136515. lajstromszámú szabadalom • Méhviasz-kiválasztókészülék
136.515 3 a 4., 5., 6. ábrákkal kapcsolatban ismertetett módon közvetlenül úgy az egyik, mint a másik forgásirányban zsinórral forgatható. Az —5— tengelynek a —2— betétgyűrű fölötti részén a kúpos —17— zárókorong a —18— csavarral van rögzítve. Az —5— tengelyen a —6—fedél alatt még a —19— gyűrű van rögzítve, amelyet a sugárirányú —20— küllők az —5— tengelyre fűzött —21— persellyel kötnek össze. A —21— perselyt a —22— csavar az —5— tengelyhez erősíti. A —19— gyűrűn és a kúpalakú —17— zárókorong kerületi részén a hengeralakú —23—• sodronyszövet-palást van rögzítve. A —6— fedél felszerelése előtt az —1— edény alsó részébe vizet töltünk (1. ábra). A —17— zárókorong, a hengeralakú —23— sodronyszövet-palást és a —19— gyűrű, a •—20— küllőkkel és a központos —21— persellyel együtt oly hengeralakú testet alkotnak, amely fölül nyitott. Ezen nyíláson át a léptörmelékeket, sonkolyt fölülről behelyezzük, ezt követőleg a •—6— fedelet felszereljük és az —1— edényt lassú tűzre helyezve addig melegítjük, amíg a víz forrni 'kezd. Amikor az —1—• edény oldalán lévő —3— kifolyatócsőből erős gőzsugár lép ki, a meghajtószerkezettel az —5— tengelyt és vele együtt a dobot gyorsan forgatjuk. A melegítést a felszálló forró gőzök biztosítják, amelyek egyben fertőtlenítő hatást fejtenek ki. A felszálló forró gőz az —1— edény palástjának belső fala és a forgó szűrőtér —23— drótszövetpalástja közötti gyűrűalakú téren át lép be a szűrőtérbe és így a melegítőhatás a szűrést kitűnően támogatja, amennyiben a kisodródó és lefolyó viasznak az edényen belüli dermedését teljes biztonsággal megakadályozza. A —3— kifolyatócső teljes keresztmetszetén forró viasz ömlik ki. A forgatást az egyik és a másik irányban mindaddig ismételjük, amíg viaszkiömlóst észlelünk. Amikor már semmi viasz nem folyik ki, a —6— fedőt leszereljük, az —5— tengelyt, a fölül nyitott dobbal együtt kiemeljük és a még megmaradó salakot ládába kitöltjük, a forgó részt fakanállal letisztítjuk és újbóli töltés után a munkát folytatjuk. Ha az edényben lévő víz már elforrott, úgy azt a tűzhelyen előmelegített forróvizes fazékból pótoljuk. Ez a megoldás gazdaságosabb, mint a készüléknek hideg vízzel való hirtelen lehűtése. 30 cm magas és kb, 32 cm átmérőjű —1; — edény használata esetén a forgórész befogadóképessége kb. 2—3 kg selejtezett lép és. sonkoly. Ezen mennyiség kiválasztása a víz felforrásától számított kb. 15—20 perc. A visszamaradó salakot, amelynek nagy a hőfejtőképessége, a tűzhely fűtésére vagy teljes általánosságban fűtési célokra jól felhasználhatjuk. . Az ilymódon keletkező salakmennyiség a viasz-kiolvasztásnál a fűtésre elégséges, úgy hogy más tüzelőanyagra nincsen szükség. A feldolgozandó selejtezett lépmennyiségnek teljes kiolvasztása után a kitermelt viaszt kevés víz aláöntésével külön edényben újból felforraljuk, az edényt rongyokkal jól betakargatjuk, hogy a viasz lassan hűljön ki. Erre azért van szükség, hogy a viaszban esetleg még bennemaradt tisztátalanságoknak, melyeket a —23— sűrűszitaszövet nem