136515. lajstromszámú szabadalom • Méhviasz-kiválasztókészülék
2 136.515 szében kiolvasztás nélkül a kereskedelmi forgalomban értékesítik. Az előzőkben ismertetett módon előállított viasz • a műlép anyaga. Régebben, mikor a méhészek kasok, köpűk felhasználásával méhészkedtek, nem volt szükség arra, hogy a viaszt a méhészetben újból -műlépek készítésére használják fel. A kasok azonban fokozatosan teljesen kiszorulnak a méhészetből, hogy helyet adjanak a kaptáraknak és így egyre több viaszra van szükség. A méztermelés hozamának veszélyeztetése nélkül nem lehetett a szükséges viasz-mennyiséget kitermelni, miért is kénytelenek voltunk a viaszt olyan országokból behozni, amelyekben túlnyomórészt kasokkal méhészkednek. Ennek a helyten gazdálkodásnak az lett a következménye, hogy az eredetileg kg-kint 2.— pengős műlép jelenleg kg-kint 24.— pengőbe kerül. Komoly méhészeti szakemberek egybehangzó véleménye szerint a viaszkitermelés ezidőszerinti eredménye még a leggondosabb kezelés mellett is csak 55—60%! m íg a viasz többi részét mint hulladékot legfeljebb tüzelésre használják. Ez a rossz hatásfokú viaszkitermelés, illetve a folytonosan növekedő viaszhiány vezetett rá arra, hogy a viaszkiválasztást, illetve viasz-kiolvasztást tökéletesítsem. Hosszú kísérletezés után sikerült olyan készüléket építenem, amellyel megközelítőleg a teljes viaszmennyiséget ki lehet termelni. A találmány szerinti készülék komoly jelentősége abban van, hogy a méhészetet gazdaságosabbá teszi, amennyiben közvetve a méztermelést növeli, mivel kevesebb mézet kell a méheknek viasztermelésre felhasználni azáltal, hogy az eddig termelt viasz közel 100%-át meg lehet menteni, illetve új műlépek készítésére fel lehet használni. A méhészet fellendítése nemcsak közgazdasági, hanem mezőgazdasági szempontból is különösen fontos, mivel közismerten a méhek termékenyítik meg az összes virágokat, tehát különös jelentősége van annak, hogy a méhek a virágok megtermékenyítésével a mezőgazdaságban hasznos munkát végeznek. Ez végeredményben azt jelenti, hogy nemcsak az eddig veszendőbe menő 35—45% viaszt mentjük meg, hanem a méheknek nem kell ezen viaszhiány pótlására a viasz tízszeresének megfelelő mézet a hasznos méztermeléstől elvonni, mimellett az eredmény a méhészetek fellendülésével kapcsolatban a mezőgazdaságban hatványozott mértékben mutatkozik. A jelenlegi 24 pengős műlép-árak mellett kevés méhész lesz abban a helyzetben, hogy a rajonkint kb. 1 kg műlépet vásároljon, tehát az előzőkben említett veszteséges viasz-ki olvasztás az egyik magyarázata méhészetünk visszafejlődésének. A találmány szerinti viasz-kiválasztó-készülék az előzőkben felsorolt hátrányokat teljesen kiküszöböli, egyszerű szerkezetű, kényelmesen, különös szakértelem nélkül kezelhető, kevés az időszükséglete, tiszta üzemet biztosít és kifogástalan terméket ad. A találmány viasz-kiválasztó-készülék, jellemezve alsó részében felforralandó vízzel töltött hengeralakú edénnyel, — a víztér fölött a hengéralakú edényen belül elrendezett, a középtől a kerület felé lejtő csonkakúp-alakú gyűrűvel, — az edény palástjához csatlakozó, a csonkakúp-alakú gyűrű felületén összegyűlő, megolvadt viaszt kivezető kifolyatócsővel, áz edényben forgathatóan ágyazott, fölül nyitott, alul kúpalakú fenéklappal lezárt, a kiolvasztandó lép befogadására való sűrű drót-' szövet-palástú vagy finom lyuggatásokkal ellátott fémhenger-palástú tartállyal — és az edényt lezáró leszerelhető fedéllel. A mellékelt rajz a találmány szerinti viasz-kiválasztó-készülék három példaképpen vett megoldási alakját mutatja. Az 1. ábra az első megoldási alak függélyes középmetszete és részben oldalnézete. A 2. ábra az 1. ábra A—B vonala mentén vett metszet és részben fölülnézet. A 3. ábra az 1. ábra C—D vonala mentén vett metszet és részben fölülnézet. A 4. ábra a második megoldási alak egy részletének nagyobb léptékű függélyes metszete és részben oldalnézete. Az 5. ábra a 4. ábra E—F vonala mentén vett vízszintes metszet és részben fölülnézet, mely a készüléknek az egyik forgásirányban való forgatását mutatja. A 6. ábra az 5. ábrához hasonló metszet és részben fölülnézet, amely a készüléknek a másik forgásirányban való forgatását szemlélteti. A 7. ábra a harmadik megoldási alak egy részié-, tének az 1. ábrához hasonló függélyes metszete és részben oldalnézete. Az 1—3. ábrákon látható első megoldási alakot ismertetve, a célszerűen kívül-belül vagy csak belül zománcozott vagy horganyozott vaslemezből vagy fehérbádógból való hengeres —1— edényen belül a fenéklap fölött kb. 8 cm magasságban a csonkakúp-alakú —2— betétgyűrű van rögzítve. A —2—• betétgyűrű az —1— edény .oldalfalához csatlakozó —3— kifolyatócső legmélyebben fekvő alkotójának folytatásához csatlakozik. A —2— betétgyűrű lejtése a —3— kifolyatócső legmélyebben fekvő alkotójának lejtésével egyezik. Az —1—• edény fenéklapján a —-4— csapágy van rögzítve, amely az —5— tengely alsó kúpos végének ágyazását biztosítja. Az —1— edény peremét a —6—fedél zárja. Az —1— edény pereme és a —6— fedél közé előnyösen tömítőgyűrű iktatható. A —6^* fedél köralakú —7—'• nyílásában a —8— fémgyűrű van rögzítve. A —8— fémgyűrű csonkakúpalakú —9— nyílásában az —5— tengelyre erősített vagy az utóbbival egy testet alkotó —10— csonkakúp van szabadon forgathatóan ágyazva. A —6— fedél az —1— edény peremén tetszés szerinti ismert módon, pl. az autóklávoknál használatos, vízszintes csapok körül lengethető csavarorsókkal és szárnyascsavarokkal oldhatóan rögzíthető. Az —5— tengely felső szabad végén ékelt -—11-— kúpfogaskereket a vízszintes —12— tengelyre ékelt —13— kúpfogaskerék forgatja. A —12— tengely a —6— fedélen rögzített .—14, 15— csapágyakban van szabadon forgathatóan ágyazva. A —12— tengely a jobboldali végén ékelt —16— forgattyúval forgatható. A —11— és —13— kúpfogaskerekek átmérői közötti viszony úgy van megválasztva, hogy a —16— forgattyúval az —5— tengely gyorsító áttétellel forgatható. A találmány lényegének érintése nélkül a —11—• és —13— kúpfogaskerekek helyett az —5— tengely csigakerék-hajtással, továbbá az alábbiakban
