136261. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vaj előállítására nagymértékben besűrített tejföl hűtése útján

4 136.261 hőmérsékíetü hűtőfolyadékot alkalmazunk, mivel ekkor a hűtőfelület a tejfölt nem képes annyira lehűteni, hogy valamely helyen vaj képződjék. Miután ,a tejföl mintegy 25 C°-ra lehűlt, a hűtőfolyadék hőmérsékletét fokozatosan célszerűen a lecsapolási hőmérsékletre csökkentjük, mely a zsír ösziszetételétől függ. Utóbbi ismeretesen nem állandó és emellett a vajzsírnak nines is meghatározott dermedéspontja. Az előhütést meg kell szakítanunk és a tömeget ,a végső hűtéshez el kell vezetnünk, mielőtt a tejföl nagyobb része vajjá alakulna át. Ha ezt elmulasztjuk, és a tejfölt keverés közbén huzamosabb ideig az előhűtőben hűtjük, egyenetlen terméket kapunk, mely nagyobb víztartalmú folyadékban úszó vajszemcsékből áll. A kisebb tartányokban keverés nélkül hütünk. Az ilyen kisebb tartányokiba átvezetett egyenetlen tömeg a teljes vajképződés után is egyenetlen marad és vízben dús részekbe bezárt vízben szegény részekből áll. Az ilyen aidagok víztartalma oly nagy lehet, hogy tárolás közben és a vaj tömegnek kisebb darabokra való felosztása közben vizet, illetve tejet ad, le. Effajta adagokban a víz, mely a tejfölben igen finoman elosztott állapotban van jelen, nagyobb cseppekkó állhat össze, ami a vaj tartósságát tárolás közben csökkenti. Ha ilyen hibás vajat kaptunk, célszerűen gyúrás útján egynemű termékké alakíthatjuk át. Ha a tejfölt tévedésből oly mértékben előhűtöttük, hogy a vajjá való átalakulás bizonyos mértékig végbement és erre a tejfölös vajas tömeg lebocsátása előtt rájövünk, a következő eljárást alkalmazhat juk. A tömeget az előhűtőben keverés kö'zben mindaddig hűtjük, míg az összes tejföl vajjá alakult át. Mivel ez az átalakulás keverés közben megy végbe, a vizet az először átalakult vajrésziekbe újból bekeverjük, vagyis a tömeg egyneműségét újból helyreállíthatjuk. A tömeg azonban már nem elegendően hígfolyós ahhoz, hogy folyékony alakban csapolhassuk le. 20—23 C°-ra való enyhe melegítés következtében azonban a vaj oly konziszteneiájúvá válik, hogy ez újból lehetséges, és ezzel egyidejűleg a tartány falára tapadó vaj mennyiségét is csökkentjük. A fentiekben számos oly rendszabályt említettünk, melyek a tárolótartányban foganatosíthatók. Jobb áttekinthetőség végett ezeket újból felsoroljuk: a tejföl gyűjtése, adott esetben a röpítési kezelés közben tárolási hőmérsékletre való lehűtés után; keverés a vízmeghatározáshoz való próba kivétele előtt; só és illatosító anyagok, adott esetben víz bekeverése; vfca elpárologtatása, adott esetben hevítés után; keverés közbeni hűtés. Ezekre a célokra keverőművel ellátott helytálló kettősfalú tartányt, vagy forgó tartányt használhatunk. Utóbbit célszerűen kubusként alakíthatjuk ki, mely két ellentétes sarkán átmenő tengely körül forog. A tartány bármely kialakítása mellett, zárható kell, hogy legyen, hogy a tejföl lecsapolásához szükséges túlnyomást, vagy e. víz elpárologtatásához szükséges ! csökkentett nyomást létesíthessünk. A fentiekben említettük, hogy a hűtés a normális vajtartányokban lassan megy végbe és hogy evégett huzamosabb ideig tart, míg a zsírtömeg belső része vajjá alakul át. Mielőtt ez be nem következett, ,a termék nem szállítható, mivel a vizet tartalmazó tejföl, mint folyékony fázis tárolás közben sokkal ros^szabbul tartható el, mint a vaj. Mivel közönséges harmados hordók alkalmazása esetében a vajképződés 2—3 napot ves'z igénybe, ez a körülmény gyakran a tehenészeteknél a vaj hűtésére és tárolására való tér növelésével járna. Oly esetekben, ha az. ilyen lassú hűtésekhez szükséges tér nem áll rendelkezésre, a vajképződés folyamatát azzal gyorsíthatjuk, hogy a tejfölt folyékony alakba visszük %£, még pedig oly hőmérsékletre aláhűtve, mely lényegesen alacsonyabb, mint az átalakulási hőmérséklet. Evégett az előmelegítőhöz folyamatosan dolgozó gyo.rshűtőt csatlakoztatunk, melyből a tejfölt a harmados hordókba vezetjük. Enyhe keverés közben a tejfölt gyors hűtéssel mélyen az átalakulási hőmérséklet alá hűthetjük anélkül, hogy emellett nagyobb mennyiségű tejfölmennyiség vajjá alakulna át. A fent említett egyenetlenség veszélye sem áll fenn. A gyorshűtőt azzal tehermentesítjük, hogy a tejfölt oly hőmérsékleten vezetjük be, mely csupán kis mértékben magasabb, mint az átalakulási hőmérséklet. Ha külön rendszabályokat nem alkalmaztunk, a tejföllel kevert tejsavó a soványtejjel azonos öszs'zetételű. A találmány szerint előállított vajnak tehát nagyobb fehérje- és tejcukortartalma van, mint a közönséges vajnak. Ez a körülmény azonban nem jelent hátrányt, ha a folyadék a tejfölben egyenletesen szuszpendált finom cseppecskék alakjában van jelen. Ha csekély fehérjetartalmú vajat kívánunk előállítani, ezt a kétszakaszosán dolgozó röpítési kezelésinél azzal érhetjük el, hogy az első szakaszban kapott tejfölhöz vizet adagolunk. Azzal, hogy e tejfölbe magas, mintegy 100 C° hőmérsékletű vizet adagolunk, a hígított tejfölkeverék hőmérsékletét 85 C°-ra állíthatjuk be. Ekkor külön tejfölhőkicserélő nélkül dolgozhatunk. Ez akkor is fennáll, ha a tejfölt nem kell mosnunk, és ha az első szakaszban kapott tejfölt elegendő mennyiségű meleg soványtejjel keverjük. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás vaj előállítására, nagyfokúan besűrített tejfölből, hűtéssel, melyre jellemző, hogy a besűrítése végett röpítődobba adagolt zsír mennyiségét a dob forgási sebességének, a röpítés közben uralkodó hőmérsékletnek, és a beadagolás körzetében uralkodó röpítőerőnek megfelelően, akként vá' lasztjuk meg, hogy a zsírgömböeskéket burkoló membránburkok eltávoznak, és a tejföl alacsony hőmérsékletre való hűtés közben vajjá alakul át. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy az 1. igénypontban felsorolt tényezőket oly módon szabályozzuk, hogy a savanyú tej zsírtartalmának Röse—Gottlieb szerinti kivonatolással való meghatározásánál legalább 0,15 %.-kal nagyabb érték mutatkoznék, mint a mikroszkóposán végzett zsiírmeghatározásnál. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a besűrítendő folyadékot a röpítőtér középkörzetébe vagy középkörzetén kívül vezetjük be. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy a röpítő kezelés második szakaszában a folyadékot a iröpítőtérbe