136261. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vaj előállítására nagymértékben besűrített tejföl hűtése útján

136.261 3 rologtatjuk el, a forralt ízt enyhítjük vagy megszüntetjük, amit a röpítőgépből kifolyó tejfölnél könnyen megállapíthatunk. Elpárologtatós közben a vízgőzzel együtt valószínűleg a vaj ízét és illatát befolyásoló illékony anyagok is távoznak. Az említett előnyös hatás különösen értékes, ha a teljes tej oly ízesítő vagy illatosító anyagokat tartalmaz, melyek röpítés közben a tejfölbe mennek át. Es az eset például répával vagy egyéb kifejezett illatú vagy ízű takarmánnyal való etetésnél éM fenn. Ha, ilyen íztől mentes vajat kívánunk előállítani, nem szabad túlcsekély mennyiségű vizet elpárologtatnunk. Megállapítottuk, hogy a forralás következtében keletkező íz eltűnik, és a répaíz lényegesen enyhül, ha a tejföl víztartalmát elpárologtatlás közben százalékban kifejezve legalább egy egységgel csökkentjük. Igen erős répaíz esetében még több vi-zet kell elpárologtatnunk. Az elpárolgó víz mennyisége természetesen a hőmérséklettől és a nyomáscsökkentés mértékétől függ. Annak kényelmes megállapítása végett, hogy a kívánt vízmennyiség elpárolgott-e, célszerű, ha a vízgőzt zárt rendszerben csapjuk le, és a vizet oly tartányiban gyűjtjük, mely lehetővé teszi, hogy a lecsapott vízmennyiséget minden pillanatban leolvashassuk. E-tartányt evégből vízállásmutató üveggel, úszóberendezéssel látjuk el, vagy mérleggel kötjük össze. Kívánatos, hogy a tartányba veaetett tejföl levegőbuborékoktól mentes legyen, mert a buborékokban lévő oxigén a tartányban való tárolás közben . a zsírral hátrányos reakcióba léphet. Evégből célszerűen légmentesen elzárt röpítőgépeket használunk, melyeknek kibocsátó nyílásait pakkolások segítségével helytálló csővezetékekhez csatlakoztatjuk. Alkalmazhatunk úgynevezett hámo-zótáresákkal dolgozó röpítőket, melyeknél a folyadékot a keringő folyadékrétegekbe nyúló, helytálló' hámozóberendezések vezetik ki. A fentemlített röpítőgépeknél a tejföl zsírtartalmát a kifolyatónyílásokban elrendezett fojtóberendezések segítségével a kívánt értékre állítjuk be. Annak meggátlása végett, hogy a vezetékek áramlási ellenállásában és a csatlakozó készülékek áramlási ellenállásában előálló változások a röpítőgép kiboesátónyílásaira befolyást gyakoroljanak, előnyös, ha a fojtóberendezések önműködően dolgoznak, és akként vannak elrendezve, hogy a röpítőgépek kibocsátónyílásaiban a fojtóberendezés mögé iktatott vezetékek ellenállásától függetlenül állandó nyomást tartsanak. Ezt természetesen akként -állítjuk ibe, hogy a röpítőgép kilaoesátónyilásában lévő nyomás nagyobb legyen, mint a fojtóbenendezés mögötti vezetékben keletkező lehetséges legnagyobb nyomás. A magas hőmérsékleten való huzamosabb tárolás következtében előforduló káros változások, például a vitaminok oxidálásának meggátlása végett célszerű lehet, ha a tejfölt a tárolótartányba való befolyatása előtt vagy közvetlenül ezután hűtjük. Előfordul, hogy a tárolási hőmérséklet lényegesen alacsonyabb, mint a röpítési hőmérséklet. Éhben az esetben a tárolási időkhöz kell idomítanunk. Ha a tárolási ildő igen hosszú, alacsonyabb tárolási hőmérsékletet választunk. Előfordulhat, hogy a tejfölt elpárologtatósa előtt