136285. lajstromszámú szabadalom • Vasuti kerék

2 136.285 felhevítéö után saját tengelye mentén toljuk át (

a lárigzókosizoirúból a hűtőkoszorúba. Mivel bármily sűrűn egymás mellett elrendezett lángok esetén is számolni kell azzal, hogy a felület egyenlőtlenül melegszik, ennek kiküszöbölése érdekében célszerű a kereket hevítés közben elforgatni és tengelyirányban is eltolni. Különösen célszerű az ide-oda forgatás, ill. az ide-oda tologatás. Olcsóbb a berendezés, ha a futófelületet egész szélességére kiterjedő lángzókoszorú helyett csak egy körsorban elhelyezett lángzók koszorújával hevítjük, s a hevítés helyét a keréknek a lángzókhoz viszonyított tengelyirányú eltolásával visszük át a futófelü'et alkotóirányban egymásra következő helyeire. Ez esetben, de az előző esetben is a melegítésnek az egész kerületre kiterjedő egyenletessége érdekében célszerű az eljárást vízszintes helyzetben tartott, illetve mozgatott kerékkel végezni, mert ekkor a nehézségi erö a lángok és a vízsugarak centrális szimmetriáját nem zavarja. Célszerű a vízszintes elrendezés azért Is, mert így a hütőkoszorú a lángzókoszorú alatt helyezhető el, úgyhogy a futófelületen lefolyó víz a lángokat nem zavarja és a rozsdásodást okozó gőzképződés is kisebb, mint függőleges elrendezésinél, amikor a vízsugarak a lángok mellett,, illetve ferdén azok felett érik a felületet. A lángzókoszorú afett az említett hütőkoszorú helyett az egész kerék befogadására alkalmas méretű, vízael telt edényt is elhelyezhetünk, amelybe a vízszintes helyzetben felhevített kereket hűtés céljából, egyszerűen besüllyesztjük. A találmány egy további megvalósítási módja abban áll, hogy az edzést egyetlen lánggal végezzük, s ezt pl. úgy mozgatjuk, hogy a futófelületet egy alkotója mentén haladjon végig, majd a keréknek a láng szélességétől függő mértékű elforgatása után a lángot „ellenkező; irányban vezetjük s ezt ismételve a láng váltakozó irányú mozgatásával s a kerék fokozatos továbbforgatásával az egész felületet bejárjuk. Ha ezt az eljárást függőleges síkban tartott, kerékre alkalmazzuk, célszerű a lángot a kerék vízszintes átmérőjének közelében elhelyezni s a kereket minden alkoltómenti menet után oly értelemben forgatni, hogy felülete >a láng előtt lefelé haladjon. A hűtővízsugár azonos alkotó mentén követi a lángot, mivel pedig ez utóbbi hol jobbról balra, hol az ellenkező irányban halad, a lángtól jobbra-balra egy-egy vízlövelő nyílást kell alkalmazni, melyek közül mindig csak az lövel vizet, amelyik a láng haladási iránya szerint a láng után halad. Emellett gondoskodni kell arról is, hogy a láng az alatta levő alkotó irányú sáv már megedzett anyagát ki ne lágyítsa. Ezt pl. úgy érjük el, hogy a vizet, az 1. ábrában szemléltetett: módon ferdén löveljük a kerék futófelületére. Közelebbről meghatározva: az edzést a futófelületnek a forgatás következtében lefelé haladó részén végezzük, s a vízsugarát úgy irányítjuk, hogy annak a kerék palástján levő vetülete a keréktárcsa síkjához ferdén az edző láng alá mutasson, a kerék tengelyén és az edzés helyén átmenő síkon levő vetülete pedig egyenes meghosszabbításával a láng képzelt meghosszabbítását a kerék belsejében messe. Az 1. ábrán a kerék tovább forgatásának irányát a nyomkarimával párhuzamos nyíl, a láng és a síugárcsövek haladási irányát pedig a keresztmetszetben ábrázolt 1 lángból kiinduló nyíl jelöli, tehát a 2 és 3 sugárcsövek közül a 2 cső van működésben. Az általa kilövelt víz e haladási irány szerint az 1 láng mögött éri a futófelületei, és azon megtörve a láng alatt folyik le; útja vékony vonalakkal van jelezve. Nyilvánvaló, hogy a(

