136253. lajstromszámú szabadalom • Hírátvitel helyüket változtató állomások és helyhez kötött hírközpontok között
2 136.253 menetirányban nézve kevéssel minden szakaszválasztó előtt van a —K— érintkező, pl. optikailag befolyásolt, vagy sínérintkező, melynek a haladó vonattal való működtetésével —R— jelfogón át helyhez kötött —S, E— nagyfrekvenciás adó- és vevőállomáshoz csatlakozunk. (A menetirányban a legközelebbihez vagy távolabb fekvőhöz:) Ezeknek a nagyfrekvenciás készülékeknek a munkavezetékhez való csatolása az —A— csatolóberendezésekkel történik. A járművön hasonló nagyfrekvenciás készülékek vannak, az —S— adó és —E— vevő, melyek az —A— csatolóberendezéseken át a munkavezetékkel állnak összeköttetésben. A helyhez kötött nagyfrekvenciás állomásokon —W-?— választók vannak, melyek külön vezetékhálózattal vannak összeköttetésben, amely ismét a —Wi— választón át az —N— hírközponttal áll összeköttetésben. A —Wi— és —W2— választók közötti összeköttetés tetszőleges kisfrekvenciás hírátvivő, vagy vivőáramtechnikai eszközökkel, pl. távbeszélővezetékkel, kábelek. kel vagy hasonlókkal valósítható meg. Az —St— szakaszválasztókkal a vasútvonalat nagyfrekvenciásán egyes körzetekre osztjuk és ezáltal lehetséges lesz az aránylag kisszámú rendelkezésre álló csatornával kijönni, mert ezek a csatornák az egyes körzetekben ismétlődhetnék. Pl. a kiviteli példánál abban a körzetben, amelyben a vonat éppen halad, az —fi— és —f2—, a szomszédos körzetben az —f3 — és —Í4— frekvenciákat használjuk. Az erre következő körzetben újra az —fi— és —Í2— frekvenciákat alkalmazzuk és így tovább. A körzetek sorozatára való nagyfrekvenciás felosztás — mely körzeteknek külön nagyfrekvenciás hozzávezetésük van — képezi az előzőkben említett rendelkezésre álló erek szaporítását. Ha feltételezzük, hogy a berajzolt vonat jobboldalról jön, úgy ez a vonat a röviddel azélőtt túlhaladt —K— érintkezővel nagyfrekvenciásán az —Í2— frekvenciájú hullámot kapcsolja be és addtt esetben a menetirányban következő tápkörzet nagyfrekvenciás táplálását is. Emellett feltételeztük, hogy az ezen körzet szamára rendelt második —-fi: — frekvenciát már egy másik hírátvitel igénybevette. A hírátvitel a vonatból a helyhez kötött közbenső állomásra úgy bonyolódik le. hogy a kiválasztott —fa— frekvenciával meghatározott jeleket, pl. lökéssorozatokat, vagy hasonlókat adunk le, melyeket a megfelelő körzethez rendelt —E— vevő felvesz és ezeknek a lökéssorozatoknak a hatására a —W2— és —Wi— választók elállítását végzi, úgy hogy a vonat és az —N—hírközpont között az összeköttetés létrejön. Ha ezt az összeköttetést akkor is fenn kell tartani, amikor a vonat az egyik nagyfrekvenciás körzet-» bői a másikba megy át, vagy a hullámot szükséges megváltoztatni, vagy a berendezést úgy képezhetjük ki, hogy a vonatnak az egyik nagyfrekvenciás körzetből a másikba való áthaladásánál a már esetleg fennálló hírösszeköttetések önműködő áthelyezése következik be, előnyösen olymódon, hogy a választandó állomás ugyanazon a hullámon marad. Avégett, hogy az általános távbeszélőhálőzat tetszőleges pontjáról az —N— hírközpomtm keresztül a mozgóvonattal összeköttetést létesítsünk, szükséges, hogy a legrövidebb idő alatt megállapítható legyen, hogy a felhívandó vonat abban az időben a vonalnak melyik részén van. Ezen célból a berendezést úgy képezhetjük ki, hogy minden vonat a —K— érintkező segítségével kb. az új körzetbe való bejárásnál önműködőlég helyzetjelentést ad a hírközpontban levő jelzőberendezésnek előnyösen vasúthálózat világító vázlatának. Ezen minden időben látható, hogy a vasútvonal melyik részén vannak vonatok és ennek megfelelőén a —Wi— és —-W2— választók megfelelő beállításával önműködően létrehozzuk a kisfrekvenciás összeköttetést a közbenső állomások egyikével, mely ahhoz a körzethez tartozik, amelyben a vonat éppen van. Villamos vasútüzemnél tehát körzetenként és menetirányonként több csatornát alkalmazhatunk. A nagyfrekvenciás körzetek emellett az energiaellátási körzetekkel azonosak lehetnek, úgyhogy mindkettő egyidejűleg ezen körzetek egyikébe való bejárásnál bekapcsolható. A vonalszakaszblokkolást is összeköttetésbe hozhatjuk a nagyfrekvenciás berendezéssel, előnyösen olymódon, hogy a hírközpont vagy az egyes közbenső állomások a blokkolás részére meghatározott frekvenciát önműködőlég sugároznak ki, ha a szakasz el van foglalva, mely a második vonatnak ebbe a körzetbe való bejárásánál ennek a vonatnak jelfogójára hat, úgyhogy annak a hajtását kikapcsolja és befékezi. • Há a vasútvonalon nem villamos járművekkel bonyolódik le a forgalom, akkor az —FL— és —F2—- munkavezetékek, az —UW— alállomások, a —H— nagyfrekvenciás hálózat és az —A— csatolőberendezések elmaradnak. A nagyfrekvenciás közbenső állomások az —S— adóval és —E— vevővel ellenben megmaradjak. De a vonathoz és a vonattól használt frekvenciákat nem lehet többé a vezetékkel irányítani, hanem drótnélkül kell átvinni, mely esetben esetleg irányított rövid hullámok, vagy a vasútvonal hosszában levő antennák is használhatók. A —K— sínérintkezők célszerűen megmaradnak a nagyfrekvenciás körzetek nagyságának meghatározására és azért, hogy ilyen érintkezőn való áthaladás alkalmával mindig a következő körzet nagyfrekvenciás készülékei üzemkész állapotba kerüljenek. Szabadalmi igénypontok: 1. Hírátvitel helyüket változtató állomások és helyhez kötött hírközpontok ' között nagyfrekvenciával, melyre jellemző, hogy a nem kívánatos szabad kisugárzás miatt szűk frekvenciasávra korlátozott nagyfrekvenciás átvitelt csak a helyét változtató állomás és egyes, & vasútvonal mentén levő helyhez kötött közbenső állomások között valósítjuk meg, míg innen a forgalmat a helyhez kötött hírközponthoz csak frekvenciaátalakítás után, mégpedig kisfrekvenciás vagy külön vivőhullámtechnikai berendezésék segítségével bonyolítjuk le. 2. Az 1. igénypont szerinti hírátvitel foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy az átvitelt a helyükét változtató állomások és a hely-
