135008. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a frekvenciától függő működésű villamos átvivőszervek frekvenciakarakterisztikájának vizsgálatára
135008. 8 (2) kapcsokhoz olyan váltófeszültséget vezetünk, amelynek frekvenciája 8.8 és 9.2 MHz között változtatható. A két nagyrekvenciás feszültség keverése folytán a (3) 5 cső anódkörében többek között egy 0.8 és 1.2 MHz közötti frekvenciájú váltófeszültség létesül. A kimenőfeszültséget a dernoduláló (4) rezgőkör (5) kapcsairól veszszük le. Az (fi) frekvenciájú feszültségnek 10 dfi = 4 KHz-es frekvencialökettel való segédmodulációját az (1) rezgőkör induktivitásának például hozzá párihuzaimosan kapcsolt reiaktianciaesű segélyéve! végzett változtatása útján eszközöljük. A (2) kapcsok-15 hoz vezetett mérőadófeszültség (U) frekvenciáját időszakosan változtatjuk 8.8 és 9.2 MHz között. E frekvenciaváltozás periódusa például 50 Hz lehet. Az (fi) és (Í2) frekvenciájú váltófeszültségek keverése a 20 frekvenciademoduSádó jelleggörbéjének vizsgálataihoz szükséges vizsgáló váltófeszültségget eredményezi, amelynek i(fP ) alapfrekvenciája időszakosan visítozik 0.8 és 1.2 MHz között és amely ezenfelül 25 ugyancsak dfp = 4 KHz-es frekvencialökettel modulált. E moduláció (fm i) frekvenciája kb. 1000 Hz lehet, azaz az (fm2 ) billegőirekvenciia húszszorosa. A fenti feltételek mellett jelentkező 30 frekvenciák és feszültségek időbeli lefolyását a 3. ábra szemlélteti. Az (fp ) vizsgálófeszültség frekvenciájának lefolyása a két egymással keverendő (fi) és (f2 ) feszültség frekvenciaingadozásaiból adódik. A deano-35 duláíó áriam átailakító hatása a vizsgáló váltófeszültség amplitúdójának modulálását eredményezi s így a feszültség egyenirányítása révén ismét megkapjuk a modulálófeszültséget. A demoduláció jelleggörbéjé-40 nek meredekségét jellemző (U) irányfeszü'tség (fm i) frekvenciája a fenti példa esetében 1000 Hz. Ezt ia feszültségét a többi demo-v dulációs feszültségtől különválasztjuk és esetleg erősítjük. Ilyimódon megkapjuk az 45 ábrázolt lefolyású D(fmi) tóménőfészültségét. E feszültséggörbe burkológörbéje a demoduláció ijelleggörbé jenek mindenkori meredekségét ábrázolja. Az U,fm i, fe• szültség egyenirányítása révén kapott 50 irányfeszültség nagysága közvetlenül jelzi a. demoduláció jelleggörbéjének meredekségét és evvel lefolyását is. A demodulációs U(fral) feszültségnek az fra 2 = 50 Hz-es bíüegtetőlökettel léte-55 sített feszültségtől való különválasztására előnyösen 1000 Hz-es erősítőt használunk, amelynek sávszélessége kb. ± 200 Hz. Az evvel erősített feszültség egyenirányítása a frekvenciademodüláció jelleggörbéjének meredekségévei arányos irányfeszültséget 60 eredményezi. Ha az lirányfeszültség váltófeszültségű összetevőjét magában véve erősítjük, akkor olyan kimenő feszültséget kapunk, amelynek tényleges értéke arányos a meredekség változásával iés így nagyon 65 előnyösen felhasználható vizsgáló- és mérőnagyságként. A 3. ábrában az erősített váltóíeszültföégű összetevőt U'g jelzi; ennek értéke: U' = A + B^? 70 UIp ahol (A) az elmaradt egyenfeszültségű összetevőt jelző állandó és (B) a váltófeszültségű összetevő erősítésének fokát jellemző arányossági tényező. A meredekség lefolyását megfelelő erő- 75 sites mellett katódsugárcsővel is szemléltethetjük. Különösen előnyös, ha kétsugaras katódsugárcső segítségével ugyanazon az ernyőn ábrázoljuk mind a frekvenciademodüláció U((p) jelleggörbéjét, mint a 80 jelleggörbe (S) meredekségét, mint a 4. ábrán látható. A találmány szerinti eljárással végzett mérés pontosságát a következő példa mutatja. Feltételezzük, hogy a meredekség 85 csökkenése 1%, vagyis kb. 1 l 10 -e az 1. ábrában szemléltetett csökkenésnek, ami tehát közönséges mérőműszerrel egyáltalán nem mérhető. Az fm 2 = 50 Hz frekvenciájú . billegőlöket ± 200 KHz. Az fml =- 90 1000 Hz-es segédmoduláció lökete ± 4 KHz. Ha az 50 Hz-es demodulációs feszültség nagysága 1 volt, akkor az 1000 Hz-es kimenőfeszültség nagysága 20 m 7 ; az utóbbi a meredekség feltételezett csökké- 95 nése -következtében 0.2 m V -tal csökken. Az 50 Hz-es feszültség kiszűrése és_ az 1000 Hz-es feszültség ezerszeres erősítése után 20 Voltos kimenőfeszüitséget kapunk, amely a kisebb meredekség körzeteiben 100 0.2 Volttal kisebb. E kknenőfeszültség egyenirányítása és az irányfeszültség százszoros erősítése után az utóbbit könnyen mérhetjük szelephatású feszültségmérővel, vagy jelezhetjük katódsugárcsővel. 105 A fent ismertetett vizsgálat kizárólag az amplitudóviszonyokkal1 foglalkozott. A fázisváltozásokat elhanyagolhatjuk, mert ezek, mint pontos vizsgálatokkal megállapítottuk, nem befolyásolják lényegesen a 110 mérés eredményét. Az 1000 Hz-es feszültség erősítésére használt erősítő irányt támasztott követelményeket következőképpen foglalhatjuk öszsze: Az általános demodulációs (U) feszült- 115
