134432. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alumínium- szilicium-ötvözetek előállítására
134432. 8 adagolásuk előtt a foszfort eltávolítjuk. Számos esetben a következő munkamód is bevált: A például elektrotermikus úton előállított alumínium-szilicium-előötvözetet a 5 foszfor főtömegének eltávolítása végett a foszfort elvonó kezelésnek vetjük alá. Ezután az előötvözetet alumíniummal a kívánt ötvözetté olvasztjuk össze és ezt az ötvözetet utólag még a foszfort olvonó szerek-10 kel kezeljük. Kísérletek alapján kitűnt, hogy a foszfortartalmat megfelelően csökkenthetjük, ha az ötvözetet vagy ötvözőösszetevőket például alkálifluoridokkal vagy az uralkodó 15 munkafeltételek mellett, különösen az alkalmazott hőmérsékletek és mennyiségek mellett alkálifluoridokat képző anyagokkal, adott esetben egyéb sók jelenlétében kezeljük. Az ilyen sókeverékekben a haté-20 kony összetevő az alkálifluorid, úgyhogy az egyéb sókat célszerűen csupán a megfelelő olvadáspont eléréséhez szükséges mennyiségben alkalmazzuk. Célszerű, ha e sókat részadagokban al-25 kalmazzuk. Ezt olymódon érjük el, hogy a fémömledékre először az alkalmazandó sómennyiségnek csupán egy részét hagyjuk behatni, majd a reakciós termékeket és a só maradékát eltávolítják és ezután to-30 vábbi sómennyiséget adagolunk és ezt az eljárást a foszfortartalom elegendő csökkentéséig ismételjük. Előnyös továbbá, ha oly hőmérsékleten dolgozunk, melynél a sónak vagy. sókeve-35 réknek legalább egy része megolvad. Ugyancsak előnyös tehát, ha oly sókeverékeket alkalmazunk, melyeknek olvadáspontja a szóbanlévő ötvözetek megolavsztásához amugyis szükséges hőmérséklet 4,0 közelében, vagy az alatt fekszik. A fluoridokkal való kezelést célszerűen már a kohóműben az ötvözetek előállítása közben, vagy ezt követoeri a kiöntés előtt foganatosítjuk. E kezelést azonban •45 később, például közvetlenül a formaöntés előtt is alkalmazhatjuk. Ritka esetekben, amikor az ötvözet a fentebb megadott határt csupán kismértékben túllépő foszformennyiséget tartalmaz, a foszforelvonást 50 az ismert nemesítéssel is elérhetjük, vagyis az ilyen kivételes esetekben a nemesítéshez szükséges csekély alkálifluoridmennyiség a foszfor elvonásához is elegendő. Ha azonban a foszfortartalom na-55 gyobb és azt csupán a nemesítési folyamattal egyidejűleg kívánjuk a megadott határ alá csökkenteni, a nemesítéshez szükséges sómennyiséget és kezelési időtartamot növelnünk kell. Az ekkor bekövetkező és az öntött darab szempontjából hát- 60 ráhyos túlnemesítést azonban ebben az esetben ismert módon, például ülepítéssel vissza kell fejlesztenünk. A foszfort a kohóműben csupán olymértékben is elvonhatjuk, hogy a foszfortarta- 65 lom a megengedett határ alá, az öntés előtt a nemesítés folyamán csökkenjen, ámbár üzemi szempontból célszerűbb, ha azt az állapotot szándékosan idézzük elő. Mivel a legtöbb ötvözetnek oly nagy 70 foszfortartalma van, hogy a sókkal való kezelést a nemesítéshez megengedett mértéket messze meghaladó mértékben kellene alkalmaznunk, a helyes nemesítési fok elérésének ezzel járó nehézsége miatt 75 célszerű, ha a foszformentesítést a kohóban végezzük és az ötvözet nemesítését ugyanott a találmány szerinti kezeléssel megszüntetjük, hogy a felhasználóhoz mindig azonos tulajdonságú kiindulási 80 anyag jusson. Sőt célszerű, ha'az egész, eljárást úgy foganatosítjuk, hogy az ötvözet előállításánál a nem kívánt nemesítés elmaradjon. Ezt például úgy érhetjük el, hogy a kezeléshez használt sóhoz 85 a nemesítést 'megszüntető szíereket, például alumíniumkloridot adagolunk. Ebből kitűnik továbbá, hogy az alkálifluoridoknak a találmány szerinti alkalmazása az ilyen sóknak a nemesítéshez való alkal- 90 mázasától a sók mennyisége, a kezelés időtartama és időpontja, valamint a nemesítésnek ezt követő előnyös, sőt szükséges megszüntetése tekintetében különbözik. ' 95 A foszfor eltávolításához szükséges só mennyisége természetesen nagymértékben a kiindulási anyag foszfortartalmától, a fémmennyiségnek a felülethez való viszonyától, a kezelési időtartamtól és a kéve- 100 rés intenzitásától függ. Kísérletek alapján megállapítottuk, hogy célszerű, ha technikai alumínium-szilicium-ötvözeteknél a fém súlya 5—20%-nyi mennyiségének megfelelő alkálifluoridot alkalmazunk. A 105 sókezelés befejezése mindenkor az elért foszfortartalomtól és a kivett ömledékp'róba lemezes1 szerkezetétőt függ, melynél a nemesítést meg kell szüntetnünk, ha az alkalmazott sókeveréknek egyidejűleg 110 nemesítő hatása is van. A találmány »szerinti tisztító kezelés hatásának üzemszerű ellenőrzéséhez a nemesítéstől adott esetben mentesített próba felületének külsejét és törési szerkezetét is alapul vehetjük. A 115
