137868. lajstromszámú szabadalom • Ágyneműtartó-fiókkal ellátott egy- vagy kétszemélyes fekvőhellyé átalakítható ülőbútor

137.868 3 rának külső oldalán a henger alakú —31— rugótok van tartósan rögzítve. A hengeres —28— csaphoz — utóbbival egy testet alkotó, nagyobb átmérőjű, hengeres —34— csap csatlakozik. A hengeres —34— csap ímeghosszabbítása az utóbbival egy testet alkotó, négyzetkeresztmetszetű —33— rúd. A —-31— rugótok négyzetkeresztmetszetű —32— áttörésén a négyzetkeresztmetszetű —33— rúd tőrésze hatol át. A —33— rúd szélessége, illetve vastagsága a hengeres —34— csap átmérőjével egyenlő. A —28— és —34— csapok közötti körhoronyban a —35— rugótányér van tartósan rögzítve. A —35— rugótányér útján a —28— csapot a —31— rugótokon belül elrendezett —36— csavarrugó állandóan a kapcsolási helyzetében tartja. A négyzetkeresztmetszetű —33— rúdnak a —31— rugótokból kinyúló végére a tányér alakú —37— fogantyú van erősítve, amelynél fogva a —28— csap — a —36— rugó hatásával szemben — a —27, 26— vasalások —30— és —29— furataiból teljesen kihúzható. A teljes kihúzás után, miután a —28— csap négyzetkeresztmetszetű —33— rúdja a —31— rugótok négyzetkeresztmetszetű —32— áttörését elhagyta és a hengeres —34— rész kerül a négyzetkeresztmetszetű —32-— áttörésbe, — ha a —37— fogantyúnál fogva a —28— csapot a mértani tengelye körül megközelítőleg 45°-kai elforgatjuk — a négyzetkeresztmetszetű —33— rúd jobboldali végének sarkai a —31— rugótok fedelének külső falán felfekszenek és ezáltal a —28— csapot kiiktatott helyzetében, a —36— rugó hatásával szemben, rögzítik. A —37— fogantyúk ágy-helyzetben kényelmesén megközelíthetők és különkülön kezelhetők. A kezeléshez szakértelemre vagy különleges kézügyességre nincsen szükség. A —24— fejtámla —38— vasalásának közös síkban fekvő —39, 40— szárnyai a —38— vasalás síkjára merőlegesek (5. és 6. ábrák). A —-39— szárny kör alakú —41-— áttöréséhez a —42— csatorna csatlakozik. A —40— szárny szabad végének kör alakú —43— áttörésébe a —45— csavarrugó felső vége van. akasztva. A váz —1— oldalfalainak belső felületein, a helytálló —44— csapok vannak rögzítve (6., 17., 18. ábrák). A —44— csap — mint ez különösen a 18. ábrán látható — keresztmetszetben két párhuzamos vonallal és két körívvel van határolva. A körívek közös középpontja a —44— csap mértani tengelyében van. A —44— csap szélessége, azaz a két párhuzamos felület közötti távolság a —42— csatorna (6. ábra) szélességével, míg a körívek sugara a —41— furat sugarával (6. ábra) egyenlő. A —38— vasalás, illetve az utóbbit hordozó —24— fejtámla tehát a —44— csapról csak egyetlen meghatározott elforgatási helyzetben szerelhető le, nevezetesen ha a -—38— vasalást hordozó —24— fejtámlát a helytáló —44— csaphoz viszonyítva a 6. ábrán látható «nszöggel elforgatjuk. Ezen elforgatás után a —42— csatorna oldalfalai a —44— csap sík oldalfalainak meghosszabbításaiba kerülnek. Ezt követőleg — feltételezve, hogy előzetesen a 8. ábrán látható —37— fogantyúk útján a —7— ülőpárna és a —23— háttámla közötti kapcsolatot oldottuk, továbbá a —24— fejtámlát befolyásoló —45— csavarrugókat kiiktattuk — a —24— fejtámla és a vele a —25— csuklópántok útján összekötött —23— háttámla felülről kényelmesen kiemelhetők. A —46— csavarorsó, melynek —47— fülébe a —45— csavarrugó alsó vége van akasztva (1., 2., 4., 7. ábrák), a váz —1— oldalfalán az egyetlen —48— csavarral utóbbi körül elforgathatóan rögzített —49— szögvasnak az —1— oldallap síkjára merőleges szárában alakított hengeres —50— furaton hatol át és csavarmenetes alsó végére, az —51— alátétgyűrű közbeiktatásával, az —52— szárnyascsavar van osavarolva. Az —52— szárnyascsavarral a —45— csavarrugó feszültsége, a mindenkori követelményeknek megfelelően, változtatható. A H-alakú —4, 5— keret —4— léceinek hátsó végeinél, a —6— futófelületeken belül a —75— kivágások vannak (2. ábra), amelyeken a —45— csavarrugók szabadon áthatolnak. A —45— csavarrugó célja annak biztosítása, hogy a kétszemélyes ággyá átalakítható ülőbútort kényelmesen, minden erőfeszítés nélkül lehessen az ágy-helyzetből az ülőbútor-helyzetbe átvezetni. A —45— csavarrugók ugyanis ágy-helyzetben, amelyben a —40— karok a —44— forgáscsapok körül kb. negyedkörív alakú pályát leírva, a —48— csavaroktól eltávolodnak, meghosszabbodnak, azaz fokozottabb mértékben megfeszülnek. Kétszemélyes ágy-helyzetben a —23— háttámla kerete oldalszéleinek a —25—• csuklópántokkal szomszédos részei és a —25— csuklópántok a H-alakú —4, 5— keret —4— lécei fölött rögzített —53— ékeken (1., 2., 3. ábrák) felfekszenek és ily módon kétszemélyes ágy-helyzetben a —23— háttámlának és a —24— fejtámlának önzáró nyugalmi helyzetet biztosítanak. Ez a helyzet azért önzáró, mivel a —25— csuklópántok a —28— és —44— csapokon átfektetett síknál mélyebb helyzetet foglalnak el. Az önzáró helyzetet a 2. ábrán a —28, 44— csapokat és a —25— csuklópántot eredményvonalakkal összekötő háromszög jelzi. Kétszemélyes ágy-helyzetben a —7— ülőpárna hátsó széle a —23— háttámla mellső szélével érintkezik, míg a -^23— háttámla hátsó végfala a —24— fejpárna mellső végfalára szorul, úgyhogy a —7— ülőpárna a —23— háttámla és a —24—fejpárna együttesen összefüggő, kényelmes fekvőfelületet alkotnak, mimellett az egyes párnák szélessége megközelítőleg egyenlő. Ez két szempontból jelent további előnyt az ismert megoldásokkal szemben, amelyeknél a megszokott méretarányok betartása esetén nem lehetett egyenlő hosszú fekvőfeliület-szakaszokat alakítani, úgyhogy az egyik választóvonal a fekvő személy dereka alá került és a fekvés kényelmetlen volt: A találmány szerinti megoldásnál —• mint ez különösen az 1. ábrán látható — ülőbútor-helyzetben a —23— háttámla és a mögötte levő —24— fejtámla felső szélének az ülőpárna felső lapjától, illetve a padlószinttől mért magassága számottevően csökkenthető és ezáltal egyrészt a szokott bútorméret-arányok betarthatók, másrészt lehetővé válik a —23— háttámla és a —24— fejpárna fölött az ülőbútor magasságát számottevően nem növelő, az alábbiakban ismertetett, arányosan méretezett külön állvány elrendezése. Ez az állvány egyrészt ülőbútor-helyzetben a —23—