137868. lajstromszámú szabadalom • Ágyneműtartó-fiókkal ellátott egy- vagy kétszemélyes fekvőhellyé átalakítható ülőbútor

137.868 háttámla felső felületét és a —24— fejtámla felső felületét por és piszok behatolása ellen fokozottabb mértékben védi, dekoratív hatások elérésére, könyvek, szobrok, dísztárgyak elhelyezésére alkalmas, másrészt ágy-helyzetben kényelmes világítási lehetőségeket biztosít. A kétszemélyes ággyá átalakítható ülőbútor kezelése a következő: Ülőbútor-helyzetből (1. és 13. ábrák) kiindulva, a —7— ülőpárna —$— fenékkeretét a —20—markolat-hornyokba nyúlva, annyira felemeljük, hogy a —12— üregek a —11— görgők kiemelkedő részeit elhagyják. Ezt követőleg a —2'0— markolat-hornyoknál fogva a —7— ülőpárnát kihúzzuk. A kihúzás következtében a —15— csapok, a —18— fedőlécnél fogva, a —16— fiókot is magukkal viszik. Kihúzás közben a —7— ülőpárna —8— fenékkeretének oldalszélei, illetve utóbbi —9— léc-meghosszabbításai a —11— görgőkön gördülnek, míg a —9— léc-meghosszabbítások hátsó végeire szerelt —14— görgők a —4— léceknek sínek szerepét betöltő —6— felületein futnak. A kihúzási külső határhelyzet közelében a —7— ülőpárna a —11— görgők körül előrebillen, a —15— csapok alsó végei a —17— lécekre süllyednek, míg a hátsó —14—• görgők a 4 lécek —6— felületeiről felemelkednek. A kihúzási művelet közben a —9— léc-meghosszabbításokra erősített —26— vasalások a —28-— csapoknál fogva a —23— háttámla fenékkeretére erősített —27— vasalásokat magukkal viszik, úgyhogy a —23— háttámla és utóbbival a —25— csuklópántok útján összekötött —24— fejtámla az 1. ábrán látható helyzetből a 2. ábrán látható helyzetbe kerül. A kihúzási művelet közben a —25— csuklópántok a —28, 44— forgáscsapokat összekötő sík alá való sülylyedéskor a —27— ülőpárnát kis mértékben visszahúzzák és közben a —25— csuklópántok, az •—53—• ékekre süllyedve, az előzőkben említett önzáró helyzetet biztosítják. Az ágy-helyzetből ülőbútor-helyzetbe való átalakítás oly módon történik, hogy a —20— markolat-hornyoknál fogva a —7— ülőpárnát és utóbbival a —26, 27—• vasalások és a —28— csapok útján kapcsolt —23— háttámlát annyira előrehúzzuk, hogy a —25—• csuklópántok a —28, 44— csapokat összekötő síkba, illetve kis mértékben ezen sík fölé emelkedjenek. Az előzőkben említett művelet megkönnyítésére a —24— háttámlát a —25— csuklópántokkal szomszédos felső lapjának két szélére varrt —73— hevederekkel kissé felfelé húzhatjuk (2. ábra) és ezáltal a —25—• csuklópántokat az önzáró helyzet fölé emelhetjük. A —73— hevederek a rajzon látható megoldástól eltérően a —23— háttámlán is alkalmazhatók. Előbbi megoldás a —73—• hevederek rejtett elrendezése miatt előnyösebb. Ezt követőleg a —7— ülőpárnát visszatoljuk. Miután a —-25— csuklópántok már a holtpont fölötti helyzetben vannak, a megfeszített —45-—• csavarrugók a .—24— fejtámlát a —44— csapok körüli elforgatásban segítik és ezáltal a visszatoló mozgást számottevően megkönnyítik, úgyhogy minimális erőfeszítéssel lehet a kétszemélyes fekvőhellyé átalakítható ülőbútort az ülőbútor-helyzetbe viszszavezetni. Ágy-helyzetben a ,—24— fejtámla hátsó végfala az —1— oldallapok hátsó széle közelében van, úgyhogy a —24— fejtámla hátsó széle és a fal között számottevő rés nem marad. Mivel a —49— szögvas a —48— facsavarfej mint csap körül szabadon elfordulhat, a —49— szögvas a —45—• csavarrugó mértani tengelyébe úgy ülőbútor-, mint ágy-helyzetben szabadon beáll. A —16— ágyneműfiókot ülőbútor-helyzetből, a —7— ülőpárnától függetlenül, külön kihúzhatjuk, mivel a —7— ülőpárnát a —12— üregbe hatoló —11— görgő fogva tartja. A —16— fiók kihiízása közben a helytálló —15— csapok alsó végei a —16— fiók oldalfalainak felső —17— léceivel nem érintkeznek, tehát a —16— fiók, ha azt külön húzzuk ki vagy toljuk be, tehermentesítve van. A 17., 18., 19. ábrákon látható —44— csapnak az —55— alaplemezbe süllyesztett —54— tőrésze — mint ez különösen a 19. ábrán látható —, lapított. Az —54— tőrész keresztmetszete a —44— csap keresztmetszetével egyenlő és csak az az eltérés, hogy az —54— tőrész a —44— csaphoz viszonyítva 90°-kál el van forgatva. Az —54— tőrész az —55— alaplemez —56— áttörésén hatol át és a szabad része az —57—• gömbsapka alak-, jában van sajtolva. A —44— csap —58—• feje tárcsa alakú forgástest. Az —55— alaplemezek, célszerűen süllyesztett elrendezésben, a • váz —\^oldallapjainak belső falain csavarokkal vannak tartósan, rögzítve. Az —54— tőrész szögletes alakja a —44— csapnak az —55— alaplemezhez viszonyított elfordulását akadályozza meg, míg az —54— tőrész szögletes keresztmetszetének a —44— csap szögletes keresztmetszetéhez viszonyított 90°-kal elfordított elrendezése a —44—t csap jobboldali végfalánál keletkező vállak segítségével az —55— alaplemezen ütközéses felfekvést biztosít. A csap olcsón, tömeggyártásban állítható elő. Egy és ugyanazzal a szerszámmal lehet a —44— csapot és utóbbi —54— tőrészét alakítani. A 9., 10., 11., 12., 15., 16. ábrákon látható egyszemélyes ággyá átalakítható ülőbútort ismertetve, az eltérés a kétszemélyes ággyá átalakítható ülőbútorral szemben egyrészt a kisebb szélességben, másrészt abban van, hogy a —45— csavarrugók elmaradnak. Helyettük a —24— fejtámla nem az egyik széle közelében, hanem kb. a hos*szának felében van forgathatóan ágyazva, tehát az elhagyott —45— csavarrugókat a forgáscsapokon túlnyúló fejpárna-rész súlya helyettesíti. A hosszabb fejpáma, ülőbútor-helyzetben, az ülőbútort és a fiókot hátulról takarja (9. ábra). A —2— és —3— Ósszekötőlécek helyzete is változik. A —2— öászekötőléc ülőbútor-helyzetben a —23— háttámla és a —24— fejtámla közé, a —44— forgáscsapnál méyebbre, míg a —3— összekötőléc ülőbútor-helyzetben a —24— fej párna és a —16— fiók közé kerül és egyrészt a —16— fiók betolásának belső határhelyzetét, máB elemektől függetlenül, megszabja, másrészt a —24— fejpárna elfordulásának határhelyzetét biztosítja. Kívánt esetben a —3— összekötőléc is felhasználható arra, hogy ülőbútor-helyzetben — más elemektől függetlenül — a —23— háttámla határhelyzetét megszabja. A —24—• fejtámla ágy-