fei kell 'hevítenünk. Ha a tejfölt magában a tarolótartányban hűtjük le, a befolyatott tejföl aramát a tartány fala mentén vezetjük, mert ezt a hűtőfolyadék jobban hűti. A hűtőfolyadék hőmérséklete célszerűen a tárolási hőmérséklettel azonos. Számos esetben célszerűbb, ha a tejfölt a tartány előtti rendszeribe iktatott hűtőberendezés;-' ben hűtjük. Erre a célra előnyösen hűtőlapokkal vagy csövekkel dolgozó készüléket használunk, melyen a tejfölt vékony rétegben folyatjuk át. A fentemlített önműködő nyomásszabályozó szelepeket célszerűién az említett hütőkSel együtt alkalmazhatjuk. A hűtőt adott esetben előnyösen azonos típusú hőkicserélővel kapcsolhatjuk össze, különösen akkor, ha a röpítési hőmérséklet lényegesen alacsonyabb, mint 80 C° vagy ha a tejfölt besűrítés előtt nem csíramentesítjük. Ha a hűtőnek, illetve a hőkicserélőnek nagy áramlási ellenállása van, a röpítőgép mögé szivattyút iktatunk, hogy a röpítőgépnek a tejfölt kibocsátó nyílásában túl nagy ellennyomás fellépését elkerüljük. A tejfölnek a röpítési hőmérsékletről való lehűtése akkor is szükséges lehet, ha a röpítőkésaülékből oly tejfölt nyerünk ki, melynek víztartalma a vaj víztartalmánál alacsonyabb. A tejfölt tárolás kö'zlben sóval, illatosító anyagokkal és egyéb anyagokkal keverhetjük. Megjegyezzük azonban, hogy azok az anyagok, melyek a vajat illatosítják, illékonyak, és ezért elpárologtatás közben részben eltávoznak. Az illatosító anyagokat tehát előnyösen a tejföl végső beállítása után adagoljuk, még pedig legelőnyösebben akkor, amikor a tejföl hőmérsékletét előzetes hűtés segítségével az elpárologtatási hőmérséklet alá csökkentettük. Ha a tejfölt a tarolótartányban az átalakulási hőmérsékletig vagyis mindaddig hűtjük, míg äz összes tejföl vajjá alakult át, ugyanazok a nehézségek mutatkoznak, mint a fémből készült köpülőkben való köpülésnéí, vagyis a vaj a fémfelületekre tapad. A leragadt vajat ritkán lehet teljesen eltávolítani, ha nem alkalmazunk különleges rendszabályokat. A találmány szerinti eljárásnál ezt a hátrányt azzal küszöböljük ki, hogy a tejfölnek a tarolótartányban való lehűtését megszakítjuk, mi1-előtt a tejföl teljesen vajjá alakult volna át. A tejfölt ezután kisebb tartányokba visszük át, amelyekben folyamatos lehűtés közben teljesen vajjá alakítjuk át. E tartányok harmados hordók lehetnek, melyeket hűtés végett hűtőtérbe helyezünk, ahol a lehűtésük igen lassan, 2—3 nap és éjszaka alatt megy végbe. (Még célszerűbb, ha a tejfölt alacsony derékszögű ládákba vezetjük, amelyekben a lehűlés sokkal gyorsabban megy végbe. A tejfölt a tarolótartányban keverés közben hűtjük, mert ezzel az átalakulási hőmérsékletet hamarabb érjük el, mivel az anyag a vajképződés pillanatáig folyékony marad. Keverés nélkül a tejföl 30 C° körüli hőmérsékleten tésztas'zerű tömeggé dermed meg. A keverés révén elérjük, hogy az említett kisebb tartányokba veze'ő vezetéken át csekély túlnyomás segítségével folyékony tömeget nyomhatunk. Jobb hőátadást kapunk, ha a keverőművet közel a tartány falához renlaezzük el. Legelőnyösebb, -ha e, keverőművet rugalmas kopárokkal látjuk el, molyok a hűtőfelületre esetleg lerakódott anyagot lekaiparják. A vajle.rakódás veszélyének csökkentése végett előnyösebb, ha az előhütés közben 20—25 C