hevített acélhengerre, de erősen tapad a szövethez. A viaszos, olajos vagy zsíros kenőszer a nyomtatott minta és ion az acélhenger felülete között kenőszerként szerepel, amely meggátolja azt hogy a nyomtatófolyadék az acélhengerhez ragadjon. Valószínűleg mindezek gátolják meg a minta elkenődését. Általában kívánatos, 105 hogy a fényesítés után a szövetet- hevítőkamrában keményítő-, vagyis érlelőműveletnek vessük alá, mintegy 145 C° hőmérsékleten célszerűen 2 percen, keresztül. A hőmérséklet alacsonyabb vagy magasabb és ennek lm megfelelően az érlelési idő hosszabb illetve rövidebb lejhet- Oí'lszerű határok 143—171 C° és 5—V2 perc. Az érlelési hőmérséklet és idő‘artam a fényesítőhenger hőmérséklete, a fényesítési 115 műveletek száma, a szövet minősége, stb. NYOML •-— s:
