137733. lajstromszámú szabadalom • Berendezés belső égésű motorral hajtott járművek önműködő vezérlésére

4 1 07 700 A —44— szögemeltyűn —51— pecek van, amely az —52— kilincskerék fogaival működik együtt és négy helyzetet határozhat meg. A kilincskerék az —53— tengelyre van ékelve, amellyel az —54— érintkezőhíd mereven függ össze. Mivel az —52— keréknek négy foga van, az —S4— érintkezőhíd, mely az —R2

— ellenállással függ össze, 90°-kal fordul el, valahányszor az —EMD— elektromágnes gerjed és így érintkezésbe jut a —62— és —64— vagy —S3— és —65— szegmensekkel. A —64— szegmens az —S— választókészülék valamennyi elektromágnesével, tehát az I, II, III és IV elektromágnesekkel kapcsolatban van, valamint az —R]— ellenállással is, amelynek másik vége a —CM— kézi átváltó —22— szigetelt tárcsájának a semleges helyzethez tartozó érintkezőjével van összekötve. A —62— szegmens az—RV— fő-relével van kapcsolva. A —63— szegmens állandóan a telep feszültségének hatása alatt áll és a —65— érintkező a —34— kézi átkapcsoló érintkezővel, valamint az —RT— megszakítórelé tekercsével van párhuzamosan kapcsolva. A —44— szögemeltyű másik —56— karja az —57— pecekkel van ellátva és ez a választókészülék —45— tengelyére ékelt —58— villa ágai közé hatol. Következik ebből, hogy a választókészülék csak ezt az —57— pecket az —58— villa egyik ágától elválasztó távolság befutásához szükséges idö végén lép működésbe. Ezen idő alatt történik ' a —CO— átváltó működtetése és az —AC— tengelykapcsoló oldása. A —62, 64— érintkezők átváHása a —63, 65— érintkezők kapcsolatára és megfordítva létrejön, mielőtt az —EMD— elektromágnes működtetné a választóikészüléket. Az —EMD— elektromágnes armatúrája a —60— karral van ellátva, amelynek oldalsó —66— nyúlványa van és ez emelkedő mozgása közben, vagyis amikor az elektromágnes gerjed, az —RT— megszakítórelé —67— armatúrájába ütközik. Ez utóbbi mágnes magja polarizálva van olyképp, hogy amikor az armatúra a tekercs gerjesztése folytán behúz a —101— érintkező zárása végett, ez zárva marad noha a tekercs áramköre megszakad. A —101— érintkezőt mechanikusan nyitjuk, amikor az oldalsó —66— nyúlvány a —67— armatúrába ütközik. A —80— kar még egy másik megszakító helyzetét is vezérli, mely a —102— érintkezőt nyitja és zárja. A gerjesztés végén az —EMD— elektromágnes armatúrája a —68— emeltyűhöz ütközik, hogy ilyen módon nyissa az önműködő záródású, késleltetett —IH— megszakítót. Ennek záródása a —70— rugó hatása alatt jön létre, mely rugó a nyitáskor feszül meg. A nyitást az elektromágnes armatúrájának és a —68— hajtó-emeltyűnek találkozása okozza. A —71— rúd, melynek közvetítésével ez a nyitás a —70— rugó hatása ellenében létrejön fogazott és a —72— fogaskerékkel működik együtt, melynek tengelyén van a foganként továbbított —73— fogaskerék. A —73— fogaskerékkel együttműködő —74— horgony lengéseit a —75— tömegek helyzete befolyásolja, amely viszont a —76— emeltyűre a —77— továbbítóval kifejtett nyomástól függ a gázpedál rudazatával összefüggésben, amint azt az alábbiakban részletezzük. Ennek a csúszógyűrű alakú —77— továbbítónak a helyzete szerint a —75— tömegek többé vagy kevésbé távolodnak-el egymástól és így a —74— horgony tehetetlenségi nyomatéka, ezzel együtt pedig a lengési idő is változik. Ilyen módon változtatjuk az —IH— megszakító nyitása és zárása közötti időt. A —77— továbbító (csúszógyűrű) a —80— Bowdenhuzalhoz van erősítve, amelynek —81— burkolata egyik végénél a —82— karhoz van erősítve, mely egy kapcsolórúd segítségével a —PA— gázpedálhoz van erősítve. A —80— huzal a —83— rugóval függ össze, amelyet a jármű alvázán erősítünk meg és amely állandóan igyekszik a —77— továbbítót a —76— emeltyűvel való érintkezési pont felé visszavinni. A —82— kar a —84— kengyel egyik oldalát hosszabbítja meg, a —84— kengyel pedig szabadon lenghet a —CL— gázcsappantyú —85— tengelye körül. A —85— tengelyre van ékelve a hornyolt —88— tárcsa és a —87— emeltyű, amelyekhez egyrészt a —EG— gázadagoló elektromágnes —88— magja, másrészt pedig (a kicsi —89— lemezhez) a —80— Bowdenhuzal van erősítve. A —CL— gázcsappantyú —85— tengelyére a —90— rugó van csavarva, amelynek végei a —8-i— kengyelre támaszkodnak, a rugó pedig nem tud felemelkedni, mert ezt meggátolja a —91— keresztrúd, mely a —85— tengelyre erősített két karral mereven függ össze. Nyilvánvaló ebből a szerkezetből, hogy az —EG— elektromágnes magjának mozgásai minden esetre átvivődnek a —CL— csappantyúra és a —77— továbbítóra. A —84 —kengyel a —85— tengellyel" összekötő —90— rugó hatása folytán biztosított rugalmas kapcsolat lehetővé teszi az elektromágnes magja számára a csappantyú működtetését, bármilyen legyen is a —PA— gázpedál helyzete. Ha az —EG— elektromágnes nincsen gerjesztve, a vezető a gázpedál segítségével működtetheti a —CL— csappantyút. Az —EG— elektromágnesnek két tekercse van. A —88;— mag ezeknek a belsejében mozog olyképp, hogy fölfelé mozdulhat el a gázpedál nyílása végett, ha a felső elektromágnes gerjed, viszont lefele süllyed, a gázpedál csukása végett, ha az alsó elektromágnest gerjesztjük. Ennek az alsó elektromágnesnek az áramkörben van az —R3— ellenállás, amely az alsó elektromágnes tekercsével sorbakapcsolható, oly célból, hogy annak hatása csökkenjen és így a —88— mag útjának csak egy részét fussa be. Az —SC— centrifugális szabályozónak —130— tengelye van, amelyen szabadon foroghat a hornyolt —131— tárcsa és ez a járműkerekekkel áll összeköttetésben. Ez a tárcsa a —132— rugó, valamint a —133— lemez révén a —130— tengellyel áll kapcsolatban, mely a maga részéről a centrifugális —134— tömegeket forgatja és ez utóbbiak a -—135— húzórudak révén a —136— hüvellyel függenek össze. Ez a —136— hüvely a —130— tengelyen csúszíhatik a —134— tömegek hatása alatt és a hüvely mozgása közben a —137— csavart hajtja, mely a —130—• tengelyen koncentrikusan van elhelyezve és csavarmenetei révén a —136— hüvely anyameneteivel kapcsolódik. Emellett a csavar arra is alkalmas, hogy a tengely hosszirányába eső mozgásaitól függetlenül forgatni lehessen a —138— huzal segítségével.