137896. lajstromszámú szabadalom • Himbás forgóváz vasúti járművek számára
Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS . 137.896. SZÁM 20. d. 1-5. OSZTÁLY - G-9840. ALAPSZÁM Himbás forgóváz vasúti járművek számára Ganz Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár R. T., Budapest A bejelentés napja: 1943. augusztus 12. A találmány szerinti himbás forgóváz himbarugószerkezetének legjellegzetesebb kiviteli alakjaiban a kötegénél és egyik végénél megfogott, másik végén terhelt laprugónak, röviden konzolrugónak az az egyszerűen bizonyítható tulajdonsága van hasznosítva, hogy ugyaazom munkaképesség elérésére megfelelő karviszonyok mellett rövidebb szemtávolsággal szerkeszthető, ill. adott beépítési hossz mellett nagyobb munkaképesség kifejtésére válik akalmassá, mint a rugó közepén a rugókötegnél terhelt szokásos megoldású lemezes himbarugó (ikerrugó), úgyhogy e tulajdonság felhasználásával a rugórendszerben lényeges megtakarítást lehet elérni. Emellett a találmány, szerkezeti kiképzésénél fogva, számos kiviteli alakjában kényelmesen lehetővé teszi, hogy egyes szerkezeti eteméi a jármű futásának javítását eredményező módon legyenek beállíthatók. A, találmányt a legáltalánosabb fogalmazásban a szokásos iker-himbarugókhoz hasonlóan a jármű keresztirányában elrendezett lemezes himbarugórendszer jellemzi, amely a himbagerenda ós a forgóvázkeret közé, e szerkezeti főrészek egyikéi tekintve lengő függesztőelemekre (ingákra) kötött szélső rugószemeinél, a másik szerkezeti főrészt tekintve pedig a jármű hosszközépsíkjától kétoldalt szimmetrikusan fekvő teherátvivő rugókötegeinél, járműkeresztirányban csuklósan van beépítve. Tekintettel arra, hogy eszerint az erőátvitel e rugókötegeken is csuklósan történik, a rugórendszert még a kötegek csuklói körüli szabad (rugózatlan) elfordulás ellen is biztosítani kell. E célbői a rugórendszer, szintén a találmányra jellemző módon, rugóegységenként az utóbb említett (t. i. a rugókötegekhez csatlakozó) szerkezeti főrészhez képest a rugókötegek csuklópontjai körüli karhosszon való megfogással (megtámasztással vagy szerkezeti összeköttetéssel) van terhelés alatti helyzetében megtartva. E jellemzés mibenléte s a találmány egyéb sajátságai a rajzok 1—5. ábráinak alábbi leírása során tűnnek ki. Az ábrák közül az 1., 3. és 5. ábrák, menetirányú nézetben, a találmány szerinti himbaszerkezet példaképpeni kiviteli alakjait mutatják, míg a 2. ábra az 1. ábra szerinti kivitel felülnézete,- a 4. ábra pedig a 3. ábra szerinti kivitel felfüggesztő elemeinek oldalnézete. Az 1. és 2. ábrák szerinti példaképpeni kivitelben az 1 kocsiszekrény a szokásos módon a 2 felső és a 3 alsó csúszópofák, valamint' a 4 felső .és 5 alsó forgótányérok közvetítésével nyugszik a 6 himbagerendán, melynek a kocsi keresztirányában végzett mozgását a 7 és 8 ütközők--határolják. A kocsi hosszirányába a himbagerenda, ugyancsak az eddig szokásos módon, a vonó- és fékezőerők átvitelére alkalmas függőleges 9 és 10 pofák között szorosan van vezetve. A 6 himbagerenda a 11 saruk és a 12 függvasak közvetítésével a 13 konzolrugókon nyugszik, melyek viszont a 14 ingákon felfüggesztve a 15 keresztfejek és1 a 18 állító csavaranyák segítségével a 17 forgóvázhossztartók 16 konzoljára adják át a kocsiszekrény súlyát. A forgóváz hossztartóknak a konzolokra függesztett koesiszekrénysúlyfoól. eredő elcsavarodását célszerűen azáltal küszöböljük ki, hogy a 16 konzolok gerincei egyenes folytatását képezik a 10 csúszópofákat hordó 19 forgóváz-, kereszttartók gerinceinek. Ez ábrázolásból látható, hogy a himbarugórendszer két járműkeresztirányű laprugóból áll, melyek a jármű hosszközépsíkjához, ill. a himbagerenda hosszközepéhez képest szimmetrikusan vannak elrendezve. A fenti találmányi meghatározás értelmében oly módon van mindegyik laprugó a himbagerenda és a forgóvázkeret közé járműkeresztirányban csuklósan beépítve, hogy az említett szerkezeti főrészek egyikén — a leírt kivitel esetében a forgóvázkereten — rugószemeiknél lengő függesztőelemekikel (a 14. ingákkal) vannak felfüggesztve, míg a másik szerkezeti főré^ szen — a kiviteli péda esetében a himbagerendán — a 11 saruk biztosítanak a teherátvivő rugúkötegeknek csuklós támaszkodást. Emellett a rugók abból a célból, hogy a 11 saruk csuklópontjai körül a teher alatt szabadon (rugózatlanul) el ne fordulhassanak, belső szemeiknél - a 12 függvasakkal vannak a rugókötegek csuklópontjai körüli n karhosszon a himbagerendához képest oly módon megfogva, hogy ez a megfogás (a belső rugószemeknek a himbagerendán való felfüggesztése) a teherátvivő rugókötegek közti rugórészek teher alatti rugózását is lehetővé teszi. A találmány szempontjából nem lényeges, hogy a 13 konzolrugók egyenként egyetlen soklapú
