135501. lajstromszámú szabadalom • Támasztóberendezés, főképpen hernyótalpas vagy járószalagos géperejű járművel kapcsolható talajmívelő gépek számára

2 135601. elcsavarodással szemben elérni szándékolt merevséget ezúton sem érjük el és- a jármű törzsét káros igény bevételeik tői meg­óvni nem tudjuk. Javasolták már azt is, 5 jhogy a talajmívelőgép lengőkarjait merev "haránttartó révén az. elcsavarodással szem­ben szilárd kengyellé egyesítsük. A tar­tót a középen a jármű törzsén ágyazott vezetőrúd támasztja alá pótlólagosan. Evá-10 gett már e rudat a jármű lengő tenge­lyével is összekötötték. Ez azonban csu­pán akkor lehetséges,, amikor a tengely a talajmívelő géphez közel van elren­dezve. Az emelő- és süllyesztő berendezés 15 rudazata ugyancsak e vezetőrúdhoz kap­csolódik. A "merev kengyel azonban el­hajlással szemben nem eléggé merev, hogy ' a haránterőket megszüntetni képes volna. Ez okból ennél a kiviteli alaknál is 20 oldalt meg kell támasztani a lengőkaro­kat »a jármű törzse elülső részén. . A vetőgépnek a jármű törzsének elülső részén való eddig szokásos megtá­masztása ezenfelül csupán rugózatlan tör-25 zsű járműveknél alkalmazható; oly jár­műveknél, melyek törzsének elülső ré­•• sze az útfelülethez képest rugózott, ily megtámasztás nem megfelelő, mert emel­lett a ' vetőgép a járófelülethez képesti 30.helyzetét a rugózás folytán állandóan vál­toztatná, A találmány szerint e hátrányokat ma­radéktalanul úgy szüntetjük meg, hogy a talajmívelő gép a jármű törzse alatt 35 a hernyótalpak között elrendezett külön tartótesten és ez viszont továbbmenőleg •még a jármű hátsó részén van megtá­masztva, úgy hogy erők nem hatásosak a jármű törzse elülső részén. A tastetest 40 a hernyótalpak között célszerűen a közé­pen van a jármű hosszirányában haladóan elrendezve. Megtámasztóbelyekként elő­nyösen a jármű tengelyét és a hernyó­talpak vagy járószalagok lengő tengelyét 45 használjuk. A mezőgazdasági gép és a lengő tengely közötti különben szabad térben tartótest révén megtámasztási le­hetőséget biztosítunk. A tartótest a haránt­erőket felveszi és továbbítja azokat a tá-50 masztótengely révén a jármű törzsének hátsó, kevésbbé érzékeny részére. A meg­támasztás ismert kiviteleinél ellenben a haránterők csupán -közvetlenül a jármű törzsének elülső részére és ilymódon a 55 haj tógépre vagy a járműre, illetve futó­szerkezetre vitetnek át. A jármű törzsé­nek esetleges rugózása az. új elrendezés­nél a mezőgazdasági gép helyzetére ugyan­csák nincs befolyással, minthogy a gép a járműlörzsön pótlólagosan nincsen 60 többé megtámasztva. A tartótest előnyösen a lámaszlólengelyen ágyazott és a jármű lengőtengelyén vagy a lengőtengelyben , hosszirányban eltolnatóan és elforgatha­tóan vezetett, elcsavarodással szemben 65 merev, előnyösen csőalakú tartó. E ki­viteli alaknak az az előnye, hogy a tartó­test egy része egyidejűleg a jármű lengő­tengelyének himbatengelyeként is alkal­mazható. A talajmívelőgép a tartótesten- 70 különféleképpen támasztható meg. A gép á tartótésten, pl.v felfüggeszthető és emel­lett előnyösen azzal kardáncsuklószerűen valamint hosszirányban eltolnatóan köt­hető össze. Ily esetben a tar tó test vége 75 célszerűen villaalakúan van kialakítva, amelynek révén a támasztó tengelyen léhghetően vah ágyazva, míg másik — rúdalakúan kialakított — vége a jármű lengőtengelyéin van keresztülvezetve és 80 egyidejűleg ennek himbaíengelyét alkotja. A tartótest rúdalakú végének végén a támasztóberendezés kardáncsuklója van elrendezve és támasztóemelők révén a géppel összekötve. A megtámasztás ily 85 kivitele különösen oly gépeknél alkalmas, melyeknek munkájuk folyamán a gépjár­műhöz képest a talaj egyenetlenségiéihez is alkalmazkodni kell. Ha a menetirányra merőlegesen vagy harántirányban teirhel- 90 jük meg a talajmívelőgépet, sakkor az erők a találmány szerinti megtámasztás folytán a támasztóemelőkön és a kar­dánqsuklón át a tartótestre adódnak át és erről a jármű támasztó tengelyére és 95 a lengőtengelyre, anélkül azonban, hogy közvetlenül a jármű törzsére fejtenének ki terhelőhalást. A jármű hosszirányában ható érőket csupán — ebben az esetben a talajmívelőgéppel mereven öisszíekötött 100 — lengőkarok viszik át a támasztóteu­gelyre, éppígy a csavaró hatású erőket is, minthogy a talajmívelőgép a tartó­test hossztengelye körül a járműhöz ké­pest önműködően képes beállani. Káros 105 erőknek tehát itt sincsen kitéve a jármű törzse. A talajmívelőgép emelése vagy süllyesztése önmagában véve ismeretes emelő- és süllyesztő berendezéssel törté­nik, melynek működtető rudazata a ta- 110 lálmány szerint a támasztóemelőkkel van kapcsolatban. A talajmívelőgépet a vele mereven összekötött lengSkaroknak a tá­masztótengely körül való kilendítésével emeljük vágy süllyesztjük, amikor is a 115 kardáncsukló a támasztóemelőkkel a lengőmozgáshoz való alkalmazkodás végett a tartótesten hosszirányban elcsúszhat.

Next

/
Thumbnails
Contents