tartott vissza, legyen elég idejük leülepedni. Ez a leülepedett szenny és piszok, amely összehasonlíthatatlanul kevesebb,, mint az ismert viasz-kiválasztó eljárásoknál, a viasztömb fenekéről késsel lefaragható. A kúpos —9— nyílás legkisebb átmérője nagyobb, mint a —11—.kúpfogaskerék legnagyobb átmérője, úgy hogy a —6— fedél, leszerelés után, az —1— edényről leemelhető anélkül, hogy a —11— kúpfogaskereket előzetesen le kellene szerelni. Az áttételi viszonyokat célszerűen úgy választjuk meg, hogy az —5— tengely percenként kb. 600 fordulatot végez és a fellépő centrifugális erő a megolvadt viasz-cseppeket a —23— sűrű-szitaszövet-palást likacsain átszorítja. A megolvadt viasz az —1— edény belső fala és a : —23— szitaszövet-palást közötti gyűrűalakú térben, főként az —1—• edény belső falán a csonkakúp-alakú —2— betétgyűrűre lefolyik és onnan a —3— kifolyatócsőbe ömlik. A léptörmelékekkel a víz közvetlenül nem érintkezhet, csak a forró gőzök, amelyek kitűnő fertőtlenítő hatást gyakorolnak és az esetleges penészedés nyomait teljesen eltűntetik. Az —5— tengely forgatásánál célszerű arról is gondoskodni, hogy a forgatás közben az —1— edény a tűzhelyen elfoglalt helyzetéből ne mozdulhasson el. Ebből a célból a —6— fedélre gyakorolt nyomással vagy tetszés szerinti más módon az —1— edényt a tűzhelyen elfoglalt helyzetében rögzítjük. Az előállítási költségek csökkentése és a készülék leegyszerűsítése céljából a —11, 13— kúpfogaskerekek, illetve a —12— tengely a —16— for-" gattyúkar és a —14, 15— csapágyak elhagyhatók és helyettök a 4., 5., 6. ábrákon látható második megoldási alaknál az —5— tengely felső szabad végében az átmenő —24— furat alakítható, amelybe a —25— pergető-zsinór egyik vége van befűzve. Az —5— tengely felső végében az —5—• tengely kisebb átmérőjű csavarmenetes nyúlványának jelölése —26—. Az —5— tengelyre fölülről a —27— keret' van tolva; amelyhez viszonyítva az —5— tengely szabadon elforgatható. A —27— keret két oldalfala nyitott. A —27-^- keret fenéklapjában a nagyobb átmérőjű, köralakú —28— nyílás, míg a fedőlapjában a kisebb átmérőjű köralakú —29— nyílás van. A —28— nyílás átmérője az —5— tengely átmérőjénél, míg a —29— nyílás átmérője a hengeres —26— nyúlvány átmérőjénél valamivel nagyobb. A —27^- keretet, — mint ez különösen a 4. ábrán látható, — az —5— tengely —30— vállrésze hordja. A csavarmenetekkel ellátott hengeres —26— nyúlványra a belső csavarmenetekkel ellátott —34— kupakot csavaroljuk (4. ábra), amely a —27— keretet fölfelé való elmozdulásában gátolja. A —34— kupak helyett csavaranya is alkalmazható. A —25— zsinór egyik vége a —24—• furaton van átfűzve és erre a végére, a kihúzódás megakadályozására, a —31— csomó van kötve. A —25— zsinór az —5— tengelynek a —27— kereten belüli részére van rátekercselve. Ha a —25— zsinórnak a —27— keretből kinyúló végét (5. ábra), a —27— keret megfogása mellett, a nyílirányban meghúzzuk, úgy az —5— tengely a tartozékaival együtt, a —32— forgásirányban gyorsan forogni kezd mindaddig, amíg a —25— zsinór az —5— tengelyről teljesen le nem' fejtődik. Ha valamivel
