137547. lajstromszámú szabadalom • Ráfutó fékszerkezet gépjárművek pótkocsija számára

2 137.547 Ugyanis, e szerkezetnél a hátrameneti állítókai 'nagy áttétellel működik és így a ráfutó fékszerkezete kézi srővel alaphelyzetbe hozható. Az 1. ábra a fékszerkezet egy kiviteli' példáját függőleges hosszmetszetben, részben oldalnézetben, fékpofák nélkül szemlélteti, a 2. ábra ugyanannak felülnézete, a 2a. ábra az 1. ábra IIa—IIa vonala szerinti metszete, végül a 3. ábra a fékszerkezet oldalnézetben, részben metszetben. A pótkocsi vonóháromszögének —1, 2— szárai" közé a —3— keret van erősítve. E —3— keret hosszában —4— és —5— részekből összetett vonórúd van végigvezetve. A vonórúd cső alakú —5— részéhez, —6— forgáscsap révén, csuklósan a —7— fékrudazat ivan kapcsolva. A vonórúd —5— részére a —8— fékezőgyűrű (frikciósgyűrű) van ráhúzva, mely gyűrű hengeralkotói' mentén kialakított —9— átvágások révén több, különálló részre van osztva. A —8— fékezőgyűrű egyik oldalával a —3— keret belül kúposán ki\ alakított —10— részéhez, másik oldalával pedig a vonórúd, cső alakú —5— részére húzott és azon szabadon elcsúsztatható —11— támasztógyűrű kúposán kialakított részéhez támaszkodik. E —8— fékezőgyűrű tulajdonképpen az egész rendszernek a vonórúdon elcsúsztatható vezetőcsapágy is, úgy, hogy a —3— .keretnek a húzórudat átvezető két furatos végét nem kell kenni. A húzórúd —5— részére csillapító illetőleg fékező'—12— tekercsrugó van ráhúzva, mely, rugó egyik végével a —11— támasztógyűrűhöz, másik végével a vonórúd —4— és —5— részei közé szilárdan befő- . gott —13— gyűrűhöz támaszkodik. E —13— gyűrű és a —3— keret —3a— vége között, a vonórúd —4— részén további —14— rugó van elrendezve. A iiúzórúd egyenesben vezetésére a —4— részben kialakított —4a— ékhorony és ez ékhoronyba illeszkedő, a —3a— részhez szilárdan erősített, —3b— ék való. A —3— kerethez a —15— forgáscsap révén a —16—• állítókar van erősítve. E / —16— karhoz annak két oldalán a —17— forgáscsap révén, egy-egy —18, 19— határolópofa van csuklósan erősítve. E —18, 19— pofák —20— hosszrésük révén a —6— csap két végére vannak ráhúzva. A —16— kar átforgatása révén a —18, 19— határolópofák az 1. ábra szerinti véghelyzetből a 3. ábra szerinti véghelyzetbe csúsztathatók el. ^ —17— ' forgáscsapon —21— tekercsrugó van, mely rugó a —16— kart első véghelyzetében rugósan tartja. A fékszerkezet a következőképpen működik s Vontatáskor az —A— nyíl irányában húzott —A, 5— rúd —13— gyűrűjénél fogva, a közbeiktatott —14— rugó 'révén, a —3— kerettel és e részhez erősített —1, 2— szárakkal együtt a pótkocsit elmozgatja. Ez elmozgás közben a —14— rugó rugalmasan összenyomódik és kitágul, úgy, hogy a vontatás rugalmas és egyenletes. A vontatójármű sebességének csökkenésekor a pótkocsi tehetetlenségénél fogva előrefut, minek folytán a —3— keret a —4, 5— rúdon a —B— nyíl irányában elmozog. Ez elmozgás közben a —12— csillapítórugó összenyomódik, minek folytán egyrészt a ráfutás erejét fokozatosari csökkenti és csillapítja, másrészt a rugóhoz támaszkodó, kú-' pos —11— gyűrűt a —3— rész kúpos —10— része felé mozgatja, úgy, hogy e kúpos részek közé fogott —8— fékezőgyűrű átmérő irányában összenyomódik. Az összenyomódó —8— fékezőgyűrű a húzórúdra feküdve egyrészt a ráfutás erejét még erőteljesebben csökkenti, másrészt magának a —12— rugónak a játékát is csillapítja. E —8— fékezőgyűrű lehetővé teszi, hogy a fékszerkezet csak a —12— rugó bizonyos mérvű összenyomásánál működik, vagyis mikor tényleg szükséges a fékezés, míg kisebb ráfutásnál a ráfutást annyira lefékezi, hogy a fékszerkezet még nem működik. Ez elrendezéssel elérjük tehát, • hogy a járművek egyenletesen haladnak és a szokásos kis sebességcsökkenésnél nem fékeződnek be, ami egyébként a pótkocsi illetőleg kocsik káros rángatását idézné elő. A vontatójármű sebességének felgyorsulásakor a —12-^ rugó kitágul és a —8— fékezőgyűrű nyomása csökken, úgy, hogy e gyűrű a —3— kerettel együtt á vonórúdon kis mértékben fékezve elmozoghat. Tolatáskor a fékezőberendezést ki kell iktatnunk, amit úgy érünk ei, hogy a vontatóhelyzetben (1. ábra) levő —16— kart a —15— forgáscsap körül, —C— nyíl irányában, a 3. ábra szerinti tolatóhelyzetbe forgatjuk át, minek folytán a —16— karral kényszerkapcsolatban levő —18, 19— határolőpofák —D— nyíl _ irányában elmozognak. A 1 —18, 19— pofák e véghelyzeténél az —E— nyíl irányában elmozgatott —4, 5— húzórúd —6— csapjával a —18,, 19— pofáknak támaszkodik és ezekkel együtt a —3— részt illetőleg a pótkocsit elmozgatja anélkül, hogy a fékszerkezet működésbe lépne. A —16— kar e véghelyzeténél a. —15— forgáscsap holtponton túli helyzetben van, amit e helyzetében a —6— csapnak tolatás közbeni támasztó hatása is a visszafordulás ellen biztosít. A tolatás befejezése után a —16— kart nem kell kezdő helyzetébe visszaállítani,' mert a vontatáskor az —F— nyíl irányában elmozgó —6— csap támasztékától mentesült —18, 19— pofákat (3. ábra) a —17— csapon elrendezett —21— tekercsrugó az 1. ábra szerinti kezdőhelyzetbe forgatja vissza, miáltal a —18, 19— pofák is kezdőhelyzetükbe csúsznak el, úgy, hogy ekkor a szerkezet a szabad —'20— hosszrésnél fogva a -—6— csap felé szabadon elmozoghat. Szabadalmi igénypontok: 1. Ráfutó fékszerkezet gépjárművek pótkocsija számára, melynek a fékrudazattal kapcsolatos vonórúdon elrendezett, a ráfutás erejét csökkentő illetőleg csillapító rugója van, jellemezve a vonórúdon elrendezett fékezőgyűrűvel vagy más néven frikciósgyűrűvel, mely gyűrű a húzórúdra húzott csillapítórugóval úgy van kapcsolatban, hogy a rugó összenyomásakor illetőleg a pótkocsi ráfutásakor a rugó összenyomásától függő mértékben átmérő irányában összenyomódva, a húzórúd lefékeződik, jellemezve továbbá a húzórúddal kényszerkapcsolatba hozható, s ezzel a pótkocsi tolatásakor a fékszerkezét működését megakadályozó szerkezettel. 2. Az 1. igénypont szerinti fékszerkezet kiviteli alakja, jellemezve a csillapítórugó előtt elrende-J