137837. lajstromszámú szabadalom • Enyvhigítószer

2 137.837 A találmány szerinti hígítószer felhasználásával készült enyvezések nedves szakítási szilárdságá­nak növekedése különösen a karbamid-formalde­hidalapú' műgyantaenyveknél tűnik fel egész meglepő mértékben, melyek ugyanis az ismeretes hígítószerekkel, pl. technikai bükkönyliszttel 50— 100%-on túlmenőleg nem hígíthatok anélkül, hogy a kapott enyvezések nedves szakítási szilárd­sága ennek folytán erősen ne szenvedne. Így pl. 100 rész karbamidgyantára több mint 300 rész, fenti minőségű tiszta bükkönyliszt hozagot hasz­nálhatunk 15 kg/cm2 értékű és ennél magasabb nedves szakítási szilárdság megtartása mellett. A hígítóság fokozásának fontossága a nedves sza­kítási szilárdság erős csökkenése nélkül termé­szetesen más műgyantaenyvek esetében is fenn­áll, különösen az aminotriazingyantáknál, amelyek magukban is igen nagy mértékben vízállóak. így pl. a malemingyantaenyvek, amelyeket a talál­mány szerinti minőségű bükkönyliszttel hígítot­tunk, olyan enyvezéseket szolgáltatnak, amelyek nemcsak hogy 300% feletti hozagoknál is hideg­vízállóak, hanem még 200%-on túlmenő hozagok­kal is megtartják főzéssel szembeni ellenálló­képességüket. A következő példákban „tiszta bükkönyliszt" alatt, ha mást nem fűzünk hozzá, technikailag tiszta, azaz egyéb lisztektől messzemenően men­tes, nagyfinomságú bükkönylisztet értünk, amely­nek legalább 65%-a a svájci gyógyszerkönyv V. kötete szerinti VI. sz. szitán áthull. 1. példa: Héjmentes, a szokásos őrlési módszerekkel ka­pott tiszta bükkönylisztet (I) szitaelemzésnek ve­tünk alá és a 40, 50, 70 és 100-as DIN-sziták alkalmazása mellett frakciókra választjuk szét. A keletkező frakciókat enyvhígítószerként alkal­mazzuk az itt következő kísérletsorozathoz. 10— 10 g karbamidgyantaenyvet a fenti frakciók 30— 30 g-jával, 0,5 g karbamiddal és 0,5 g ammónium­kloriddal szárazon összekeverünk és kb. 30 cm3 vízzel sűrű, de jól kenhető enyvekké keverjük el. Ezzel az enywel 1,4 mm vastagságú bükkfa­furnérlemezeket forró sajtón rétegezett lemezekké enyvezünk össze. A kapott lemezeket ismeretes módon 4 napi száraz raktározás után száraz sza­kítási szilárdságukra, és 4 napi szobahőmérsék­letű vízben való tárolás után nedves szakítási szilárdságukra megvizsgáljuk. Ugyanezt a kísérletsorozatot végezzük nagy héjtartalmú, ugyanilyen módszerekkel előállított tiszta bükköny liszttel is (II). Az alant közölt eredményeket az enyvezés min­den m2 -ére 300 g enyv felvitelével kaptuk, 10 kg/cm2 nyomás alatt, 100 C° lemezhőmérsékleten és 5 perc sajtolási idővel. Szakítási szilárdság kg/cm2 -ben I. bükönyliszt II. bükkönyliszt Lisztfinomság szárazon nedvesen szárazon nedvesen 40 sz. szitán marad 50 sz. szitán marad 70 sz. szitán marad 100 sz. szitán marad 100 sz. szitán is áthull 25,0 11,8 28,2 11,3 32,9 15,2 29,5 15,6 28,8 15,0 23,2 27,6 29,0 28,6 28,5 4,1 11.3 12,6 12,9 13,2 Ezekből a számsorokból kivehető, hogy a dur­vább őrlés különösen a héjtartalmú lisztnél mu­tatja a nedves szakítási szilárdság olyan jelen­tékeny csökkenését, amely gyakorlatilag már nem elviselhető. Az előző példában alkalmazott karbamidgyanta­enyvet például a következőképen állathatjuk elő: 1 mol karbamidot 2 mol formaldehiddel sem­leges vizes oldatban kb. 100 G°-on, zárt edény­ben felhevítünk addig, amíg az anyag lehűlt pró­bája vízzel felhígítva dús csapadékot ad. Ezután az oldatot óvatosan beszárítjuk és a maradékot pontjuk. 2. példa: Gabonatisztításból eredő bükkönymagvat az idegen magvaktól, különösen a konkolymagtól ismeretes módon megszabadítunk. Az őrlési fo­lyamat közben a héj- és magrésaeket egymástól fajtázással elkülönítjük és mindegyikét külön­külön finom porrá őröljük, mimellett a héjréstsek feldolgozásához gyorsanfutó verőmalmot haszná­lunk. A finomraőrlés végeztével &. két részletet egymással újból egyesítjük és az így keletkezett tiszte, teljes bükkönylisztet a következő kísérlek­sorozatnál karbamidgyanta hígítószereként hasz­náljuk. Karbamidgyantaenyvként ugyanazt a terméket használjuk, mint az 1. példánál. A hígítószert az enyvhez 0—500%-os mennyiségben adagoljuk. Keményítőszerként ismét karbamidot és ammó­tüumkloridot adagolunk, az I. péMárol azonos mennyiségekben. Az elkészített enyvezéseket az 1. példában is­mertetett enyvvizsgálati módszerrel vizsgáltuk és a következő eredményeket kaptuk:

Next

/
Thumbnails
Contents