136153. lajstromszámú szabadalom • Redukáló tangenstahiméter és hozzávaló magassági vagy egyéb beosztáshordozó alkatrész
136.153 3 , módszerrel (határozzuk meg,' mint a fő-osztásvonakkét vagyis úgy, hogy az egyenesvonaM, egyenJőközű osztásba bejelölt, megfelelő' számértékű psztásvonalakat centrálisán a magassági körre vetítjük. A fem szorzótényező .értékének megválasztásánál a könnyű és gyors számolást lehetővé, tevő, kerek érték szempontján kívül, célszerűen, arra is figyelemmel vagyunk, hogy az r-nek és az M-nak a (13), illetve (14) egyenlet szerinti, összetartozó értékeit jelző osztásvonalak a gyakorlatban előforduló mérések egyszerű, gyors és pontos elvégzését lehetővé tevő távolságokra legyenek egymástól. Az osztásvonalak képei ezért egyrészt ne feküdjenek túl közel egymáshoz, minthogy ekkor a lécleolvasási pontok közötti léebosszúság, különösen ha a mérőléc a műszerhez közel van felállítva, túl rövid le"hetne, ami a mérés pontosságának rovására mégy, mivel a lécleolvasás hibája kis leolvasott léchossz . esetén a leolvasott léchosszhoz képest nagy; másrészt viasont a kérdéses osztásvonalak képei, előnyösen, csak olyan messze legyenek egymástól, hogy a műszer távcsövének látómezejében még a lécre essenek és egyszerre legyenek láthatók. Ezzel ugyanis lehetővé tesszük azt, hogy a műszert egyszeri irányzással, az irányszálas tahiméterekhez hasonló módon használjuk a magasságmérésre. A fentemlített első követelmény tehát kis fcm értékeket kíván meg, amelyek kerekszámú, alsó határát . a második követelmény és a rendelkezésre álló léc hossza szabja meg. Ezért általában kisebb r érté-' kéknél kisebb^ nagyobb r értékeknél pedig nagyobb éltékeket választunk km számára is, minthogy az (1) és (10) képletek értelmében h = L. km lévén, a léc gyakorlati szempontok folytán korlátozott hossza ,mellett nagyobb h érték meghatározásához'' nagyobb értékű km szükséges. A gyakorlatban — előnyösen •— úgy járunk .el, hogy a műszer tangensskáláját a magassági körre vetítjük, :i magassági körön levő tangenisskálát padig tartományokra osztjuk és tartományonként egy vagy több magassági szorzótényezőt jelölünk ki, amelynek megfelelő' u értékű al-osztásokat a skálába bejelöljük. A beosztás mellett, a távcső, látómezejében láthatóan, célszerűen, feltüntetjük a szóbanforgó tartományhoz tartozó magassági szorzótényező-értéket vagy -értekeket is. Ha egy skálatartományon belül több, például két magassági szorzótényező'vel akarunk dolgozni, M-ra a (18), illetve (14) egyenletből két értékcsoportot .kapunk, melyek mindegyikét bejelöljük a fő-beosztásba. Ebben az esetben megfelelő jelzések alkalmazásával ajánlatos gondoskodnunk arról, hogy a különböző szorzótényezőkhöz tartozó al-osztásvonalakat egymástól — a méréskor jól meg lehessen különböztetni, nehogy összecserélésük imérési hibákat okozhasson. , - , . A csatolt rajzoknak a fentiekben még nem, tárgyalt 2—7. ábrái közül a 2. és 3. ábra két különböző, találmány szerinti beosztás egy-egy részletét, a 4—7. ábrák pedig egy találmány szerinti beosztású tahiméter távcsövének látómezejét, különböző mérések közben, példaképen mutatják. A rajzok mind olyan beosztásokat tüntetnek fel, •amelyek al-beosztása a (11), illetve (13) 'képletek szerinti, amelyekkel tehát a tahiméteres magasságmérést úgy kell végezni, -hogy az alsó lécleolvasásra a skála főosztásvonalait, a felső lécleolvasásra pedig az al-osztásvonalakat használjuk indexekként. A 2. ábrán feltüntetett beosztásban a szokásos módon melléírt sorszámokkal ellátott egész-számú, és ezek közötti fél osztásokat jelző fő-osztás vonalak vannak. A beosztás mellett a skálán oldalt látható, nagyobb számjegyek azt jelzik, hogy a választott magassági szorzótényező a 0 és 5 sorszámú főpsztásvonalak közötti tartományban 1 vagy 2, az 5 és 20 •számú fő-osztásvonalak között 10, a 20-as és 40-es fő' osztásvonalak közötti tartományban pedig 20. A skálának a rajzon már nem látható, további részén, például a 40-es és 50-es fő-osztásvonalak közötti tartományban 50, az 50-«s és. 80^as osztásvonalak közötti tartományban pedig 100 le' het a magassági szorzótényező választott értéke. A skálabeosztás pozitív "es negatív részei, természetesen, a szorzótényező, illetve a találmány szerinti al-becsztás szempontjából is, célszerűen,. azonosak egymással. , A 2. - ábra szerinti beosztás első tartományában (km = 1 & 2) új al-osztásvonalakra tulajdonképen nincs szükség, mert ezek u számértékei az • egyenletből, ha- fcm helyébe 1-et, r helyébe pedig egymásután az 1-től 5lig terjedő egész számokat helyettesítjük be, 2, 4, 6, 8, 10 azaz olyan számok, melyeknek megfelelő osztásvonalak a beosztásban amúgy is megvannak. Hasonló a. helyzet e tartományban km = 2 esetében is, amikor a (13) kép, létből ^í-ra a 4, 5, 6, 7,5, 9 értékek adódnak, melyeknek megfelelő osztásvonalakat a skála amúgy is tartalmaz. A második tartományban (km = 10) az al-osztásvonalak számértéke lesz. Az r = 5 fó'-osztásvonalhoz eszerint~az u-;=5,5 alosztásvonal tartozik, mely a skálán már megvan, tehát külön feltüntetni nem kell. A tartomány többi fő-osztásvonalainak (r=6, 7, 8 stb.) megfelelő u = 6, 6, 7, 7, 8, 8 stb. értékeket viszont a. skálában, a találmány szerint, al-osztásvonalakkal jelöljük meg. Ezek mellé esetleg, a rajzon ábrázolt megoldástól eltérően, számértékeiket is odaírhatjuk. A harmadik tartomány (km = 20) al-osztásvonalait az 20 + 1 képlet adja, ha ebbe a szóbanforgó tartomány főosztásvonalainak r értékeit egymásután behelyettesítjük, r = 21-nek például u = 22,05 felel meg, r = 37-nek pedig u = 38,85. A kapott u értékeknek megfelelő ál-beosztásvonalakat a skálán szintén f2I-iuniAsi,jdJv, Hasonlóképen járunk el a negyedik tartomány (km = 50) és az ötödik tartomány (km =100) esetében is. Az a skála, melynek egy részét a 3. ábra mutatja, abban különbözik az , előzőtől, hogy ennél V • , **