sugár leírt irányítása megóvja a láng alatt levő, már megedzett helyeket a túlságos felmelegedéstől és ezzel a kilágyulástól. Ugyanezt a célt némi szerkezeti többlet árán tökéletesebben úgy érhetjük et, hogy a láng alatt vízszívó anyagból, pl. azbesztből való párnát tartunk a kerék palástjához,, mely a 2, ill, 3 csövek vizét a láng alatt átmenetileg felfogva az előző menetben megedzett sávot hűti. Ügy is eljárhatunk, hogy a lángtól jobbra-balra elhelyezett edzősugarakon kívül a láng alatt további, fel nem tüntetett sugárral hűtjük az előző menetben megedzett sávot. Ha ialkotó irányú sávonként végezve az edzést a kerék teljes körülfordultával az utolsó alkotó irányú sávra, 'tehát arra kerül a soV, amely után következő sávot már az első menetben megedzettük, akkor az a veszély fenyeget, hogy ez a sáv kilágyul, amikor az alatta levő, legutoljára megedzendő sávon a láng végighalad. Ezt célszerűen a 4 és 5 sugárcsövek alkalmazásával kerüljük el, melyeknek működő sugara (csak á haladási iránnyal szembe mutató, tehát a rajz* szerint az 5 csövet; működtetve) a láng fölött éri a kerék palástját, majd azon szétterülve, kezdő sebességéből származó vízszintes sebességösszetsvőjének és a nehézségi erőnek együttes hatására a lángtól, oldalt (a haladási irány szerint a láng mögött) folyik le. Ezeket a sugarakat természetesen csak a kerék teljes körülforgatásával bekövetkező utolsó — esetleg már az utolsóelőtti — menet végzésekor működtetjük az elsőnek megedzett egy-két sáv védelmére. Ugyanezek a sugarak elég nagy vízmennyiség alkalmazása esetén a 2 és 3 edző sugarak pótlására is alkalmasak, mert. lefolyó vizük a láng mögött halad, ez esetben azonban az előző menetben megedzett sáv védelmére a láng alatt haladó, már említett, de nem ábrázolt párna vagy védősugár nem nélkülözhető. Másképen kell eljárnunk, ha az edzést a keréknek a forgatás folytán felfelé haladó oldalán akarjuk végezni, ami kívánatos lehet, hogy a munka gyorsítása érdekében a keréknek mindkét oldalán dolgozhassunk. Ez esetben az előző menetben megedzett sáv védelmét szolgáló vízsugárnak a láng felett kell érnie a felületet, ami első pillanatra kivihetetlennek látszik, mert e vizsugárnak e felületen lefolyó vize a lángot erősen zavarná, az edzéshez szükséges hevítést megnehezítené és a rozsdásodást nagyon előmozdító erős gőzfejlődést okozna. E nehézségek elhárítására a 2. ábrában vázolt elrendezést alkalmazzuk. A keresztmetszetben látszó 1 láng fölött vannak a 6 és 7 sugárcsövek, melyek az ábra szerint pl. vízszintes helyzetűek, de. ettől többé-kevésbbé el is térhétnek, és úgy mutatnák az edzendő felület; felé, hogy a belőlük felváltva kilövelt vízsugarak közvetlenül a láng fölött érjék a felületet s alaprajzban az edzés váltakozó haladási irányával mindenkor hegyesszöget alkossanak, mimeljett, irányukat közelebbről az határozza, meg, hogy a víz a felületbe való beleütközése után sebességének és a nehézségű erőnek együttes hatásaként ne a lángot érje, hanem szorosain mellette folyjon le a felületen. Ezzel elérjük, hogy az előző menetben megedzett sáv védelmére rendelt vízsugár azonfelül, hogy e;

feladatának az edző láng zavarása nélkül teez eleget, feleslegessé teszi külön edző vízsugár alkalmazását, mert a sugár teírt irá-