137856. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csövek belsejének poralakú anyagokkal való bevonására

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.856. SZÁM 75. c. 1—10. OSZTÁLY — 1—4492." ALAPSZÁM Eljárás csövek belsejének por alakú anyagokkal való bevonására Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T., Budapest A bejelentés napja: 1942. április 30. Ismeretesek az olyan gázkisülésű csőlámpák, amelyek cső alakú üvegburájának belső felülete fluoreszkáló anyaggal van borítva, abból a célból, hogy ez az anyag a lámpában végbemenő kisülés sugárzásának hatására összetételétől függő színben fluoreszkáljon és ezáltal egyrészt megfelelő színképű lámpasugárzást adjon, másrészt pedig — a kisülés láthatatlan sugarainak hasznosítása révén — a lámpa hatásfokát javítsa. A szóban forgó lámpák előállításakor eddig a különböző ismert fluoreszkáló anyagokat nedves úton vitték fel a csőbura belső falára, majd arra ráégették. /Ez a munkamód elég körülményes volt, cseppfolyós segédanyagok alkalmazását és eltávolítását tette szükségessé és számos alkalmat nyújtott arra, hogy a bevonópor idegen anyagokkal jusson érintkezésbe és elszennyeződjék, mely idegen anyagokat azután különleges járulékos műveletek alkalmazásával kellett eltávolítani. A talélniány olyan eljárás, amellyel bevonóport száraz úton, anékül, hogy a bevonás folyamata alatt bármely cseppfolyós vagy szilárd idegen anyaggal kellene érintkezésbe hozni, villamos feszültség alkalmazásával gyorsan, egyszerűen és gazdaságosan vihetünk fel egy cső belső falára. A találmány szerinti eljárás elsősorban arra a gyakorlati célra van szánva, hogy vele gázkisülésű csőlámpák üvegburájának belső falára fluoreszkáló anyagú port vigyünk fel, de általánosságban kiterjed cső alakú testek belső felületének por alakú anyagokkal való bevonására, feltéve, hogy a műszaki és gazdasági előfeltételek a csőlámpabura bevonásánál szereplőkhöz hason^ latosak. Így például a találmány szerinti módon esetleg finom üvegport is vihetünk fel átlátszó üvegcső belső falára, abból a célból, hogy a2 üvegcsövet azután az üvegpor ráégetésével homályossá tegyük. Megjegyzendő, hogy e leírásban a „cső" fogalmát mindig a legtágabban kívánjuk értelmezni, azaz úgy, hogy az bármely közeg átáramoltatására alkalmas, nyílásokkal ellátott üreges testet jelentsen, akár állandó, akár változó az üregéi nek belső keresztmetszeté. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy a felviendő port légnemű hordozóközeg segítségével áramoltatjuk át a bevonandó csövön és e cső falára a gázáramból villamos úton csapjuk ki. A villamos úton történő kicsapást portartalmú légnemű közegek pormentesítésére önmagában véve elvileg ismert módon úgy végezzük, hogy a bevonandó cső belsejében a levegőt ionizáljuk, úgyhogy a rajta átfújt por szemcséi villamos töltést kapnak, és az ilyen módon töltéssel ellátott porszemcséket villamos erőtér hatásának tesszük ki, mely őket a bevonandó belső csőfelületre viszi. A bevonandó cső belső terének ionizálását és villamos erőtér létesítését a találmány szerinl olyan elektródák segítségével érjük el, amelyek egyike a bevonandó cső belső terében halad szabadon végig és nagyfeszültségű egyenáramforráe egyik sarkához, célszerűen negatív sarkához van kötve, míg a másik elektróda a szigetelőanyagú bevonandó csövet kívülről veszi körül és a? áramforrás másik sarkával van összekötve. Az egyik, célszerűéin a külső, elektróda esetleg földelve is lehet. Az áramforrás akár folytonos, akár lüktető egyenáramot szolgáltathat, és feszültsége célszerűen akkora kell, hogy legyen, hogy úgynevezett „csendes elektromos kisülést" hozzon létre. A szükséges feszültség ennél fogva — az ismert törvényszerűségek értelmében — több tényezőtől is függ és a gyakorlatban többször 10 000 Volt nagyságrendű, sőt 100 000 Volt feletti is lehet. Áramforrásként legegyszerűbben megosztó-(influencia)-gépet használhatunk, de lehet az áramforrás például nagyfeszültségű váltóáramú transzformátor is, amelyet megfelelő egyenirányítóval kapcsolatban használunk, A találmány szerinti eljárás foganatosítási példáit a rajzzal kapcsolatban ismertetjük, melynek 1. ábrája egy csődarabot a találmány szerinti bevonás közben, egy e célra való, példaképpen feltüntetett berendezéssel együtt tüntet fel, vázlatos hosszmetszetben, míg a rajz 2. ábrája, ugyancsak vázlatos metszetben, az előbb említett berendezés egy részletének egy további foganatosítási alakját mutatja.