136858. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diszulfidok előállítására

2 136.858 egyetlen technikailag járható út diszulfidok előállítására. Mivel az oxidálandó anyagok molekulasúlyai 140—300 között ingadoznak, nátriumklorittal pl. a fi—13-szoros mennyiséget oxidálhatjuk és önsúlyának 5—11-szeres mennyiségét kaphatjuk diszulfid alakjában. Ennek nem csupán« az az előnye, hogy az oxidálószer költségei csekélyek, hanem, hogy csekély oldószermennyiséggel és kis, valamint olcsó berendezéssel dolgozhatunk. Az új eljárás anynyiból is értékes, hogy ugyanazon egyszerű berendezésben a legkülönbözőbb diszulfidok állíthatók elő. A technikai kiindulási anyagokban foglalt szennyezések a kapott diszulfidok tisztaságát általában nem befolyásolják. A találmány szerinti eljárást a következőképpen foganatosíthatjuk. Az oxidálandó anyagokból lehetőleg tömény oldatokat készítünk és ezekhez adott esetben a szilárd szennyezések elkülönítése után, keverés közben valamely klorit számított mennyiségét adagoljuk, a keverőedényt lehetőség szerint hűtjük, majd a sót vagy bikarbonátot vagy biszuiíitot, vagy egyéb kéndioxidotjeadó sót, pl. hidroszulfitot, szilárd vagy oldott alakban beadagoljuk, vagy pedig a folyadékba kéndioxidot vagy széndioxidot vezetünk. Ha az utóbbiakat alkalmazzuk, zárt edényben is dolgozhatunk és a széndioxidot vagy kéndioxidot a folyadékszint fölé vezetjük és mindaddig egészen csekély, pl. 0,1—0,2 atm. túlnyomást tartunk fenn, míg az oldat a szükséges mennyiségű széndioxidot vagy kéndioxidot felvette. Eljárhatunk végül akként is, hogy a reakciós keverékbe széndioxidot vagy' kéndioxidot vagy mindkettőt tartalmazó gázokat, pl. füstgázokat vezetünk. Oxidálószerként magnéziumkloritot is használhatunk, mely különösen nehezen oldódó hidroxidot képez. Ekkor a diszulfid égy része azonnal képződik és a maradékot pl. szénsav bevezetése útján állítjuk elő. Az említett kéntartalmú szerves kiindulási anyagok oly oldható sóit, melyek nehezen oldódó hidroxidot képező kationt tartalmaznak, pl. magnéziumxantátokat vagy -tiokarbamátokat közvetlenül kloritoldattal oxidálhatunk. A reakció befejezte után a vízben oldhatatlan diszulfidot elválasztjuk, miután adott esetben az esetleg kicsapódott hidroxidot vagy karbonátot savval oldatba vittük. A különböző rendszabályokat egymás mellett is alkalmazhatjuk, pl. az oxidálandó kiindulási oldathoz oxidálószerként báriumkloritot, továbbá báriumkloridot adagolunk, majd széndioxidot vezetünk be. Ekkor a diszulfid mellett báriumkarbonát keletkezik, mely a folyékony diszulfidoktól különösen könnyen választható el. Az alkalmazandó munkamód elsősorban ä külső körülményektől függ. Nagybani előállításnál tiszta szénsavat vagy szénsavtartalmú gázokat vagy pedig kéndioxidot vezetünk be, vagy pl. magnéziumszulfátoldatot adagolunk,' mimellett kisebb menynyiségek előállításánál gyakran a bikarbonát vagy biszulfit alkalmazása kényelmesebb. Egyes célokra a csekély mennyiségben bekevert hidroxid vagy karbonát az alkalmazási cél szempontjából nem képez zavaró szennyezést. Ekkor a diszulfidokat és hidroxidokat illetve karbonátokat egymástól nem kell elválasztanunk. A találmány szerinti eljárással az oxidálandó kiindulási anyagokra vonatkoztatva közel 100%-os kitermelést érhetünk el. Technikai kiindulási anyagok alkalmazása esetében a kloritot gyakran 5—20 százalékos feleslegben kell .alkalmaznunk, mivel ilyen termékekben gyakran vannak oxidálható szennyezések, melyek miatt több oxidálószert kell adagolnunk. Ugyanez érvényes a széndioxid vagy hasonlók elhasználására is, amennyiben a kiindulási anyagok szabad alkáliát tartalmaznak. 1. példa. 50 kg 89,2%-os technikai nátrium-izopropilxantátot 100 liter vízben oldunk, majd szűrés útján a szilárd szennyezésektől elválasztjuk és 8,0 kg 90,2%-os technikai nátriumkloritnak 30 liter vízben való oldatával keverjük. Az oldatba ezután nyílt edényben gyenge hűtés és keverés közben, óránként mintegy 200-J-400 liter széndioxidot vezetünk, amikor is a szénsav csekély részmennyisége az oldatból elhasznáiatlanul távozik. Reakció közben a hőmérséklet 10—20 C°-kal emelkedik, majd újból lassan süllyed. Összesen 7,55 kg CO,-t használunk el. A kivált izopropildixantogént röpítjük, mossuk és szárítjuk. Összesen 37,2 kg izopropildixantogént kapunk, ami xantátra vonatkoztatva 97,6%-os nátriumkloritra vonatkoztatva 86,2%-os és szénsavelhasználásra vonatkoztatva 82.1%-os kitermelésnek felel meg. 2. példa. -10 kg 92,4%-os technikai káliumetilxantátot 20 liter vízben oldunk, majd szűrjük és 1,70 kg 82,3 %-os nátriumkloritnak 6 liter vízben való oldatát adjuk hozzá. Ezután 1 óra alatt 7,50 kg kristályos magnéziumszulfátnak 10 liter vízben való oldatát adjuk hozzá és 3 óráig tovább keverjük. A kivált anyagot ezután röpítjük, mossuk és levegőn szárítjuk. Eként 8,45 kg etildixantogén-magnéziumhidroxid keveréket kapunk, mely 79,8%, vagyis 6,75 kg etildixantogént tartalmaz, ami 96,6%-ós kitermelésnek felel meg. A termék további tisztítás nélkül, pl, a flotációhoz gyüjtőanyagként alkalmazható. 3. példa. 1 liter oly oldatba, mely 150 g nátrium-n-butilxantátot, 33,0 g báriumkloritot és 85 g kristályos báriumkloridot tartalmaz, széndioxidot vezetünk. A reakció befejezte után a vizes oldatot, a báriumkarbonátot és a folyékony dixantogént röpítés és dekantálás útján egymástól elválasztjuk. 124 g nbutildixantogént kapunk. 4. példa. •" 1 kg 90,8% xantátot tartalmazó technikai kaliumizo-amilxantátot 5 liter vízben oldunk, majd szűrjük és a folyadékba 1 liter oly oldatot keverünk, mely 100 g magnéziumkloritot tartalmaz, A kivált anyagot, mely az összmennyiség 30—40%-a, elválasztjuk és az oldatba széndioxidot vezetünk. A dixantogén leválasztása után összesen 695 g izo-amildixantogént kapunk, ami 94,9%-os kitermelésnek felel meg.