136010. lajstromszámú szabadalom • Katódsugárkapcsoló
Megjelent 1953. évi július hó 1-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 136.010. SZÁM. 21. g. 1-16 OSZTÁLY. - 0-1899. ALAPSZÁM. Katódsugárkaposoló. OPTA Radio Aktiengesellschaft cég. Berlin-Steglitz, A bejelentés napja: 1943. évi május hó 5. Németországi elsőbbsége: 1942. évi május hó 7. A találmány reléként, knpulzuselőállítóként frekvenciasokszorozóként stb. már ismeretes katódasugárkapcsoló. Ennél az elektronsugár fonalalakú lehet és kört vagy egyenes vonalat írhat le, vagy ipedig utóbbi esetben szalagalakú is lehet. " Az ismert katódasugárkapcsolók oly elrendezésűek, hogy inagat a katódasugár által vezetett áramot használják kapcsolóáramként. Ennélfogva az elvezető érintkezők vagy a katódasugár által legutóbb átjárt elektróda (anóda) potenciálján vannak, vagy pedig ennél magasabb potenciálon. Emellett azonban a kapcsolóáramok aránylag gyengék és a létesített impulzusok nem elég élesek. Lehetőleg meredek impulzusoMalaik létesítésére ugyanis az elektronsugárnak élesen fókuszozottnak kell lennie. Ezt a feltételt azonban csak aránylag gyenge • sugáráramokkal lehet elég jól teljesíteni. Szalagalakú elektronsugár esetén az elektronoptikai rendszer szokatlan kialakítására van szükség, eltekintve attól, hogy ekkor a sugár csak az egyik méret irányában mozoghat. Az említett eszközökkel azonban még kedvező esetekben sem érünk el kielégítő eredményt. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy ennek az az oka, hogy a rendelkezésre álló kapcsolóáramot a másodlagos emittálás csökkenti. Még a szén is, melynek mint vezetőnek szokatlanul kicsiny, mintegy 0,5 szekumderemissiós együtthatója van, ha az elvezető érintkezőket belőle készítjük, vagy vele vonjuk be, a kapcsolóáramot a sugáráram felére csökkenti. Az elektronsugárkapesolók ismert kapcsolásainál továbbá nem akadályozható meg, hogy a másodlagos elektronok zavaró tértöltést ne létesítsenek és legalább résziben ne az elvezető érintkezőkön keresztül folyjanak le, melyeket nem is ér elektronsugár és így az impulzusok élességét károsan ne befolyásolják. E hátrányt a találmány szerint 'azzal kerüljük el, hogy az elvezető érintkezőkön a beléjük ütköző katódasugár által kiváltott másodlagos elektronáramot használjuk kapcsolóáramként, vagy még inkább ennek és a prknelektronáramnak a különbségét. E célból az elvezető érintkezőket célszerűen kisebb nyugalmi potenciálon tartjuk a cső anódájánál és legalább 1, előnyösen lj nél nagyobb szekunderemissziós együtthatójú anyagból állítjuk elő. A találmány főelőnye, hogy az impulzusok mindennemű elkenödését gyakorlatilag elkerüljük, mert a másodlagos emisszió teljesen elszívható, célszerűen valamely külön, a legnagyobb potenciált vezető, illetve az anódával összekötött, vagy ilyennek felhasznált falborítással. Célszerű az elvezető érintkezőket 2-nél nagyobb szekunderemissziós együtthatójú anyagból előállítani, mert így a kapcsolóáram lényegesen erősebbé tehető a sugáráramnál és a sugáráram többszörösét kitevő kapcsolóáram hasznosítható. Természetesen ennek ellenkező iránya van, .mint egyébként. így az elvezető érintkezőket például ezüstből lehet készíteni és ismert módon oxidálni, valamint cézium-oxid-cézium réteggel fedni. Ily rétegek azonban nehezen állíthatók elő és érzékenyek gázok, például a csőben visszamaradt gázmaradékok, vagy a katódán újonnan keletkező gázok iránt. Ezenkívül ezeket a hozzájuk érkező elektronok és ionok könynyen tönkreteszik, úgyhogy az ily módon előállított kapcsolócsövek élettartama igen korlátozott. A céziummal aktivált rétegek néhány hátránya már az ugyancsak ismert vörösréz-berillium- vagy nikkel-berillium-réfcegek alkalmazásával elkerülhető. E rétegek szekunderemissziós együtthatója azonban különböző helyeken könnyen eltérő, ami a rétegeket bizonyos célokra alkalmatlanná teheti. A találmány további jellemzője szerint, az elvezető érintkezők anyagaként tiszta fémeket, előnyösen nemesfémeket használunk. Különösen alkalmasnak bizonyult például a platina, melyből például katódaporlasztással és sabloh segítségével vezető borítások minden kívánt alakban könnyen és egyszerűen előállítható. Ily borítások igen érzéketlenek, hosszabb ideig a levegőn maradhatnak és legalább is az oxidkatóda élettartamával egyező élettartamúak, úgy hogy nem kell attól tartani, hogy idő előtt hasznavehetetlenekké válnak. A platina szekunderemissziós együtthatója ugyancsak mintegy 1,5, úgyhogy a kaposolóáram csak fele a sugáráramnak. Ezt a hátrányt azonban a zavarmentesség előnye nagymértékben felülmúlja. A platina például arannyal vagy más, a fenti lényeges tulajdonságú fémmel pótolható.
