137050. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a merev tömlőfejeknek a hajlékony tömlővégeken oldhatóan való megerősítésére

Megjelent: 1961. május 15. ORSZÁGOS TAIALMÁNY1 HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.050. SZÁM 47. f. 7 — 14. OSZTÁLY - L—9222. ALAPSZÁM Szerkezet a merev tömlőfejeknek a hajlékony tömlővégeken oldhatóan való megerősítésére Liebling Ferenc műszaki kereskedő, Budapest A bejelentés napja: 1943. június 30. Régebben a merev tömlőfejeket, melyek pl. fecskendőfúvókát. alkotnak, vagy valamely géphez vagy készülékhez, pl. gépkocsik vagy kerékpárok légabroncsainak felfúvására használatos légszivattyúhoz, rendszerint csak átmenetileg való tömlőcsatlakozásra alkalmas csőtoldatból állanak, a hajlékony tömlők, pl. gumi- vagy szövettömlők végein meglehetősen kezdetleges módon, pl. úgy erősítették meg, hogy a hajlékony tömlővéget a merev tömlőfejen rá teker cselt huzallal vagy megszorított bilinccsel rögzítették. így különösen nagyobb belső közegnyoimás esetén könnyen megtörténhetett, hogy a tömlő a kapcsolásból kicsúszott. Megbízhatóbb kapcsolásokat is szerkesztettek már, de ezek körülményes forrasztását vagy más előkészítő munkálatokat igényeltek és minden esetben oldhatatlan kapcsolatot adtak, vagy legalábbis a tömlővég kedvezőtlen maradandó alakváltozását, sőt esetleg megsérülését is okozták. Ezeknél á szerkezet a tömlő végre rásajtolt alkatrészt foglalt magában, úgyhogy a tömlői ej et csak annak roncsoló felfeszítésével lehetett eltávolítani és így többé felhasználni nem , lehetett. Ezért javasoltak már rásajtolásra nem szoruló, olyan szerkezeteket is, melyek a hajlékony tömlővégek szilárd és jól tömítő befogását és mégis oldható megerősítését, vagyis a tömlőfejnek gyakorlatilag korlátlanul való újbóli felhasználását tették lehetővé. Éppen ezért ezek a szerkezetek magukban véve előnyös megerősítést adtak, azonban a gyakorlati követelményeknek még sem tudtak eléggé megfelelni, mert a kezelésük vagyis a tömlőfejnek és a hajlékony tömlővégnek össze- és szétszerelése aránylag körülményes volt. A találmány ezt a hátrányt is teljesen kiküszöböli. A találmány könnyebb megértése és jobb összehasonlítás kedvéért, a rajz 1. és 2. ábrái kapcsán, mindenekelőtt az utóbb említett szerkezet két jellegzetes alakját ismertetjük. Az 1. ábrán —a— a hajlékony tömlővég, —b— pedig a merev tömlőfej, melynek valamely készülék és az —a— tömlő közötti csatlakozásra alkalmas, pl. a készülék kinyúló csavarmenetes toldatára rácsavarandó, belső csavarmenetes —c— része van. A hajlékony —a— tömlővégre a különálló kúpos —f— szorítógyűrűt húzták, melynek —k— kamrájával a belső csavarmenetes —d— hüvely lazán kapcsolódott. Ezt a hüvelyt másfelől a —b— tömlőfej csavarmenetes —h— toldatára csavarták. E rácsavarolás közben a —d— hüvely az —f— szorítógyűrűt a —k— karimánál fogva menesztette, vagyis az —a— tömlő vége felé magával vitte. E közben az —a— tömlő végének belső ellentámaszát a —b— tömlőfejnek az —a— tömlő végébe hatoló belső —e— csőtoldata vagy magja alkotta, melynek a tömlő belseje felé csúcsosodó, kúpos alakja volt. A belső csavarmenetes —d— hüvelyt a —b— tömlőfej —g— karimájához való ütközéséig csavarták, amikor is az —a— tömlő vége jól tömi tőén szorult az —f— gyűrű és az —e— mag közé és a tömlővég széle —i— dudorodással az —m— térbe is hatolt. Mint látható, az eddigi szerkezet célszerű oldható kapcsolatot és jó tömítést eredményezett, azonban a különálló —f— szorítógyűrű alkalmazása a kezelést körülményessé tette, mert a szerkezet szétszereléséhez, ill. újbóli összeszereléséhez, pl. a tömlőfejnek újabb tömlővel való összekapcsolásához a különálló —f— szorítógyűrűt minden alkalommal le kellett húzni és az újabb tömlőre ráhúzni. Az eddigi, másik megoldás, melyet a 2. ábra szemléltet, az 1. ábrabelitől abban különbözött, hogy a különálló —f— szorítógyűrű vagy -hüvely mellőzésével magának a belső csavarmenetes —d— hüvelynek adtak az —a— tömlő végére szoruló gyűrű vagy hüvely alakú —di— toldatot. (Egyébként a 2. ábrán, példaképpen, az 1. ábrabeli —c— rész helyett pl. valamely szivattyú szelepházába csavarható, külső csavarmenetes —ej — csőtoldatot vettünk fel.) Más szóval a 2. ábra szerinti megoldásnál a szorítógyűrű vagy -hüvely egy darabból volt a —d—• csavaranyával vagy hüvellyel, ami ugyan a szerkezetnek sugárirányban (egyébként azonos feltételek mellett) kedvező méretcsökkentését tette lehetővé, de szerkezeti egyszerűsítést nem jelentett, mert a 2. ábra szerinti megoldásnál viszont a belső —ej— magot alkalmazták különálló, lazán forgatható darab alakjában. Ezt azzal indokolták, hogy a —d— hüvely