135363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szárított zöldborsó előállítására

Megjelent 1949. évi február hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 135363. SZÁM IV/e. OSZTÁLY. _ K-16519. ALAPSZÁM. Eljárás szárított zöldborsó előállítására. Kisfaludy Árpád jószágigazgató, Budapest. Bejelentés napja: 1943. évi június hó 4. A zöldborsót, vagyis az éretlen állapot­ban fogyasztásra kerülő borsót eddig úgy szárították, hogy a szemeket tartalmazó hüvelyeket a megfelelő érési szakban az 5 anyanövénytől elválasztották és a feldolgo­zási telepre szállították. Itt a borsószeme­ket a hüvelyből kézierővel kifejtették, majd a szárításra került a sor, amelyet esetleg enyhe főzés vagy leforrázás (blanchírozás) 10 előzött meg. A szárítást vagy szárítóban, mesterségesen előállított levegő árammal, esetleg vákuumban, vagy egyszerűen a na­pon szétteregetve foganatosították. Ez az ismert zöldborsó-konzerválási el­lő járás számos hátránnyal jár, az eljárás körülményes és költséges. Foganatosításá­hoz mindenekelőtt sok emberi munkaerőre van szükség, mert a borsónövényt meg­szedni, a hüvelyekből a borsószemeket ki-20 fejteni csak kézierővel lehet. Szedéskor a napszámosok a növényeket gyakran elgá­zolják, megsértik, minek folytán azok tönkremennek és további termést már nem adnak. A terménynek a központi telepre 23 való szállítása a terjedelmessé^ és a hüvely álta! képviselt tekintélyes holtsúly folytán költséges. Ezenfelül a szállítás alatt a hü­velyek könnyen felmelegednek, aminek bi­zonytalan, nehezen ellenőrizhető utóérés 80 lehet a következménye. Ez pedig a szárí­tott termék minőségét rontja, sőt, ha a szállítás folyamán a termény hosszabb ideip marad az esetleg sérült hüvelyben, romlási folyamatok is félléphetnek. Mindezekhez járul még, hogy a borsó­nak kézzel való fejtése, amely nem egy­szer kezdetleges viszonyok kőzött megy végbe, higéniai szempontból is kifogás alá esik. A zöldborsó szárításának vázolt, körül­ményes, sok munkát igénylő voltából kö­vetkezik, hogy a termelési költség magas. A találmány szerinti eljárás a felsorolt hátrányokat kiküszöböli és a szárított zöld­borsó gazdaságos, kevés kézimunkát igénylő és higiénikus előállítását teszi le­hetővé. Ezenfelül a kapott termék minő­sége az eddigiekét felülmúlja. Ai találmány szerinti eljárás lényege az, hogy a borsóhüvelyeket az anyanövényről nem szedjük le, hanem az anyanövényt a megfelelő érési állapotban a talajtól a maga egészében, a terméssel együtt, esetleg a gyökérrészeknek a talajban .való1 visszaha­gyása mellett elválasztjuk, pl. kitépjük vagy levágjuk és a növényt a hüvelyekkel együtt szabad levegőn, esetleg szárítóban megszá­rítjuk. A szárításhoz a növényeket cé'sze­rűen úgy helyezzük el, hogy azokat kife­szített dróthuzalokra, aggatjuk, de bármi­lyen más felfüggesztési módot is alkalmaz­hatunk. A lényeg az, hogy a növényt a le­vegő és a meleg lehetőleg minden oldalró1 érje. A találmány szerint foganatosított szárí­táskor a száradási folyamat az eddig hasz­nált eljárások folyamán bekövetkező szára­dástól lényegesen különbözik. Az anyánö-85 40 45 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents