132650. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízben olthatatlan képlékeny termékek előállításra a cellulozagyártás hulladéklugjaiból
MetfjekM 1*44. évi március hő 17-én. MAGTAR KIRÁLYI Jgsylí SZABADALMI BIRÓ8A9 SZABADALMI LEÍRÁS 132650. s/ára. IV h 1. (XI ti.) osztály Sc,,i--".í"r. al pszám. Eljárás VÍ/IMII oldhatatlan képlékenv termékek előállítására a rellufózagyártá* liidla<Wlug>yból. Scklesische Cellulose- und Papierfabriken Ewald Schoeller & Ccv ctg, Sacrau (Németország). 1 bejei"»'1 « napja: 1142. övi f.lmiár It;» 17. Ném«lor.<uijJ esőbVéffc: 1141. évi májul hé M. A találmány eljárás vizben oldhatatlan k iBinékeknek a ccllulózagyártás hulladék•yfaibol való előállítására; a laMknány I olyan szilárd ós vízben oldhatatlan termeli kék előállítására irányul, melyeket présaagragokra, rostanyagok telitőszereire, lakk»Japsaijragofcra, rélegfa ragasztószereire slb. lebst tovább feldolgozni A találmány tot. , vábbi célja a vizben oldhatatlan lermékek-IC nek lehetőleg nagy termelési hányaddal, fav- vsknr lusjnentesen való előállítása. A tstthsány ezenkívül a hulladéklugok sajBilri alkatrészeiből kitermelendő fenolaura anyagok kondenzálódásának vagy el-15 ÜBnesedésének elkerülését is célozza. A találmány körébe tartoznak az eljárással előállítandó szilárd anyagok is, különöse* a tagból nyert termoplasztikus töimftk és az ezekből készült présanyagok, lak-30 k»k, kencék és ragasztószerek, melyek a képlékeny anyag mellett ismert töltőanyagokat, oldószereket vagy egyéb hozaganyagokat tartalmaznak. A cellulózagyárlás hulladéklugjai a k'ir ?5 tatokat már régóta foglalkoztatják; a kutatások célja, hogy ezl a hulladékanyagot, mely óriási mennyiségekben áll rendelkezésre, gyakorlatilag fel lehessen használni Már eddig is sikerüli bizonyos mennyisé— k 30 gfi hulladékanyagot vanillin, cserzöanyagok ^ és présanyagok előállításához hasznosítani, A hulladéklugokban az eredeti lúghoz vi- 35 szonyítva 8 --10%-iiyi mennyiségben jelenlévő ligninszulfonsav jelentékeny molekulanagyságú aropiás vegyülel, melynek alapépítőkövei a fenilpropán származékai, amint ezt különösen Freudenberg számos 40 közleménye ^Fortschritte der Chemie org. Naturstoffe, 2 kötet, 1939., 1. és köv. lapok), lovábbá Hibbert, Hágglund és mások munkálatai igazolják. A ligninszulfonsavak lebontását mind sa- 45 vanyú, mint lúgos »közegben már régtől fogva megkísérelték, még pedig némi sikerrel. A savanyú lebontás azonban nem vezet használható eredményhez, nnert a krakkoláslwz szükséges magas hőfokon a 50 szulfo-csoport lehasításával együtt a hasítási termékek kondenzálódnak? és el is szenesednek. A lúgos krakkolás számos kísérlet tárgvát képezte, melyek főképen vanillin elő- 55 állítására irányultak. Emellett általában úgy jártak el, hogy a ligninszulfonsavat íölös mésszel lúgos ligninszid fonsavas mész alakjában kicsapták és ,a eukortartahnú szürleltöl megszabadították A csapadékot M marólúggal keverték és aránylag alacsony, 5 10 kg cm* nyomásokon, aulok'.ávban kezelték, mimellelt a vanillinhozadék fokozására oxidálószerekel. pl. nitrobenzolt, levegőoxigénl slb. szoktak hozzáadni Ilyen 65 cliárásokal különösen a 1,699.845, 1,856.558
