137856. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csövek belsejének poralakú anyagokkal való bevonására
2 137 856 Az —1— bevonópor —2— tartányban van, ahonnan azt a T--3— csövön át nyomás alatt bevezetett gáznemű anyag — a gyakorlatban általában levegő — segítségével a —4—• fúvókán át fújjuk ki a bevonandó —5— cső felé. Az ilyen módon gázáram által szállított por alakú anyagot a találmány egy célszerű foganatosítási alakja értelmében nem közvetlenül vezetjük be az —5— csőbe, hanem először egy, a bevonandó —5— cső elé iktatott —6— csövön vezetjük végig, abból a célból, hogy a —4—• fúvókából kilépő sugár mintegy „homogenizálódjék", azaz kitöltse a —6— cső belső keresztmetszetét és a benne levő porszemek e cső keresztmetszetében egyenletesen oszoljanak el. A bevonandó, áramot nem vezető anyagból — lámpaburák esetében üvegből — készült —5— cső belsejében fémhuzal alkotta —7— elektróda halad szabadon végig. A nagyfeszültségű szigetelők, amelyekre ez az elektróda végein erősítve van, a rajzon az áttekinthetőség megóvása kedvéért nincsenek feltüntetve. Az —5— csövet kívülről a —8— fémelektróda veszi körül, amelyet legegyszerűbben a cső köré csavart fémfólia alkothat. A —7— és —8— elektródákat megfelelő feszültségű egyenáramforrás —9— sarkaihoz kapcsoljuk, mégpedig célszerűen úgy, hogy a belső —7— elektróda legyen negatív potenciálon. Ha ilyen elrendezés mellett port szállító gázáramot fújunk át az -—5— csövön, a porszemek ebből a bevezetésben közölt okból a szigetelőanyagú —8— cső falára csapódnak ki és erre olyan szilárdan tapadnak rá, hogy ütögetéssel és rázogatással helyükről el nem távolíthatók. Csőlámpaburáknak fluoreszkáló anyagú porral való találmány szerinti bevonása esetén tehát a port a burafalon külön rendszabályokkal rögzíteni nem kell, minthogy az így felvitt port a kész lámpa1 nál rendes körülmények között fellépő erőhatások általában nem képesek a burafalról gyakorlatilag hátrányos mértékben eltávolítani. Ha azonban bármely okból kívánatos vagy szükséges volna, nincs természetesen semmi akadálya annak, hogy a por alakú bevonóanyag felvitelével egyidejűleg kötőanyagot is felvigyük a bevonandó cső falára — például azáltal, hogy a bevonóport szállító gázáramba cseppfolyós kötőanyagot porlasztunk be — és a bevonóport azután esetleg ráégetéseel is rögzíthetjük a csőfalon. A bevonandó cső falát továbbá a bevonóporral való bevonása előtt és/vagy azután másféle, például a cső belsejébe beporlasztott, cseppfolyós anyaggal, például kötőanyaggal vagy átlátszó fedőanyaggal is boríthatjuk. A cseppfolyós anyag célszerűen villamosan szigetelő anyagú oldószerben, például szerves oldószerben, oldott szilárd anyag, például műanyag, lehet. Az ilyen anyag ködszerűen finom szétporlasztott szemcséi ugyanis a szóban forgó villamos erőtérben rendszerint porszemcsék módjára viselkednek. Az —5— cső bevonandó belső falát a találmány szerinti eljárással végzett bevonása előtt az esetleg rajta levő mindennemű tisztátalanságoktól önmagában véve ismert módokon célszerűen megszabadítjuk. A két —7, 8— elektróda közötti, a bevonandó csövön kívül létrejövő' szikra-, illetve ívkisülések megakadályozására az —5—• cső végeire egy-egy —1! 0, 10:— szigetelőt, célszerűen gumitárcsát helyezhetünk, abból a célból, hogy a kisülés legrövidebb útját olyan hosszúvá tegyük, hogy közvetlen kisülés az alkalmazott feszültség mellet! gyakorlatilag ne léphessen fel. A szigetelő és a külső csőfal közötti esetleges hézagokat, melyeken át közvetlen kisülés létrejöhetne, célszerűen olajréteggel tölthetjük ki, azaz a csővégeket a szigetelőtárcsák felhúzása előtt beolajozhatjuk. A bevonandó —5— csőből kilépő gázáramból a még benne levő, azaz az —5— cső falára ki nem csapott porszemeket előnyösen tetszőleges módon kiválasztjuk és összegyűjtjük, hogy újra felhasználhassuk. ., A fentiekben példaképpen ismertetett eljárásoktól és a rajzon ábrázolt elrendezéstől természetesen többféleképpen eltérhetünk, anélkül, hogy a találmány kereteit túUépnők. így például az —1— pornak a —2-— tartányból való kifúvására és a gázáramba való keverésére a 2. ábrán feltüntetett, —11— gázbevezetőcső és ezt körülvevő, az —1— port tartalmazó —2— tartánnyal közlekedő —12— fúvóka alkotta injektoros szerkezetet is alkalmazhatjuk. Az ábrán feltüntetett vízszintes elrendezés helyett további függőlegest is alkalmazhatunk, azaz olyat, amelynél a bevonandó cső a bevonás művelete közben függőleges helyzetet foglal el. Ilyen elrendezésnél elegendő, ha a belső —7— elektródát csak felső végén erősítjük meg, az elektróda kifeszítéséről ebben az esetben az alsó végére erősített súly gondoskodik. Példa: 42 cm hosszú, 24,6 mm külső átmérőjű ós 22,fr mm belső átmérőjű, gázkisülésű lámpákhoz való, üvegből készült csőlámpabura ismert mineműségű fluoreszkáló anyaggal vonandó be. A bevonásra a, fluoreszkáló anyag kb. 3 mikron szemesenagyságú porát használjuk és lényegileg az 1. ábrán feltüntetettnek megfelelő elrendezéssel dolgozunk. Az áramforrás influenciagép, a külső elektróda a csőbura köré csavart sztaniollap. A bevonandó csövet mindenekelőtt fluorhidrogén (folysav) 3%-os vizes oldatával mossuk, utána desztillált vízzel kiöbítjük, majd lecsurgatással megszárítjuk. A port 1 atm túlnyomású levegővel fújjuk be a burába, a port tartalmazó gázáramot előzőleg 42 cm hosszú, 10 mm belső átmérőjű homogenizáló-üvegcsövön vezetjük végig. Körülbelül 30 másodperc után kellő mértékben tapadó, fluoreszkáló anyagú porból álló egyenletes réteget kapunk a csőbura belső felületén,, melynek fény áteresztőképessége 8—10%. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás csövek belsejének por alakú anyagokkal való bevonására, elsősorban cső alakú lámpa-burák belső felületének por alakú fluoreszkáló anyagokkal való bevonására, melyet az jellemez, hogy a bevonóport légnemű hordozóközeg áramában vezetjük át a bevonandó csövön és a pork
