135008. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a frekvenciától függő működésű villamos átvivőszervek frekvenciakarakterisztikájának vizsgálatára
s 135008. nek elő, a jelleggörbét a szükséges pontossággal csak nagyszámú pontnak pontos feljegyzése útján állapíthatjuk meg, Ez azonban n'agyon nehéz, mert ehhez mind a frek-5 venciát, mind a bemenőfeszültség és a kimenőfeszültség amplitúdóját nagyon pontosam kell mérni. Ezért megkísérelték a frekvenciademoduláció jelleggörbéjének katódsugárcsővel 10 való közvetlen szemléltetését annak példájára, ahogy hírszóró vevőkészülékek fokozatos vizsgálatakor a vevőkészülék áteresztési görbéjét beállítják katódsugárcső segélyével. Az evvel az eljárással elérhető pon-15 tosság azonban távolról sem elég modulált frekvenciájú hullámok vételére való vevőkészülékek átalakítófokozata demodulációs jelleggörbéjének vizsgálatához. Javasolták már az említett demodulációs 20 jelleggörbe linearitásának olymódon való megvizsgálását is, hogy az átalakítófokozathoz szinuszalakúan modulált frekvenciájú vizsgálófeszültséget vezettek és az ebből a modulációból az átalakítófokozat 25 mögött nyert demodulált feszültség torzítási tényezőjét megállapították. Ezt az eljárást azonban nagyon megnehezíti az, hogy a vizsgálófeszültség frekvenciáját valóban torzítási tényezőtől mentesen kell mo-30 dulálni. Ez főként akkor nehéz, ha olyan frekvenciaváltozásokról van sző, amelyek nem kicsinyek a vizsgálófeszültség modulálandó frekvenciájához képest. f A találmány szerinti eljárás mentes az 35 ismert vizsgálómódszerek hátrányaitól. Ez az eljárás, amely szintén közvetett mérő-és vizsgálómódszer, abban van, hogy villamosan ábrázoljuk egy a megvizsgálandó szervvel átvitt állandó nagyságú bemenő 40 amplitúdójú váltóáram, vagy váltófeszültség kimenőaplitudója és frekvenciája közötti viszonyt ábrázoló függvény differenciálhányadosát. E differenciálhányados villamos' ábrázo-45 lását például úgy eszközölhetjük, íhogy az említett differenciálhányadossal arányos demodulációs feszültséget létesítünk a megvizsgáíandó szervvel átvitt olyan vizsgáló váltófeszültségből, amelynek 'frekvenciáját 50 az átvivőszerv munkaírekvenciakörzetélhez képest kicsiny frekvencialökettel moduláljuk. Ha az átvíivŐszerv imunkafrekvenciakorzete például 0.4 MHz, akkor a kis segédlöket kb. 4 KHz, azaz ja, tnunkafrekven-55 ciiakörzetneik egy százaléka lehet. Ha a vizsgáló váltófeszültség alapfrekvenciáját a vizsgálandó szerv munkafrekvenciakörzetén belül változtatjuk, akkor mindegyik pillanatnyi frekvenciához a differenciálhányadossal arányos demodulációs 6G feszültséget kapunk, amelynek nagyságából következtethetünk a frekvenciakarakterisztika lefolyására. Ha az egyes munkafrekvenciákhoz tartozó kimenőfeszültségeket a munkafrekvenciák függvényeként felraj- 65 zoljuk, akkor annak folytán, hogy a segédlöket állandó marad, a frekvenciademoduláció jelleggörbéjének differenciálhányadosát ábrázoló görbét kapunk. A találmány szerinti eljárás előnyét olyan 70 vevőkészülék frekvenciademodulációs jelleggörbéjének kapcsán szemléltetjük, amelynek közbenső frekvenciás imunkafrekvenciakörzete 0.8 és 1.2 MHz között van. Frekvenciaderrloduláció végett az e frfek- 75 vencia sávba eső frekvenciájú feszültségeket kb. 0.7 MHz önfrekvenciájú, nagymértékben csillapított rezonanciakörbe vezetjük. A rezonanciakör rezonanciagörbéjének egyenesvonalú része a 0.8 és 1.2 MHz- 80 közötti frekvenciakörzetbe esik. Feltételezzük, hogy a rajz 1 ábrája szerinti demodulációs jelleggörbe a 0.9 és 1.1 MHz közötti frekvenciakörzetben telejsen egyenes és a meredekééig ettől! a körzettől 85 jobbra és balra 10% -kai csökken. A találmány szerinti vizsgáló eljárás tehát 0.9 és 1.1 MHz-nél a demodulációs feszültség amplitúdójának 10% -os különbségét eredményezi. Ha a frekvenciakarakterisztika 90 U(fp) görbéjének az egyenestől való eltérését a kimenőfeszültségnek a segédfrekvenciával való moduláció alkalmazása nélküli mérésével akarnánk megállapítani, akkor ez az eltérés legfeljebb a 0.85 MHz-nél ki- 95 sebb és az 1.15 MHz-nél nagyobb frekvenciák esetében volna (megállapítható, mert csak ezeknél a frekvenciáknál jelentkezik 1 % -os íeszültségkülönbség, amely jó mérőműszerrel is alig mutatható ki. 100 A találmány szerinti eljárás eredménye helyességének és pontosságának előfeltétele, hogy a segédfrekvenciával végzett moduláció lökete '•& vizsgáló váltóifeszültség mindegyik alapfrekvenciájánál azonos legyen. 105 A frekvenciaSöket állandóságának biztosítása végett célszerű a vizsgálófeszültségnek közbensőfrekvenciás eljárással való létesítése a 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezés segélyévél. Ebben az elrendezés- 110 ben a koimlbinált (3) cső triódarésze (fj egyenlő 10 MHz-es frekvenciájú rezgéseket létesít. A triódarésznez (hárompontos kapcsolással (1) rezgőkör csatlakozik. A
